(Rosalie szemsz�ge) 

Ahogy megpillantottam a nappalit elmosolyodtam. Itt semmi sem v�ltozott. Ugyanaz a gy�ny�r�, kellemes �rnyalat� fal, a csod�latos b�zs, �s feh�r sz�n� b�torok. Minden t�k�letes, ahogy akkor is, amikor v�mp�r voltam. Az egyik fotelben �lt Jasper, akinek az �l�ben Alice csimpaszkodott, Carlisle �s Esme a kanap�n helyezkedett el, egym�st �lelve. Edward pedig Bell�t tartotta a karjaiban, a m�sik fotelben. Minden olyan volt, mint amilyennek lennie kellett, lesz�m�tva, hogy Emmett �s �n nem voltunk vel�nk. Renesmee biztosan Jacobbal t�lti a napot, ez�rt vannak most csak hatan a nappaliban. �k boldogok, �s �n is boldogan haltam meg, b�r a f�rjemet sajnos sosem ismertem meg ebben az alternat�v�ban. Rem�lem, hogy Emmettnek hossz� �s boldog �lete volt emberk�nt. Biztosan t�k�letes volt. Hiszen a f�rjem csod�latos f�rfi volt emberk�nt is, ebben biztos vagyok.

• Emmett sz�p �letet �lt? – k�rdeztem k�v�ncsian. Nadine biztosan tudja.
• Igen, de m�g mindig �l. F�rj, apa, nagyapa, �s most m�r d�di is. M�r k�zel a t�voz�sa az �l�k sor�b�l, de teljes �letet �lt. Hossz�, boldog �letet – v�laszolta Nadine. – Gyere, m�g valamit l�tnod kell – fogta meg a kezem Nadine, �s egy szempillant�s alatt az emeleten termett velem. – Ez Edward �s Bella szob�ja. N�zz k�r�l a polcokon. L�sd, hogy boldog � is, ahogy mindenki.

A szob�ban azonnal a f�nyk�pes polcok fel� siettem. Az els� k�pek, amiket megl�ttam azok voltak, amiket m�g a r�ten k�sz�tett�nk az utols� napomon. Anne �s �n is rajta voltunk az eg�sz csal�ddal. Boldogan mosolyogtunk. T�k�letes pillanatokat �r�k�tett�nk meg aznap. A k�vetkez� f�nyk�pek az esk�v�nk�n k�sz�ltek. Edward �s �n az olt�r el�tt �lltunk, boldogan mosolyogtam, Anne pedig ott csimpaszkodott a ruh�m alj�ba, �s � is nevetett. A mi kis csal�dunk volt. Az emberi �nem sz�ps�ge elt�rp�lt Edward mellett, de m�gis t�k�letes p�rt alkottunk. A k�vetkez� k�pen mind rajta voltunk. Edward, Anne �s �n voltunk k�z�pen. Carlisle �s Esme pedig a k�t oldalunkon foglaltak helyet. Igazi, csal�di fot�. �szinte �s sz�p. Az azut�ni fot� viszont m�r nem volt ilyen vid�m. Fekete keretbe volt foglalva, t�k�letesen sugallta a gy�sz pillanatait. Egy apr� kopors� �ktelenkedett a f�nyk�pen, ami mellett mi �lltunk, Edwardon tiszt�n l�tszott, hogy szenvedett, de rajtam m�g ink�bb. Anne apr�, �lettelen teste fek�dt benne. A k�vetkez� k�pen pedig m�r az �n kopors�m volt. Halott voltam, de m�gis apr� mosoly bujk�lt a sz�m szeglet�ben. Azt sugallva, hogy boldogan haltam meg. Hogy is lehetett volna m�sk�pp, hogyha egy ilyen csal�d vett k�r�l. Edward arca azonban elgy�t�rt �s vil�gf�jdalmas volt. F�jt neki, hogy elvesz�tett engem, a feles�g�t. Az azut�ni k�p azonban megint vid�m volt, aminek nagyon �r�ltem. Edward �s Bella volt rajta, ahogy boldog mosollyal az arcukon �ltek a r�ten, amit annyira szeretnek. Ez �gy is van rendj�n. Bella meggy�gy�totta a lelk�t, ahogy tette azt az �n v�mp�rkoromban is. T�k�letes p�rt alkotnak. T�nyleg elv�laszthatatlanok. Nehezen vallottam be magamnak, hogy Bella hozz� val�, hiszen ember volt, amikor megismertem, de k�ts�gtelen t�ny, hogy val�ban � az Edwardhoz val� n�.

