- Tal�n felnevelheted �s vigy�zhatsz r� te magad – mondtam lassan - de nem, mint ember…
�rtetlens�g�t d�bbenet, majd – legnagyobb meglepet�semre – lelkesed�s v�ltotta fel.
- Megtenn�d? – arca ragyogott.
Istenemre, t�nyleg l�k�tt!
�s megint csak saj�t magamra eml�keztetett.
Hirtelen �n is elmosolyodtam, amit � feltehet�en igennek v�lt, mert a nyakamba csimpaszkodva boldogan mag�hoz �lelt. �gy �r�lt, mintha egy vid�mparki kiruccan�st �g�rtem volna neki.
El�sz�r lefagyva viszonoztam az �lel�st, a „sz�vemet” lassan melegs�g t�lt�tte el. A t�r�keny, sov�ny kis test szinte elveszett a karjaimban. V�gigsim�tottam a h�t�n, s�hajtva besz�vtam az illat�t, ami a tengerre eml�keztetett.
Igen, meg fogom tenni.
Lassan kibontakoztunk az �lel�sb�l, bizalommal teli szemeit az eny�mbe f�rta. �gy n�zett r�m, mint aki a sors�t gondolkod�s n�lk�l r�m b�zza. Bizonyos �rtelemben �gy is volt. �s �n akkor eld�nt�ttem, hogy soha sem fogok vissza�lni ezzel a bizalommal.
V�gigp�rgettem az esem�nyeket, amik el�tt�nk �lltak.
Ism�t elbizonytalanodtam.
Nem amiatt, hogy �tv�ltoztassam-e, hanem hogy hogyan is fogom mindezt megoldani. A sz�l�s ut�n mindj�rt k�t �jsz�l�ttel kell megbirk�znom, �s l�ssuk be, egyikhez sincs tapasztalatom.
- Ugye nem fogod meggondolni magad?
- Nem – r�ztam meg a fejem – Csak… Mindent alaposan meg kell szervezn�nk �s mindenre fel kell k�sz�ln�nk.
Olyan lelkesen b�logatott, hogy az megint mosolyt csalt az arcomra.
- Ez komoly, Emily – magyar�ztam neki – �n m�g soha sem csin�ltam ilyet, m�g csak nem is l�ttam. De tal�lkoztam m�r �jsz�l�tt v�mp�rral – �sszer�ncoltam a homlokom - Az �tv�ltoz�s ut�n nagyon neh�z lesz, csak a v�rszomjat fogod �rezni. Sok id�re �s �nuralomra lesz sz�ks�ged, am�g le tudod gy�zni magadban a sz�rnyet. �s k�s�bb is komoly k�zdelmet fog jelenteni, ha az �n �letvitelemet v�lasztod – k�rd�n n�ztem r�.
Nem akartam megijeszteni, de zs�kbamacsk�t sem �rulhatok. Tudnia kell, mire sz�m�that. K�s�bb m�r nem lesz vissza�t.
Tov�bbi b�logat�s volt a v�lasz.
�tbesz�lgett�k az �jszak�t. Minden k�rd�s�re v�laszoltam �s megbesz�lt�k a k�telyeimet is. Minden eshet�s�get sz�m�t�sba vett�nk. Egyetlen pillanatra sem ingott meg az elhat�roz�sa, �s ez nekem is er�t adott. Hajnalra m�r t�bb forgat�k�nyv�nk is volt.
A baba, mintha �rezte volna, hogy fontos dologr�l van sz�, apr� mocorg�ssal sem zavarta az anyj�t. Ez Emilynek is felt�nt, mert hajnalban, miel�tt elszenderedett, s�r� simogat�sok k�zt megk�sz�nte neki!
Egyed�l maradtam a gondolataimmal.
Bekapcsoltam a sz�m�t�g�pet �s n�zel�dni kezdtem a neten. Orvosi oldalak sokat foglalkoztak a sz�l�ssel �s a kisbab�k k�r�li teend�kkel, de v�mp�r babyr�l sehol sem volt sz�.
S�hajtva l�ptem ki a teraszra.
B�rcsak lenne seg�ts�gem! Carlisle tud�s�ra lenne sz�ks�gem, de fogalmam sincs, merre lehet. � biztos tudn�, mi a teend�. Abban sem k�telkedtem, hogy egy sz�ra seg�tene, hiszen n�la elhivatottabb orvossal m�g sohasem tal�lkoztam.
De m�g ha f�lre is tenn�m a b�szkes�gemet, akkor sem tudom ilyen hamar el�ker�teni.
Eszembe jutott, hogy tal�n felh�vhatn�m Stefant Rom�ni�ban �s �rdekl�dhetn�k, hallottak-e m�r hasonl� esetr�l. Ezt az �tletet azonban r�gt�n el is vetettem, nem lenne j� bevonni �ket.
Egyed�l vagyok.
Fejben egy list�t k�sz�tettem �ssze, hogy miket kell min�l hamarabb beszereznem. Az id� s�rgetett, ez�rt eld�nt�ttem, hogy bemegyek a v�rosba.
