/Bella szemsz�ge/ 

5 nap telt el az els� alkalmunk �ta. Az�ta Edwarddal �gy vagyunk, mint a bors� meg a h�ja. B�r mikor nem �gy voltunk? Sosem ment el n�lk�lem sehov�.

-Ne haragudj, dr�g�m. -kezdte Edward egyik d�lut�n. Nem �rtettem, mire gondol ezzel, ez�rt k�rd�en n�ztem r�. -El kell mennem vad�szni. Kicsit kiszell�ztetni a fejem.

-Ne menj el! -k�rleltem. -Akkor megint neh�z lesz mellettem lenned. -megragadtam a karj�t, h�tha akkor marad�sra b�rhatom, de hi�ba.

-Tudom, kincsem. De figyelj! 10 perc �s itt vagyok. -pr�b�lkozott a meggy�z�semmel, nem sok sikerrel. Nem akartam ak�r egy percet is n�lk�le t�lteni.

-K�rlek. -pr�b�lkoztam tov�bb bociszemeimet bevetve. Azt�n eszembe jutott egy dolog, ami tal�n bev�lhat. -Egy�bk�nt is azt mondtad, hogy legk�zelebb is veled mehetek vad�szni.

Cs�p�re tettem a kezem, �gy v�rtam v�lasz�ra.

-Tudom, hogy ezt mondtam, de az nem azt jelenti, hogy ezent�l minden alkalommal velem j�hetsz, am�g ember vagy. A legk�zelebb azt jelentette, miut�n �tv�ltozt�l. -k�z�lte Edward kem�ny hangon.

-Teh�t itt akarsz hagyni? -k�rdeztem.

-Bella! -szemembe n�zett, �gy folytatta. -10 perc m�lva itt vagyok. �g�rem.

-Szomjas vagyok, Edward. Vigy�l magaddal! -k�rleltem egy kis viccet bevetve. �gy l�ttam, nem �rt�kelte t�ls�gosan a viccemet, mert el�g m�rgesen n�zett r�m. Megpr�b�ltam �t�lelni bocs�natk�r�s gyan�nt, de eltolt mag�t�l.

-Bella! K�rek 5 percet! -mondta m�rgesen. -�s nem vagy szomjas.

�n tehetetlen�l �lltam el�tte, mik�zben besz�lt.

-A kaja a h�t�ben van. Egy�l valamit, am�g �n nem vagyok. -adta ki az utas�t�st, majd homlokon cs�kolt �s elment.

Durc�san kiballagtam a konyh�ba �s meg�lltam a h�t� el�tt. M�r csak az�rt sem fogok enni. Ink�bb elmegyek s�t�lni az erd�be. H�tha lesz ott egy-k�t �z. -gondoltam magamban.

�gy is tettem. elindultam az erd�ben. Ugyan a talaj tele van mindenf�le ind�kkal, �gakkal, levelekkel, amiben garant�ltan felbuktam volna, most m�gsem volt sehol a b�n�z�som. Egyenletes ritmusban haladtam el�re az erd� m�lye fel�.

J� 5 perccel indul�s ut�n hallottam meg Edward agg�d� hangj�t, amint engem sz�l�t egyre hangosabban. Vissza akartam sz�lni, hogy: "Itt vagyok!", de azzal el�rultam volna magam. Teh�t csendben maradtam.

-Bella! Hol vagy?

D�h�s lesz, ami�rt nem v�laszolok, de nem �rdekel. M�g mindig durci-murci vagyok. Biztosan elindult m�r a keres�semre. Az illatomat k�vetve meg fog tal�lni. Jaj ne! �s csakugyan. Egy perccel k�s�bb a h�tam m�g�l hallottam b�rsonyos hangj�t. Csod�ltam volna, ha nem tal�l r�m egy percen bel�l.

-Bella. Mi a fen�t csin�lsz te itt? -k�rdezte v�laszt nem v�rva. De �n az�rt v�laszoltam.

-Megs�rt�dtem. Ha te nem viszel vad�szni, majd vad�szok �n magam. -durc�skodtam. Edward ezen sz�lesen elvigyorodott.

-Bella. -�lelt mag�hoz. -Mit ett�l? Mintha megh�zt�l volna. -k�z�lte kuncogva.

