5. fejezet - tvltozs
Azt mondjk, hogy az ember hallnak pillanatban lepereg eltte az egsz lete. A legszebb s legrosszabb emlkei. Velem most pontosan ez trtnt. Az agyamban akaratlanul is vgigprgtek az esemnyek. A tallkozsom vele, pedig az mr tz ve trtnt.
Azt mondjk, hogy az ember hallnak pillanatban lepereg eltte az egsz lete. A legszebb s legrosszabb emlkei. Velem most pontosan ez trtnt. Az agyamban akaratlanul is vgigprgtek az esemnyek. A tallkozsom vele, pedig az mr tz ve trtnt. A pokoli hzassgom, amit sikerlt elfelejtenem, s a kisfiam emlke. Minden, ami letem fontos,de olykor rossz mozzanata volt. Mikor leestem, hallottam, hogy eltrik a gerincem, de rezni mr nem reztem. Behunytam ht a szemem, s vrtam a hallt. Nem akart jnni. Valahol a tvolban hallottam egy szarvas fjdalmas hallbgst. mr meghalt, mr semmi nem fj neki. Akkor n mirt nem halhatok meg? Tudom, hogy a mennyorszg gyse fogadna be, mert nkezleg vetettem vget az letemnek, de akkor mirt nem jn el rtem a pokol? Szmomra mg az is megvlts lenne. Hideg karok rintettk meg a karomat, majd megszlalt egy brsonyos hang:
- Nagyon sajnlom, Esme. – Taln egy angyal volt, aki azrt jtt, hogy elkldjn a pokolba. Ez knnyen meglehet, mert valami forrsgot kezdtem el rezni a karjaimban. De ht ez lehetetlen, hiszen eltrt a gerincem. A forrsg egyre elviselhetetlenebb lett, s elterjedt az egsz testemben. Forr volt, getett. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezt azrt kaptam, mert eldobtam magamtl az letemet. De mr nem volt rtelme mirt lnem. Valjban korbban sem volt. Az egyetlen rm az letemben a kisfiam volt, de t maghoz hvta a mennyorszg. Tudom, hogy legalbb biztonsgban van. n pedig az letemben is pokolban ltem, ht most mr az leten tl is ott fogok lni. Hangos sikolyok hagytk el az ajkaimat, nem mintha szmtottam volna r, hogy brki is meghallgat. A pokolban senkit nem rdekel, ha fj nekem valami. Mrpedig ez fj, olyan, mintha elevenen elgetnnek. Nem mertem kinyitni a szemem, mert fltem, hogy valban gek, s nem csak gy rzem. Nha-nha abbahagytam a siktozst, s gy tnt, mintha valaki beszlne hozzm, de a fjdalomtl csak ritkn tudtam kivenni, mit is mondd. Mintha egyre csak azt ismtelgetn, hogy mennyire sajnlja.
|