Kih�ztam magam �s belet�r�d� s�hajjal fordultam vissza. Hangom kem�nys�ge engem is meglepett.
- Szia, Alice!
- Szia, Bella! – arc�n �vatos mosoly kezdett sz�tter�lni.
�reztem, hogy Jasper �s Emmett is k�zelebb j�n, de nem n�ztem r�juk.
A bennem kavarg� �rz�sekre figyeltem. A v�rt f�jdalom elmaradt, helyette furcsa �ress�get �reztem.
Csak n�ztem az el�ttem �ll� apr� l�nyt, aki valaha a bar�tn�m volt �s testv�remk�nt szerettem. Mindannyiuk k�z�l tal�n az � �rul�sa f�jt a legjobban.
Sokszor elj�tszottam a gondolattal, mi lesz, ha v�letlen�l �sszefutok vel�k. Sz�ba �llnak velem? Mit fognak mondani? �s nekem mit k�ne csin�lnom?
- V�gre megtal�ltunk – a hangj�ban megb�j� �r�m meglepett.
�sszezavarodtam.  Ezt most hogy �rti?
Mindegy, nem fogok itt b�jcsevegni vel�k!
Arcomra var�zsoltam a j�l begyakorolt magabiztos, hat�rozott maszkot. Az �vek sor�n megtanultam, hogyan titkoljam el az �rz�seimet. Az igaziakkal r��rek k�s�bb foglalkozni.
- Micsoda v�letlen – m�g egy merev mosolyra is futotta.
Megcs�v�lta a fej�t.
- Nem, nem az – egy l�p�st k�zelebb j�tt �s lehalk�totta a hangj�t – M�r r�g�ta keres�nk.
Ez ism�t meglepett, de nem hagytam magam kibillenteni fagyos szerepemb�l. Miel�tt v�laszolhattam volna, folytatta.
- Besz�ln�nk kell, de nem itt – n�zett k�rbe – Keress�nk egy nyugodtabb helyet.
- Oh, tal�n �lj�nk be egy k�v�ra �s n�zegess�nk csal�di fot�kat – javasoltam neg�des hangon.
Emmett felnevetett a jobbomon, mire Alice megrov�an r�n�zett.
- Komolyan mondom, Bella – arca �s hangsz�ne megv�ltozott- Nem szeretn�nk jelenetet rendezni, de mindenk�ppen besz�li fogunk – suttogta hat�rozottan �s a fi�kra pislantott.
Felmordultam, de jobbnak l�ttam nem ellenkezni. Amikor elindult, felemelt fejjel k�vettem, nyomomban a k�t „test�rrel”.
Az elad�k �sszes�gtak, ahogy kivonultunk az �zletb�l.
R�l�pt�nk a mozg�l�pcs�re �s lefel� indultunk.
- A t�bbiek a parkol�ban v�rnak r�nk – sz�lt h�tra a v�lla f�l�tt, de nem voltam benne biztos, hogy melyik�nknek.
Na, most m�r tuti, hogy nem a h�tv�gi bev�s�rl�st int�zik.
Egy pillanat! V�rnak?
A T�BBIEK? Kik azok a t�bbiek?
Atya �g!
Jeges r�m�let vett er�t rajtam. Erre nem vagyok felk�sz�lve!
Gyorsan rendeztem a von�saimat, nehogy �szrevegy�k rajtam a p�nikot. �vatosan Jasperre sand�tottam, aki elgondolkozva figyelt.
M�ly leveg�t vettem �s �sszeszor�tottam a sz�mat.
H�t �jra l�tom �t.
Semmi �rzelem! Menni fog!
- Carlisle is itt van? – Alice visszafordulva b�lintott – Nagyszer�, �gyis besz�lnem kell vele – jelentettem ki el�gedetts�get sz�nlelve. Legal�bb valami j� is van az eg�szben.
Alice a v�llam felett Jasperre n�zett, aki alig �szrevehet�en megr�zta a fej�t.
Le�rt�nk a gy�ren megvil�g�tott f�ldalatti parkol�ba �s elindultunk egy t�voli sarok fel�. Az aut�k ritkultak, mivel mindenki igyekszik a bej�rat k�zel�ben parkolni. Magas sark� csizm�m kopog�s�t visszavert�k a falak.
Minden l�p�ssel egyre ink�bb �reztem, ahogy a magabiztoss�gom visszat�r. Er�s vagyok! Mindent kib�rok!
A r�nk v�r� kis csoporthoz �rve m�r �jra a kem�ny Bella voltam.