• Sz�p �let�k van – mosolyodtam el boldogan. – N�lk�l�nk is nagyon boldogok, �s �gy l�tom, hogy �n is el�gedetten t�voztam az �l�k sor�b�l, hiszen megadatott nekem az anyas�g, m�g akkor is, hogyha csak kis id�re.
• Val�ban nincs okuk panaszra – b�lintott r� Nadine. – Akkor mehet�nk is, l�ttad, hogy j�l vannak – folytatta gyorsan.
• Nadine, mit titkolsz? Valamit nem tudok, igaz? – k�rdeztem k�v�ncsian.
• Nem tudom, hogy honnan veszed ezt, l�tni akartad, hogy j�l vannak-e, �s �n megmutattam. Most pedig indulunk tov�bb, mert m�g sok mindent l�tnod kell – mondta hat�rozottan.

A k�vetkez�  pillanatban pedig megint a sik�torban tal�ltam magam, ahol megv�ltozott az �letem. Ahogy Nadine mondta, az volt �letem fordul�pontja.

• Tudom, hogy valamit nem mutatt�l meg – fordultam k�s�r�m fel�.
• Az nem is volt az alkuban, hogy mindent tudni fogsz. Nem befoly�solhatom a v�gs� d�nt�sedet. Megnyugtattalak, hogy a csal�dod j�l van, ennyit megtehetek, de t�bbet nem. Neked kell r�j�nn�d a hib�ra, hogyha akarsz. Fel kell fedezned, ha �gy �rzed, hogy valami hi�nyzott – mondta hat�rozottan. Remek, r�buszokban besz�l.
• J� vagy rossz, amit titkolsz?
• Nem tudhatod, �s ez a l�nyeg. Teljes�tettem a k�r�sedet, de nem szegtem meg a szab�lyokat. Ennyi az eg�sz. Amit l�tt�l a j�v�b�l az egy kiskapu volt. Egy olyan jelenet, amit l�thatt�l an�lk�l, hogy befoly�soln�nak. Semleges pillanatok egy alternat�v val�s�gra n�zve – magyar�zta Nadine.
• �rtem, ne haragudj – hajtottam le a fejem.
• Semmi baj, term�szetes, hogy k�v�ncsi vagy, de nem kaphatsz meg mindent, amit csak szeretn�l – mosolyodott el Nadine. – Most viszont ism�t d�ntened kell. Ki j�jj�n �rted? Carlisle, vagy valaki m�s? Hogyan k�v�nsz az �tra l�pni ez�ttal?
• Azt a vil�got, ahol Carlisle �rkezik meg �rtem, m�r ismerem. J�jj�n valaki m�s – v�laszoltam hat�rozottan.  
• Rendben, akkor a k�nyes r�szeket ink�bb megint �tugorjuk, rendben? – k�rdezte egy�tt �rz�en.
• Igen, az nagyon j� lenne – b�logattam hevesen. Arra nem vagyok k�v�ncsi, hogy hogyan b�ntak el velem.
• Annyit kell tudnod, hogy csak Royce-nak volt ideje meger�szakolni, mert valaki meghallotta a sikolyaidat, �s megmentett t�ged. B�r k�s�n �rkezett, de m�g �gy is megmentette az �letedet. Ir�ny a tested, Rose. Sajn�lom, de a l�badoz�s nem lesz kellemes, de �t kell �lned, mert innen fog indulni az �j �leted. Ez�ttal v�gig a testedben hagylak, de s�r�n meg foglak l�togatni, hogy hogyan �rzed magad – mondta Nadine.

