„Fogy az id�, bez�r egy ajt�,

Titok a v�r, a k�nny, a jajsz�

�lel a b�n, a cs�kja fullaszt,

Legyen er�d, vagy el sem b�jhatsz

M�r, soha tal�n,

Itt sz�z rem�nyed m�gly�n �g,

Ez a t�z sz�tt�p, vagy elsz�ksz majd,

Vagy elmer�l a ny�r.”

(Zs�da: Ajt�k m�g�tt) 

Val�ban nem tudom, meddig folytat�dhatott volna m�g ez a terror, ha r� nem j�v�k, hogy gyermeket v�rok. M�rpedig nem akartam, hogy ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt n�j�n fel. De hov� mehetn�k? Gondolkodtam el. �s akkor beugrott Milwaukee. Ott �l a bar�tn�m �s a m�sod-unokatestv�rem is. Biztos voltam benne, hogy befogadnak. A m�sik k�rd�s az maradt, hogy hogyan menjek el hozz�juk. L�h�ton? Igen, mert senkinek nem mondhattam el, mire k�sz�l�k, �s �gy senki nem tudott seg�teni. Miut�n r�j�ttem erre az eg�szre, �sszepakoltam n�h�ny ruh�m �s a fontosabb �rt�kt�rgyaim, majd ezeket mind elrejtettem a szekr�nyem m�ly�re. �gy terveztem, az �jszaka k�zep�n indulok el. M�r kifigyeltem, Charles mikor �r haza, ez�rt nyugodtan fek�dtem le egy kicsit pihenni. Mikor hazaj�tt, �gy viselkedtem, ahogyan eddig. Viszonylag hamar v�gzett, majd el is aludt. De �n nem mertem m�g elindulni. Legal�bb k�t �r�ja fek�dhettem m�r, mire �szbekaptam, �s el�vettem a t�sk�m. Kimentem az ist�ll�ba, �s kivezettem a kedvenc lovamat. Felpakoltam a h�t�ra a b�r�ndjeimet, majd �n is fel�ltem r�, �s m�r v�gt�ztunk is Milwaukee fel�. Nem �reztem f�jdalmat, sem h�tlens�get, ami�rt elhagytam a f�rjem. Reggelig nem �lltam meg, mert nem akartam t�l k�zel maradni a v�rosomhoz. Szinte biztos voltam benne, hogy kerestetni fognak, b�r Charles csak az�rt, mert el�g furcs�n enn� ki mag�t, ha nem is keresn� a feles�g�t. De engem nem �rdekelt, ha, m�g �gre-f�ldre keresnek is, nem akartam visszamenni. Legal�bb a gyerekem miatt. Nem engedhettem meg, hogy egy ilyen apa mellett n�j�n fel. Ink�bb hazudtam volna azt neki, hogy az apja meghalt a h�bor�ban, semmint hogy l�ssa, ahogy Charles b�nt engem. Vagy ha l�nynak sz�letett volna, lehet, hogy �t is b�ntalmazni akarta volna. Egy gy�ny�r� r�ten �ltem le pihenni, ami k�r�s-k�r�l tele volt vadvir�gokkal. Hirtelen �tlett�l vez�relve szedtem n�h�nyat, �s koszor�ba fontam, majd a fejemre helyeztem. Tal�n az�rt tettem ezt, mert felszabad�t� �rz�s volt egyed�l egy r�ten �lni, vir�gok gy�r�j�ben? Mindenesetre megreggeliztem, majd tov�bbindultam. �gy sz�moltam, hogy maximum n�gy nap �s el�rem �ti c�lom. Vajon mit fognak sz�lni, hogy teljesen hirtelen, minden el�zm�ny n�lk�l be�ll�tok hozz�juk? Ilyen �s ehhez hasonl� gondolatok cik�ztak a fejemben. Szerencs�re gyorsabb voltam, mint hittem, �gy m�r h�rom nap alatt ott voltam. Val�ban meglep�dtek, de �n m�g jobban meglep�dtem a saj�t reakci�mon. Mikor meg�rkeztem, azonnal bar�tn�m karjaiba vettettem magam, �s s�rni kezdtem.

- Mi a baj? – k�rdezte.

- Oh, Maria. M�r r�gen megb�ntam, hogy hozz�mentem Charles Evensonhoz.

- Mi�rt b�ntad meg?

- Charles b�ntott. Rendszeresen.

- Val�ban? – �reztem a hangj�n, hogy t�nyleg elhiszi.

- Igen, de nem mertem sz�lni senkinek sem. F�ltem, hogy minden rosszabb lesz.

- H�, Esme. Nekem sz�lhatt�l volna. Tudod, hogy r�m mindig sz�m�thatt�l.

- Igen, �s pontosan ez�rt j�ttem ide. Terhes vagyok, �s nem akarom, hogy ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt n�j�n fel. Ugye seg�tesz? Szeretn�k itt elb�jni.