Mindannyian ott voltak, semmit sem v�ltoztak.
Pislantani sem volt id�m, m�ris hideg karok �leltek �t.
- Jaj, dr�g�m! �gy hi�nyozt�l! – �szt�n�sen szor�tottam magamhoz Esmet. Hat�rtalan boldogs�g fogott el, meghat�dva viszonoztam az �lel�st.
Na, ennyit a kem�ny Bell�r�l!
Mikor lassan kibontakoztam a karjaib�l, r�mosolyogtam a h�pp�g� n�re �s arc�t l�gyan megsimogattam.
- Bella! – most Carlisle �lel�s�ben tal�ltam magam- Olyan j� �jra l�tni!
- Nekem is – leheltem �szint�n.
Mikor elengedett, lassan a t�bbiek fel� fordultam.
Emmett Rose m�g� �llt, Alice Jasper kez�t szorongatta.
�s a k�t p�r k�z�tt ott �llt �.
Csod�lattal teli szemekkel az arcomat f�rk�szve sz�ja megk�nnyebb�lt mosolyra h�z�dott.
Csak b�multuk egym�st.
Nem v�ltozott semmit. Szinte v�rtam, hogy a sz�vem nagyot dobbanjon arca l�tv�ny�t�l. De hi�ba, hiszen m�r r�gen halott.
Igen, ez a k�l�nbs�g m�lt �s jelen k�z�tt. M�s semmi sem v�ltozott, csak �n.
Mikor az agyam �jra m�k�d�tt, azon gondolkodtam, hogy meg kell sz�lalnom.
Eszembe jutott az elhat�roz�som.
Lassan kih�ztam magam, fejemet b�szk�n felemeltem.
- Sziasztok – hangom udvarias, m�gis t�vols�gtart� volt – Meglep, hogy mindannyian itt vagytok – lassan Carlisle fel� fordultam, hozz� int�zve a szavaimat – Alice azt mondta, ez nem v�letlen – magyar�zatot v�rva n�ztem r�.
- Nem, val�ban nem az – b�lintott – De nem besz�lhetn�nk ezt meg a sz�llod�ban? – k�rdezte.
- A sz�llod�ban?
- Igen, Alaszk�b�l rep�lt�nk ide, hogy tal�lkozhassunk.
Hat�rozottan kezdtem �sszezavarodni. Hidegen v�gigm�rtem �ket. Mi ez az eg�sz?
- Bella, k�rlek, hallgass meg minket – Alice l�pett k�zelebb – �vtizedek �ta v�runk erre a besz�lget�sre. L�tom rajtad, hogy haragszol, de es�lyt kell adnod, hogy mindent megmagyar�zzunk- elkeseredett mosollyal ny�jtotta fel�m a kez�t, amir�l �n tudom�st sem vettem, csak meredten n�ztem r�.
Ez most valamif�le bocs�natk�r�s lett volna?
Mikor nem l�tott enyh�l�st rajtam, csal�dottan a h�ta m�g� dugta a kez�t. Jasper r�gt�n hozz� l�pett �s vigasztal�an �t�lelte.
- Figyelj, csajszi – d�rm�gte legh�tulr�l Emmett – Ha id�ig nem bujk�lt�l volna el�l�nk, akkor m�r r�gen tiszt�zzuk ezeket a f�lre�rt�seket.
- Bujk�lni?
Hirtelen iszony� m�reg �nt�tt el. R�villantottam a szemem, amit�l megrettenni l�tszott.
- Tudom, hogy pipa vagy meg minden, de a b�j�cska helyett m�r r�g…
Torkomat m�ly morg�s hagyta el, de nem csak az eny�met. Edward fenyeget�en a b�tyja fel� fordult, meredt tekintet�vel bel�fojtva a sz�t.
- B�j�cska? – k�rdeztem d�h�sen- �n sohasem bujk�ltam senki el�l! – sziszegtem �sszesz�k�lt szemekkel.
Most komolyan, ezek mi a francr�l besz�lnek?
Ha j�l �rtem, engem hib�ztatnak valami�rt.
- Bella, k�rlek, sz�nj r�nk n�h�ny percet – tette Carlisle nyugtat�lak karomra a kez�t.
Tov�bbra is bizalmatlanul n�ztem v�gig rajtuk. Edward m�g mindig f�lig Emmett fel� fordulva �llt, de most meredten a f�ldet fix�rozta. Kez�t olyan er�vel szor�totta �k�lbe, hogy �jai m�g jobban elfeh�redtek.