A k�vetkez�  pillanatban pedig m�r csak a f�jdalmat �reztem. Nem tudtam mozdulni. Magatehetetlen�l fek�dtem a hideg f�ld�n, �s meg akartam halni, mint akkor.

• Ne f�ljen, kisasszony. Meg fog gy�gyulni – mondta az ismeretlen f�rfi.

Majd valamit a sz�m el� tartott, amit�l azonnal els�t�t�lt a vil�g. Amikor legk�zelebb magamhoz t�rtem egy puha �gyban tal�ltam magam. Mindenem sajgott, �s meg sem tudtam mozdulni, de �ltem. Nem v�ltoztam �t, hanem ember voltam. S�lyos lelki �s val�sz�n�leg testi s�r�l�sekkel, de m�gis �n voltam. 

• H�t fel�bredt v�gre – l�pett be egy n� megk�nnyebb�lten.
• Hol vagyok? Mi t�rt�nt velem? Mi�rt vagyok m�g �letben? – t�rtek fel bel�lem a k�rd�sek.
• A f�rjem tal�lt �nre, kisasszony. Ne f�ljen, meg fog gy�gyulni. A kedvesem term�szetgy�gy�sz, �s v�gzett orvos, saj�t gy�gyszerekkel gy�gy�tja az itteni embereket. �nnek is ezekb�l a gy�gyszerekb�l adott nagy d�zisokat. A jelek szerint sikerrel j�rt. M�r egy h�napja fek�dt itt eszm�letlen�l, hetekig v�ls�gos �llapotban, de ma m�r okunk van igaz�n rem�nykedni, hogy minden rendben lesz, hiszen v�gre fel�bredt. Lionel nagyon boldog lesz, hogyha haza�r �s l�tja, hogy v�gre mag�n�l van, kisasszony – mosolyodott el a n�.
• A nevem, Rosalie – mondtam halkan.
• Nagyon �r�l�k, Rosalie. Az �n nevem, Sally – mondta mosolyogva. – Sally Hadson.
• Rosalie Hale – mondtam el �n is a teljes nevemet.
• Hale? Uramisten. A h�lgyet kereste hetekig eg�sz Rochester. M�g �n is hallottam, pedig mi el�g messze vagyunk onnan. Azt hiszem, hogy m�r felf�ggesztett�k a keres�s�t, �s halottnak nyilv�n�tott�k a kisasszonyt, de ha gondolja, akkor azonnal �rtes�tek b�rkit, hogy �l, �s itt van vel�nk – aj�nlotta a n� kedvesen.
• Nem, �n jobban szeretn�m, hogyha maradhatn�k itt, ahol vagyok. Persze csak akkor, hogyha m�g egy kis ideig nem vagyok a terh�kre. Amint talpra �lltam visszafizetek mindent, �s hagyom �n�ket tov�bb �lni, nyugodtan.
• Ne besz�ljen butas�gokat, sz�vesen l�tjuk b�rmeddig, boldogok vagyunk, hogy fel�p�l – mondta Sally hat�rozottan. – K�rem, pihenjen. Biztosan �hes, azonnal hozok egy kis levest. Most f�ztem.
• K�sz�n�m, nagyon kedves, de k�rem, tegezzen. Csak Rose vagyok – mosolyodtam el halv�nyan.
• Rendben, Rose – mosolyodott el.
• Tulajdonk�ppen hol is vagyok? – jutott eszembe hirtelen.
• Ez Tennessee, Rosalie. A lovak, a medv�k, a term�szeti sz�ps�gek haz�ja, na meg akad n�lunk whiskey is b�s�ggel. Az emberek bar�ts�gosak, �s itt nincsenek arisztokrat�k. Mind f�ldm�vesek vagyunk, egy�tt �l�nk �s dolgozunk. M�s ez a hely, mint amihez szokt�l. Nem biztos, hogy tetszeni fog.
• Tal�n m�gis. J� lenne nyugodtan �lni, flancol�s, �s etikett n�lk�l – mondtam halkan.
• Ez esetben j� helyen j�rsz – kuncogott fel Sally. – Mindj�rt folytatjuk, de el�bb hozok neked enni – mondta, majd kisietett a szob�b�l. N�h�ny perc m�lva pedig visszaj�tt egy nagy t�l levessel, �s egy szelet s�tem�nnyel.
• K�sz�n�m – mosolyogtam r�, amikor letette az �lembe a t�lc�t. Miut�n seg�tett fel�lni.
• Igaz�n nincs mit. J� �tv�gyat. Sajnos f��tellel m�g nem szolg�lhatok, mert a fi�k m�g nem j�ttek haza a vad�szatb�l, de vacsor�ra m�r tartalmasabb �telt is fogunk enni – magyar�zkodott zavartan.
• Ugyan, ez t�bb, mint el�g – mondtam halv�nyan elmosolyodva.
• Lesz m�g jobb is, majd megl�tod micsoda lakom�t csapunk ma este a tiszteletedre – kacsintott r�m. – Egy�l, nekem most van n�h�ny dolgom, amit el kell int�znem, de itt vagyok a h�zban, �gyhogy csak sz�lj, ha valamire sz�ks�ged van.
• �gy lesz, Sally – v�laszoltam.