- H�t persze. Az �n otthonom a ti�d is.  –Ezzel a kijelent�s�vel hihetetlen�l boldog lettem. Az �n bar�tn�m, aki nem olyan, mint amilyennek a sz�leim szerint lenni k�ne, �s m�gis b�rmikor �s b�rmiben sz�m�that r� az ember.

Minden a legnagyobb rendben ment, m�r a v�rossal is elkezdtem ismerkedni, amikor egy h�ttel az �rkez�sem el�tt Maria fel nem �bresztett az �jszaka k�zep�n.

- �bredj gyorsan, el kell b�jnod. Itt van Charles. – A nev�nek hallat�ra azonnal kipattant a szemem �s felkeltem az �gyb�l.

- Hov� b�jjak? Kell lennie valami helynek.

- Az erd� itt kezd�dik a h�zunk m�g�tt. Menj be olyan m�lyre, amennyire csak tudsz. Azut�n gy�jtsd meg ezt itt. Majd ut�nad megyek, ha tiszta a leveg�. – Adott a kezembe egy �jjeli l�mp�t. – Siess!

F�l perc alatt ki�rtem �szrev�tlen�l az erd�be. �gy tettem, ahogy bar�tn�m mondta. El�g m�lyre bementem m�r az erd�be, amikor ki�rtem egy tiszt�sra. Nem gy�jtottam viszont meg a l�mp�t, mert nem l�ttam �rtelm�t. Nekid�ltem h�t egy far�nknek, �s elnyomott az �lom. �lmomban karmazsinv�r�s szemekkel �lltam egy t�k�r el�tt egy f�rfi ingj�ben. K�rben�ztem magamon �s �szrevettem, hogy minden szemmel l�that� hib�m elt�nt, ezenk�v�l halotts�padt voltam, �s �gy hatott, hogy egy csepp v�r sem kering az ereimben. M�gis olyan gy�ny�r�nek hatottam. �lmomb�l a felkel� nap sugarai �bresztettek fel. Mivel tavasz volt, �gy saccoltam, hogy k�r�lbel�l reggel f�l hat k�r�l j�rhat az id�. Nem voltam biztos benne, hogy m�r elmentek, ez�rt nem mertem elindulni visszafel�. Nem akartam megkock�ztatni, hogy Charles m�g ott legyen, �s er�szakkal hazar�ngasson. A nap m�r delel�re j�rhatott amikor Maria v�gre megjelent.

- Bocs�ss meg, de csak most hitt�k el, hogy nem vagy itt.

- Semmi baj, a l�nyeg, hogy elmentek. Charles nem volt d�h�s?

- Azt tettette, hogy agg�dik, de l�ttam a szem�n, hogy s�rti mindez a b�szkes�g�t. De most m�r biztons�gban vagy. Arra gondoltam, hogy v�llalhatn�l �ll�st a helyi iskol�ban, mint tan�t�n�. Tudod, itt mindig kevesen vannak.

- �s mi�rt gondoltad, hogy �n alkalmas vagyok r�?

- Az�rt mert te �rtesz a gyerekek nyelv�n. Eml�kszel m�g, amikor tal�lt�l egy gyereket az utc�n, aki seg�ts�get k�rt, de nem hallgatta meg senki?

- Hogyisne eml�kezn�k  �n arra a fi�ra. Amikor elj�ttem, m�g mindig bent volt az �rvah�zban.

- Na l�tod. Akkor �s ott csak neked mert megny�lni, mert te meg�g�rted, hogy seg�tesz, �s kedves volt�l vele.

- �s ez�rt gondolod, hogy k�pes leszek tan�tani.

- Igen. Benned minden megvan, ami egy tan�t�n�nek kell: kedvess�g, szeretet, okoss�g. A gyerekek im�dn�nak. V�llald el! Az egyetlen probl�ma az, hogy kev�s fizet�st kapsz.

- Ugyan, Maria. Tudod, hogy engem nem a p�nz inspir�l.

- Teh�t elv�llalod? Mondd, hogy igen!

- Elv�llalom. De csak n�h�ny h�napra. Ut�na szeretn�k a gyermekemmel foglalkozni.

- Ez csak term�szetes.

Az �j �letem Milwakeeben nagyon j�l telt. H�bor�s �zvegynek adtam ki magam, aki menek�l az otthona el�l. Tan�t�n�k�nt elhelyezkedve r�ad�sul a kell� tiszteletet is megkaptam. Igaz, csak f�l �vig dolgoztam, ut�na sz�l�si szabads�gra vonultam. Gyakran s�t�lgattam, �s l�pten-nyomon meg�ll�tottak megk�rdezni, hogy �rzem magam. Ilyenkor mindig azt v�laszoltam, hogy egyre jobban. Hamarosan el�rkezett a sz�l�s pillanata is: �n boldogan �leltem magamhoz az egyetlen kisfiamat, Edwardot. Olyan gy�ny�r� �s �rtatlan volt. Cseppet sem hasonl�tott az apj�ra, minden�t t�lem �r�k�lte. A szem�t, az arcvon�sait, a haj�t.

- Kik�p�tt az anyja – mondta bar�tn�m.