- Bella, dr�g�m… - pr�b�lkozott halkan Esme is.
�n azonban nem figyeltem r�, csak Edward tekintet�t kerestem, aki szobork�nt meredt maga el�.
Azt akartam, hogy r�m n�zzen, hogy megsz�laljon.
Hossz� m�sodpercek teltek el �gy. Halk torokk�sz�r�l�s hallatszott Carlisle fel�l. Edward hirtelen felkapta a fej�t, majd r�m n�zett.
Pillant�sunk �sszefon�dott. Tekintete ell�gyult, arc�n egyszerre t�kr�z�d�tt elkeseredetts�g, rem�nyked�s… �s m�g valami. Valami, amibe belebizsergett a gyomrom.
Koncentr�lj, Bella! – biztattam magam. Nem eshetek sz�t!
Szem�ld�k�m k�rd�n felvontam jeges pillant�som felett. Egy percre ism�t elbizonytalanodni l�tszott, majd egy hat�rozott l�p�st tett fel�m.
Nem mozdultam, csak v�rtam. Ahogy a t�bbiek is.
- Bella – lehelte, mintha csak pr�b�lgatn� a hangj�t – tudom, hogy v�ratlanul �rt a felbukkan�sunk, de ahogy Alice is mondta, m�r r�g�ta keres�nk t�ged.
Gy�ny�r� hangj�t�l �gy �reztem, menten �sszecsuklok. Szemeim �gy itt�k arc�nak l�tv�ny�t, mint sz�raz pap�r a tint�t.
- Tudom, hogy nem miattam tenn�d, de k�rlek, tedd meg Esme�rt, a l�nyok�rt! Adj egy es�lyt, hogy megmagyar�zzuk!  K�rlek! – olyan szenved�llyel besz�lt, hogy alig �lltam, hogy ne rohanjak oda hozz�.
Ez az �rz�s…
H�t ez az egy eg�szen biztos nem v�ltozott! Nem mintha valaha is k�telkedtem volna benne.
M�g mindig szeretem!
�r�mmel vettem tudom�sul, hogy a k�z�ny kem�ny maszkja egy pillanatra sem l�gyult meg az arcomon.
Ennek az �rz�snek m�r �gysincs jelent�s�ge.
Mindenki k�rd�n n�zett r�m.
Most �n b�multam a f�ldet a csizm�m el�tt. Egy pillanatig hallgattam, sorba v�ve a lehet�s�geimet.
- Ez most sz�momra nem a megfelel� pillanat – hangom nyugodt volt – V�rnak r�m.
Az egyik�j�k felszisszent, nem kellett r�n�znem Edwardra, �gy is �reztem a csal�dotts�g�t.
- Tal�n egy m�sik alkalommal le�lhet�nk besz�lgetni – mondtam �jra r�juk n�zve.
Egy�rtelm� volt, hogy a v�laszomat ler�z�snak veszik.
Edward szomor� tekintete �s Alice hangtalan zokog�sa is meger�s�tette ezt.
- Err�l jut eszembe, Carlisle, a seg�ts�gedre lenne sz�ks�gem – fordultam fel� kedvesen.
Hallottam a be�llt csendet a h�tam m�g�tt, mindenki rem�nykedve figyelt.
- Hallgatlak - hangja k�v�ncsian csengett.
Haboztam, mit is mondjak.
- Sz�val, mint orvosra lenne r�d sz�ks�gem, egy olyan beteghez, akivel nem s�t�lhatok be egy emberi k�rh�zba – nyomtam meg az emberi sz�t, tudva, hogy ezzel felkeltem az �rdekl�d�s�t.
Nem figyeltem a h�tam m�g�tt zajl� sutyorg�sra, csak a dokira.
- Figyelek. Mi a gond? – r�gt�n el�j�tt bel�le az orvos.
- Ink�bb bemutatn�m, ha nem t�l nagy k�r�s.
Nem t�tov�zott, csak b�lintott.
- Rendben. Hol van a beteg?
- A h�zamban.
D�bbent v�mp�rszemek meredtek r�m.
- Rendben, ha gondolod, mehet�nk – jelezte Carlisle.
El�kotortam a kocsi kulcsot a t�sk�mb�l, ezzel kis id�t adva nekik, hogy p�r sz�t v�ltsanak.
- Bella –mikor mell�m l�pett, a doki zavartan n�zett r�m – Alice is szeretne j�nni.
Egy pillanatig �sszer�ncolt homlokkal gondolkodtam, majd szembe fordultam vel�k.
- Mi�rt, a t�bbiek nem?