Majd a sz�mhoz emeltem egy kan�l levest, aminek fantasztikus �ze volt. M�g soha nem ettem ehhez foghat�t. Tal�n csak Esme levese volt ennyire finom, �s term�szetes. Amit n�lunk f�ztek az fele ilyen j� sem volt. J��z�en ettem meg az eg�sz t�lat. Azut�n pedig magam el� h�ztam a nagy szelet pit�t is. Hm… eper �s rebarbara. T�k�letes. Utolj�ra tal�n kisl�ny koromban ettem ilyen s�tem�nyt, de im�dtam. A feln�ttek sz�m�ra Rochesterben m�r nem volt el�g el�kel�. Pedig ha tudn�k, hogy mennyivel jobb ez, mint azok a t�lzottan habos-babos sz�nes s�tem�nyek. Ennek otthonos, h�zi �ze van. Melegs�get, �s szeretetet t�kr�z. R�ad�sul a kedvenc gy�m�lcs�m van benne. Miut�n mindent elpuszt�tottam a t�lc�mr�l, letettem az �jjeliszekr�nyre. Majd megpr�b�ltam felkelni, de nem igaz�n siker�lt. V�gign�ztem magamon, �s a s�r�l�seim m�r t�k�letesen elt�ntek, de a m�hem m�g mindig iszonyatosan f�jt, �gyhogy hangosan felszisszentem, �s visszahanyatlottam az �gyra. Egy pillanattal k�s�bb pedig Sally rontott be a szob�ba.