-K�sz�n�m. -mondtam g�nyosan, mik�zben eltasz�tottam magamt�l.

-De komolyan. -v�ltott viccesb�l komolyra. -Menj�nk vissza a h�zba �s magad is meggy�z�dhetsz r�la.

-Nem akarok. -Nem hagyom, hogy � gy�zz�n. Meg�llok a saj�t l�bamon.

-K�r. Pedig Alice-f�le feh�rnem�ket akartam l�tni valakin, de ha nem... -mondta szomor�an. Tiszt�ban voltam vele, hogy csak tetteti. de akkor is nagyon hat�sos. M�g engem is meghatott.

-Na j�, rendben. -egyeztem bele. Azt�n hozz�tettem. -M�r ha j�l mutatnak majd a dagadt testemen.

-Sz�vecsk�m, �n nem az�rt mondtam. -vigasztalt Edward, majd v�gigsim�tott az arcomon. A simogat�s hirtelen �tcsapott vad cs�kba. �vatoss�gnak nyoma sem volt. Mint egy �tlagos ember p�r cs�kja. Azt viszont csak a bennfentesek tudhatj�k, hogy kett�nk k�z�l csak �n vagyok ember.

-Na megy�nk, vagy itt sztript�zeljek? -k�rdeztem nevetve.

-Menj�nk. -v�laszolta szerelmem, azt�n felkapott a h�t�ra �s a h�zig suhant velem.

-Kezdek hozz�szokni a temp�dhoz. -jegyeztem meg, mikor lek�sz�l�dtam a h�t�r�l. -M�r nem is kell h�nynom ut�na.

-Remek. -v�laszolta mosolyogva, azt�n hirtelen komoly lett. -Lehet egy k�r�sem?

-Persze. -v�gtam r�.

-Megn�zn�d, hogy nem szedt�l-e fel p�r kil�t? �n az�rt agg�dok, m�g ha te nem is. Ha azt mondod, nem, elmegyek szemorvoshoz.

-Te? Szemorvoshoz? -hitetlenkedtem, majd hangos nevet�sbe kezdtem.

-Vicc volt. -mosolygott r�m.

-De az�rt megn�zem magam. -biztos�tottam �s t�st�nt a f�rd�szob�ba mentem. Ott fel�lltam a nagy t�k�r el�tt �ll� m�rlegre �s el�multam. Sokkal t�bb kil� vagyok, mint amikor elj�ttem Forks-b�l. Tiszt�n eml�kszem, hogy aznap reggel fel�lltam a m�rlegre otthon �s legal�bb 7 kil�val kevesebbet mutatott a mutat�.

-Na igazam volt? -k�rdezte Edward az ajt� m�g�l. Hangja agg�d�an csengett.

Nem b�rtam megsz�lalni. M�g mindig alig hittem a szememnek. Edwardnak igaza volt, mint mindig.

-Bella. Igazam volt? -k�vetelte. Most m�r az agg�d�sba egy kis s�rget� �l is cs�szott.

-Sajnos igen. -feleltem elk�pedve.

-Bemehetek?

-Igen.

Edward egy hang n�lk�l j�tt be �s karolt �t h�tulr�l.

-Nekem �gy is tetszel. -mondta.

-Tudom, de... -elakadtam.

-Mi az a de?

-Nem is tudom, csak rossz el��rzetem van.

-Mif�le rossz el��rzet? -k�rdezte.

-Nem tudom. -ism�teltem �sszezavarodottan fogva a fejemet.

-Rosszul vagy? -k�rdezte, majd v�delmez�en szorosabban �lelt.

-Nem. De nem tudom, mit�l van ez.

-Nyugodj meg! Nem lesz baj. -laz�tott �lel�s�n �s ahogy h�tran�ztem, megcs�kolt. V�laszk�nt egyre szorosabban �leltem magamhoz.

-Ha ember lenn�k, m�r kiszor�tottad volna bel�lem a szuszt. -nevetett Edward er�tlen�l.

Nem �rdekelt. M�g er�sebben szor�tottam magamhoz.

-Bella. �n is szeretlek, de elengedn�l?

Azonnal elengedtem. Edward �jra �t�lelt h�tulr�l. H�tran�ztem r�, �s � amint csak lehetett lecsapott az ajkaimra.