Kicsavartam n�h�ny narancs lev�t �s poh�rba t�lt�ttem. �tvittem a vend�gszob�ba, amit Emilynek rendeztem be. A kanap� szerintem t�l sz�k�s volt neki, � ennek ellen�re sz�vesen tart�zkodott a nappaliban �s csak �jszaka aludt a k�nyelmes francia�gyon.
Finoman megr�ztam a v�ll�t, �lmosan pislogott r�m.
- Sajn�lom, hogy fel�bresztettelek, de el kell mennem v�s�rolni a bab�nak– elmagyar�ztam, mire gondoltam.
�beren b�lintott. Gyorsan seg�tettem neki kimenni a mosd�ba, azt�n k�r�s�re a kanap�n helyeztem k�nyelembe. Mindent k�r� pakoltam, k�zt�k egy mobilt is, hogy lehet�s�g szerint ne keljen felkelnie.
- Biztos eltart egy darabig, de nagyon sietek. Ha b�rmi t�rt�nne, azonnal cs�r�gj r�m.
- Nem lesz baj, j�l meglesz�nk – sim�tott v�gig a pocakj�n, mire a baba �vatosan megmozdult, an�lk�l, hogy f�jdalmat okozott volna neki.
�sszemosolyogtunk �s p�r perc m�lva m�r �ton voltam. Az id� kitisztult, m�r a h� sem esett. Elgondolkodva vezettem Toront� fel�.
Szerettem Kanad�t, pont megfelelt az elv�r�saimnak. Sehol sem maradok sok�ig, de ide gyakran visszat�rek.
Mik�zben azon gondolkodtam, miket kell vennem, behajtottam egy pl�za parkol�j�ba. Ismertem a helyet, tudtam hol tal�lom a baba�ruh�zat, b�r m�g soha nem j�rtam bent. �gy gondoltam,gyorsan fogok v�gezni.
Felmentem a harmadik emeletre �s bevetettem magam az apr� holmik vil�g�ba. Ami els� r�n�z�sre egyszer�nek t�nik, az nem mindig az.
Egy elad� l�tva a bizonytalans�gomat, odaj�tt hozz�m.
- Marie vagyok. Seg�thetek? – k�rdezte kedvesen
- Oh, igen, azt hiszem – k�ts�gbeesve pillantottam k�rbe – Tudja, a bar�tn�m hamarosan sz�lni fog �s megk�rt, hogy szerezzek be mindent a bab�nak – meglepett tekintet�t l�tva gyorsan hozz�tettem – Babon�b�l nem v�s�rolt eddig, most meg m�r alig b�r mozogni.
Sz�les mosollyal b�lintott, �s feltett egy �jabb k�rd�st.
- �s fi� lesz vagy l�ny?
- �����, nem tudom – ny�gtem elk�nzottan.
- Semmi gond, majd semleges sz�neket v�logatunk �s k�s�bb a kismama kieg�sz�theti a ruhat�rat.
Lelkesen b�logattam, rem�lve hogy m�r s�nen vagyunk. De ki a fene gondolta, hogy egy csecsem�nek ennyi mindenre sz�ks�ge van! Szerencs�re Marie nagyon �rtette a dolg�t, �gy gyorsan v�geztem. A hatalmas csomagokkal egyens�lyozva visszamentem a kocsihoz �s bepakoltam.
Mivel Emily pocakban minden ruh�j�t kin�tte �s a sz�l�s ut�n is sz�ks�ge lesz p�r �j darabra, elindultam, hogy neki is veszek n�h�ny darabot.
Felkerestem a kedvenc �zleteimet. Szerettem v�s�rolni. Ez is olyan id�t�lt�s volt, ami felvid�tott, mert emberek k�z�tt lehettem �s ett�l emberinek �rezhettem magam.
�pp a hossz� sorok k�z�tt s�t�ltam, leemelve egy-egy darabot, amikor meghallottam a hangj�t.
- Bella! – halkan mondta, tele megk�nnyebb�l�ssel.
�gy fordultam fel�, mintha megcs�ptek volna. Szemben �llt velem, arany szemeivel szomor�an, m�gis rem�nykedve n�zett.
Egy m�sodpercig csak meredtem r�. Ez nem lehet!
El innen! – j�tt a k�sztet�s �s m�ris a menek�l�s �tj�t kerestem. H�tra fordultam �s igyekeztem emberi temp�ban kimas�rozni az �zletb�l.
- K�rlek, v�rj… - k�ny�rg� hangja sem �ll�tott meg, tov�bb siettem. A bej�ratn�l azonban egy m�sik ismer�st fedeztem fel, t�le jobbra pedig egy harmadikat.
Remek, be vagyok ker�tve!
Az es�lyeket latolgatva megtorpantam, de nem akartam felt�n�st kelteni.
Kih�ztam magam �s belet�r�d� s�hajjal fordultam vissza. Hangom kem�nys�ge engem is meglepett.
- Szia, Alice!