• Nem, ezt neked m�g nem szabad. Felszakadhatnak a sebeid, m�g korai – kapta el a l�baimat �s �vatosan az �gyra helyezte �ket. Majd betakart. – K�t komoly m�t�ten vagy t�l, nem szabad m�g ugr�lnod – mondta szigor�an.
• M�t�t? – k�rdeztem d�bbenten.
• Sajn�lom, meg akartam v�rni ezzel Lionelt, hogy � mondja el, hiszen � az orvosod – hajtotta le a fej�t. – El kellett t�vol�tania valamit a testedb�l, mert bels� v�rz�sed volt. �n nem �rtek ehhez, de �letment� m�t�t volt. Annyit tudok, hogy a m�hed s�lyosan s�r�lt, de nem nagyon �rtettem, hogy Lionel mit magyar�zott nekem. Tudod a kedvesem a sz�l�szet �s a n�gy�gy�szat fejleszt�s�n dolgozik, de nem ismerik csak itt Tennessee-ben, mert nem el�g rangos szem�lyis�g ahhoz, hogy sz�mon tarts�k. Sz�mtalan ilyen jelleg� �letment� m�t�tet hajtott m�r v�gre. T�bbek k�z�tt rajtam is. Ne f�lj, mindent megtett, amit csak lehetett.
• Efel�l semmi k�ts�gem – mondtam hat�rozottan. – Mennyire s�lyos a helyzet? Nem tudok m�r teherbe esni soha, igaz? – k�rdeztem k�nnyes szemekkel.
• Nem tudom, Rosalie. Ezt senki nem tudja, csakis Istent�l f�gg – mondta hat�rozottan. Hm… vall�sos, vid�ki n�pek. �n m�r r�gen nem hiszek az ilyesmiben. Mi�rt legyek h�v� l�lek, amikor nem lehet sz�p �letem, b�rmennyire is szeretn�k.
• Aha, Istent�l, akkor nekem v�gem – fordultam a fal fel�.
• Ugyan, ennyire nem nagy a baj. B�rmi lehets�ges. Nekem n�gy n�gy�gy�sz mondta azt, hogy soha nem lehet kisbab�m. Az �t�dik orvosom a f�rjem volt, aki azt mondta, hogy rem�ny mindig van, csak biztos�t�k nincs. Most a fi�nkkal egy�tt vad�sznak. Igaz, hogy a sz�l�s ut�n meg kellett m�tenie, �s m�r biztosan nem lehet t�bb gyermekem, de egy van. M�gis csak siker�lt. Pedig senki nem hitt benne, csak Lionel �s �n. Ha depresszi�ba esel, akkor csak azt �red el, hogy lassabban gy�gyulsz, �s biztosan soha nem fog siker�lni a bab�ra val� v�gyad. Viszont, ha pozit�van szeml�led a vil�got, akkor b�rmi lehets�ges. Csak fel a fejjel – simogatta meg a h�tamat. – Hidd el, hogy b�rmennyire is rossznak t�nik a helyzet, akkor sem olyan rossz, hiszen �letben vagy. N�h�ny nap alatt h�romszor �llt le a sz�ved, am�g a f�rjem ide�rt veled, de te m�gis itt vagy. Igazi t�l�l� vagy, �s egy ilyen n� nem adhatja fel a rem�nyt.

Ha jobban belegondolok, akkor tal�n igaza van. Hiszen Carlisle elvileg azt mondta, hogy semmi es�lyem nem volt az �letben marad�sra, de m�gis itt vagyok, �s  �lek. A fogadott ap�m biztosan nem ismerte ezt az orvost, hiszen a jelek szerint nem igaz�n ismert, pedig minden jel arra mutat, hogy kiv�l� orvos.