- Tudom. �s boldog is vagyok ett�l. Ha Charlesra hasonl�tana, akkor is ugyan�gy szeretn�m, de � k�l�n boldogg� tett azzal, hogy nem eml�keztet r�.  � a megtestes�lt �rtatlans�g.

Ezek ut�n m�r csak egyetlen dolog volt fontos az �letemben, egyetlen dolog�rt volt �rdemes �lnem, �s az � volt. Minden reggel, mikor fel�bredtem �t k�rtem, �s meg is kaptam. El�sz�r vele foglalkoztam, �s csak ut�na magammal. Eg�szen addig.

Ugyan�gy indult a reggelem. Felkeltem, megv�rtam, m�g Maria bej�n, majd k�rtem a kisfiam.

- Nem tudom hozni neked. –  Mondta, �s �n l�ttam a szemein hogy s�rt, �s most is s�rna.

- Mi t�rt�nt? Ugye nincs semmi baja? – Az aggodalom csak �gy s�t�tt a hangomb�l.

- Az orvosok azt mondt�k, hogy m�ra ez m�r nagyon ritk�n fordul el�.

- Mondd m�r, hogy mi t�rt�nt!

- Azt mondt�k, hogy b�lcs�hal�l. Meghalt.

- Nem, az nem lehet. L�tnom kell. – Ki akartam rohanni a szob�b�l, de lefogott.

- Esme, nem mehetsz oda. Hamarosan elviszik a test�t.

- Nem, l�tnom kell. –  Ezt az utols� mondatomat m�r s�rva mondtam el. – El kell b�cs�znom t�le.

- Nem. Fek�dj sz�pen vissza, �s Anthony hamarosan hoz neked egy kis �telt.

- Nem vagyok �hes.

- De enned kell, k�l�nben meghalsz.

- Nem akarok �lni.

- �lned kell. T�l kell tenned magad rajta. Keresned kell valakit, aki szeret.

- Charlesr�l is azt hittem, hogy szeret. Most pedig menj ki.

- Nem megyek, mert f�lek, hogy �ngyilkos leszel.

- H�t j�. Akkor nem m�sz el innen. – Led�ltem az �gyra �s behunytam a szemem. Abban b�ztam, hogy ez csak egy rossz �lom lehet. Nem b�ntethet �gy az isten, nem veheti el a fiamat. Nem v�tettem ellene semmit. De akkor mi�rt? Nem tudom, meddig fek�dhettem ott, de Maria id�nk�nt megsz�l�tott, hogy keljek fel, �s egyek valamit. El�sz�r �gy gondoltam, hogy ugyan minek? Majd �tvillant az agyamon valami. Sosem fog magamra hagyni, ha nem nyitom ki a szemem, �s nem hitetem el vele, hogy m�r nem akarok meghalni.

- �hes vagyok. – Pattant ki a szemem.

- Jaj, Esme! �gy �r�l�k, hogy v�gre nem akarod hal�lra �heztetni magam.

- Igazad van. Tov�bb kell l�pnem. Id�vel biztos nem fog f�jni ennyire.

- �r�l�k, hogy r�j�tt�l. Most pedig egy�l egy kicsit. – Elkezdtem kanalazni az �telt. Minden egyes falat, ami lement a torkomon f�j� gomb�cc�  alakult. De h�siesen ki�lltam. Amit megtanultam az elm�lt �vek alatt, az nem m�s, mint a szenved�s elt�r�se. Amikor v�geztem, Maria fel�llt, �s kiment a szob�b�l. Csak erre v�rtam. K�rben�ztem, de nem tal�ltam semmit, amivel sikeresen v�grehajthattam volna egy �ngyilkoss�got. Az ablak el�tt kezdtem el kutakodni, amikor megl�ttam, hogy nyitva van. Nekem m�r �gyis mindegy volt, ez�rt kiugrottam. A term�szetben nagyobb es�llyel lehet tal�lni olyan dolgokat, amik seg�thetnek nekem az �ngyilkoss�gban. Hossz� ideje s�t�lhattam, mert m�r a h�zat sem l�ttam, de nem tal�ltam semmit, amivel v�get vethetn�k az �letemnek. �s akkor, abban a pillanatban megl�ttam egy szikl�t. Maria egyszer mes�lt r�la. A v�gzet szikl�ja. Nagyon m�ly, �s pontosan ez�rt m�r nagyon sokan vesz�tett�k el itt az �let�ket. Elindultam a sz�l�hez, de minden egyes l�p�ssel mintha lelassult volna az id�. Csupasz l�bam l�ptei k�s�rtetiesen ver�dtek vissza az �jszaka hom�ly�ba. Len�ztem, �s l�ttam, hogy t�nyleg el�g m�ly. Arra a c�lra legal�bbis, amire �n akarom haszn�lni. Nem rettentem meg, mert m�r eld�nt�ttem, hogy meg fogok halni. Ha nem is r�gt�n miut�n leugrottam, akkor sincs es�lyem a t�l�l�sre. M�ly leveg�t vettem, majd elrugaszkodtam a szikl�r�l.