• K�sz�n�m – fogtam meg a kez�t.
• Ugyan, nem tesz semmit. N�h�ny h�t �s m�r kint is leszel az �gyb�l – mondta boldogan. – Hogyha id�ig eljutott�l, akkor a gy�gyul�sod m�r a k�sz�b�n �ll.
• Mi�rt tett�tek? M�rmint meggy�gy�tottatok, vigy�ztatok r�m, pedig azt sem tudt�tok, hogy ki vagyok. Egy�ltal�n hogyan tal�ltatok r�m?
• Az�rt tett�k, mert minden �let hatalmas aj�nd�k, �s nem szabad elt�kozolni. A f�rjem tal�lt r�d az utc�n, hallotta, amint sikoltasz, �s azonnal a hangod fel� kezdett rohanni. Nagyon nagy b�ntudata volt, ami�rt elk�sett, �s t�ged m�r… annyira sz�rny� �llapotban volt�l – jelent meg egy k�nnycsepp az arc�n. – Nem kell f�lned, itt majd rendbe j�ssz.
• Dr�g�m, megj�tt�nk – ki�ltott fel egy f�rfi.
• Itt vagyok a vend�g�nkn�l, fel�bredt v�gre – v�laszolta Sally.
• Uramisten, �s �n pont most mentem el vad�szni. Azt hittem, hogy az altat� m�g kitart holnapig. J�v�k m�r, egy pillanat – lett izgatott a hangja. – Gyere Alex, v�gre mag�hoz t�rt a vend�g�nk.
• Nyugalom, kedvesem – nevetett fel Sally. – Nem fog elszaladni sehov�.
• Tudom, de �n vagyok az orvosa, itt lett volna a helyem – l�pett be egy f�rfi a szob�ba egy kisfi� t�rsas�g�ban. – J� napot, kisasszony. A nevem, Lionel. Boldog vagyok, hogy fel�bredt – hajolt meg m�lyen. – Alex, k�sz�nj sz�pen a h�lgynek.
• Kisasszony – hajolt meg a pici emberke.
• �n is �rvendek. A nevem, Rosalie. K�rem, tegezzenek – mosolyogtam r�juk.
• Rendben, Rosalie. Ha megengedi, akkor szeretn�m gyorsan megvizsg�lni – l�pett k�zelebb. – Dr�g�m, az asztalon van a vacsor�nak val� vadh�s – cs�kolta meg gyorsan feles�g�t.
• Hm… �gyesek vagytok, �deseim. Mindj�rt el is k�sz�tem – sietett ki a szob�b�l Sally felkapva Alexet.
• Hogy �rzed magad, Rosalie? – k�rdezte Lionel.
• Voltam m�r jobban is, de a k�r�lm�nyekhez k�pest j�l vagyok, azt hiszem – v�laszoltam halkan.
• Enn�l t�bbet nem is v�rhatunk egyel�re, de hamarosan m�r talpon leszel – b�lintott r�. – K�rlek, tedd szabadd� a hasadat, addig �n idehozom a t�sk�mat.
• Rendben – sz�ltam ut�na, majd gyorsan felt�rtem a h�l�ingem. – Te j�s�gos �g – sikoltottam fel, amikor megl�ttam a hasamat. K�t legal�bb t�z centis �ppen gy�gyul�f�lben lev� heg �ktelenkedett a b�r�m�n.
• Mi t�rt�nt? – rohant be Lionel �s Sally egyszerre.
• �n, sajn�lom, de erre nem voltam felk�sz�lve – pillantottam le m�g egyszer. Visszatasz�t�an n�zek ki. �n nem akarom ezt. Soha senki nem l�that meg meztelen�l az orvosomon k�v�l. Ez sz�rny�, �n… nem, ezt nem lehet kib�rni.
• Nem olyan rossz, mint amilyennek most l�tszik – l�pett mell�m meg�rt�en Sally. – Hogyha teljesen meggy�gyult, akkor csak egy r�zsa�n foltocska fog eml�keztetni r�. N�zd csak – h�zta fel az ing�t. Az � has�n egy hasonl� nagys�g� gy�gyult heg volt, ami t�nyleg nem volt annyira nagyon felt�n�, de az�rt lehetett l�tni. – Ennyi marad majd meg neked is, ne f�lj.
• Biztosan? – k�rdeztem idegesen.
• Igen, garant�lom. A legkisebb �lt�sekkel varrtam �ssze a sebet, hogy ne maradjon ut�na t�l felt�n� heg – mondta Lionel hat�rozottan. – M�g kell n�mi id�, hogy elhalv�nyodjon, de el fog.
• Rendben, k�sz�n�m – s�hajtottam fel. Annyira akkor nem rossz a helyzet.
• Nincs mit, akkor most megvizsg�ln�lak – �lt le az �gy sz�l�re Lionel. Sally pedig visszament a konyh�ba.
• Teljesen fel fogok �p�lni? – k�rdeztem k�v�ncsian.
• Igen – v�laszolta Lionel.
• Ezt �gy �rted, hogy gyermekem is lehet? – folytattam a k�rdez�sk�d�st. Igaz�b�l ez volt a legfontosabb k�rd�sem.
• Lehets�ges – b�lintott r�.
• Lehets�ges, de nem biztos?
• Nos, semmi sem biztos, csak a hal�l, Rosalie. Van es�lyed, hogy gyermeked sz�lessen, hogyha akarod, de nem tudok garant�lni semmit. El�gg� meg kellett bolygatnom a m�hedet, hogy megmentselek, �s emiatt el�fordulhat, hogy csak nehezen, vagy egy�ltal�n nem siker�l teherbe esned. Sajnos nem tudok semmit sem meg�g�rni, mert minden a tested regener�ci�s k�pess�g�t�l f�gg – magyar�zta Lionel. – Nem szabad depresszi�ba esned, �s feladni a rem�nyt. Hogyha nagyon akarod majd egyszer, akkor biztosan siker�l. �hm… m�g valamit tudnod kell.
• Igen?
• Teszteltem a v�redet k�t h�ttel azut�n, hogy megtal�ltalak az utc�n. Tudni akartam, hogy elkapt�l-e valami betegs�get att�l, aki b�ntott t�ged…
• Uramisten, csak azt ne mondd, hogy szifiliszes volt, mert akkor �n… - kezdtem bele, de k�zbev�gott.
• Nem, a j� h�r az, hogy semmilyen betegs�get nem hordozott val�sz�n�leg, mivel nem esett bajod azon t�l, amit tettek veled – fogta meg a kezem.
• Ez t�nyleg nagyon j� h�r – s�hajtottam fel.
• Ha akarod, akkor ha fel�p�lt�l visszaviszlek Rochesterbe, �s feljelentheted a t�mad�idat – aj�nlotta a lehet�s�get.
• Nem lenne �rtelme – ford�tottam el a fejem. – Royce King volt az a bar�taival.
• A bank�r fia? – kerekedtek el a szemei.
• Igen – motyogtam magam el�. – Nem �rn�k el vele semmit, hogyha feljelenten�m, legfeljebb koldusbotra juttatn�m a csal�dom.
• �rtem – mondta egy�tt �rz�en. – Ha szeretn�d, akkor itt b�rmeddig sz�vesen l�tunk – aj�nlotta kedvesen.
• K�sz�n�m, m�r Sally is felaj�nlotta, �s szeretn�k maradni – mondtam h�l�san. Hihetetlen, hogy milyen j�lelk�ek. �nzetlen�l felaj�nlj�k, hogy befogadnak, �s t�r�dnek velem.
• Rendben, �r�l�nk, hogy maradsz – mondta kedvesen. – Nos, itt minden rendben van – tapogatta v�gig �vatosan a hasamat. – Sz�pen gy�gyulsz, nemsok�ra fel is kelhetsz. Amint k�sz a vacsora Sally behozza neked, addig is pihenj.
• Hogyan h�l�lhatn�m meg a kedvess�get? – k�rdeztem ut�na.
• Nem tesz semmit - mondta, majd kil�pett a szob�b�l.

Oh, dehogynem, ha tudn�, hogy mennyit jelent a sz�momra, hogy ilyen j�l b�nnak velem, pedig azt sem tudj�k, hogy ki vagyok. M�rmint persze a nevemet tudj�k, �s hogy mi t�rt�nt velem, de semmi m�st.

• Szia, Rose – huppant le Nadine az �gy sz�l�re.
• Szia – kaptam r� a tekintetem.
• Ugye, hogy milyen aranyos emberek? Az ilyen csal�doknak b�relt helye van a f�n�keim hatalmas otthon�ban – mondta b�szk�n.
• M�rmint odaf�nt? – mutattam az �g fel�.
• H�t persze, hogy ott. Makul�tlan tiszta lelkek, akik m�g soha �let�kben nem tettek semmi rosszat �s nem is fognak. Elk�peszt�en feh�r az aur�juk. Tiszta, mint a h�. Csak �gy f�nylenek – magyar�zta lelkesen. – Itt j� kezekben leszel, abban biztos lehetsz. A gy�gyul�sod egy�bk�nt nagyj�b�l m�g h�rom h�t. Akarod �tugrani a peri�dust, �s felkelni innen, vagy ink�bb maradsz, ahol vagy, �s �lvezed, hogy k�rbeugr�lnak. Mert el leszel �m k�nyeztetve, azt garant�lom.
• H�t nem is tudom – gondolkodtam el.
• Sebaj, akkor gondold �t, �s megl�tjuk. Sz�lj, ha d�nt�tt�l, de most megyek, mert a kis terrorista j�tszani akar veled – kuncogott fel Nadine, majd elt�nt.
• Cs�kolom – dugta be a fej�t Alex.
• Szia – mosolyogtam r�.
• Ismered a k�, pap�r, oll�t? – k�rdezte csillog� szemekkel.
• Igen, ismerem – b�lintottam r�.
• Szuper – mosolyodott el. – Van kedved j�tszani velem? Anya most vacsor�t f�z, apa pedig a lovakat teszi rendbe, �gyhogy senkinek nincs r�m ideje – h�zta el a sz�j�t.
• Persze, sz�vesen j�tszom veled – paskoltam meg az �gyam sz�l�t.
• Jaj, de j� – szaladt az �gyamhoz, majd felugrott r�. – Akkor mindig mondjuk, hogy k�… pap�r… oll�, �s ut�na mutatunk.
• Rendben – egyeztem bele.
• Ok�, k�… pap�r… oll� – mondta boldogan. Majd pap�rt mutatott, �n pedig k�vet, �gyhogy boldogan csomagolta be a kis kez�vel az eny�met. – Nyertem – ki�ltott fel boldogan. – M�g egyszer, j�?
• Persze, j�tszhatunk m�g – kuncogtam fel.

Milyen aranyos, �s k�zvetlen kisfi�. Eg�szen a vacsora elk�sz�l�s�ig j�tszottunk. Ev�s ut�n pedig elment f�rdeni az anyuk�j�val, majd bej�tt, hogy megk�sz�nje a j�t�kot, �s j� �jszak�t k�v�njon. Miut�n Alex elaludt, Sally m�g ben�zett hozz�m. Lionel pedig megint megvizsg�lt �s vett t�lem v�rt is.

• Rem�lem, hogy nem zavart nagyon Alex d�lut�n. Sajnos nem mindig van el�g id�m, hogy j�tsszunk d�lut�n – �lt le Sally az �gyam sz�l�re.
• Ugyan, nagyon sz�vesen j�tszottam vele. Nagyon j�l sz�rakoztunk – v�laszoltam �szint�n.
• Ennek �r�l�k, mert m�r elalv�s el�tt mondta, hogy holnap szeretn�, hogyha olvasn�l neki valamit – mosolyodott el Sally.
• �r�mmel olvasok fel neki – mondtam boldogan. - Sz�vesen foglalkozom gyerekekkel. Mindig is im�dtam �ket.
• Jaj, olyan h�l�s lenn�k, mert holnap be k�ne f�zn�m az idei lekv�rt, �s olyankor mindig eg�sz nap ideges vagyok, ha k�r�l�ttem s�nd�r�g, mert f�lek, hogy v�letlen�l leforr�zom.
• B�zd csak r�m, j�l ellesz�nk – fogtam meg a kez�t.
• H�l�m �r�kk� �ld�z – s�hajtott fel boldogan. – Akkor most hagylak is pihenni, mert reggel h�tkor m�r a nyakadon lesz a fiam, az biztos – nevetett fel. – J� �jszak�t.
• Nektek is j� �jt – �s�tottam egy nagyot. T�nyleg f�radt voltam. Alig, hogy Sally kiment a szob�b�l elnyomott az �lom.