M�r legal�bb egy hete vagyok Carllisle-lal �s a fi�val. Ez id� alatt nem igaz�n siker�lt m�g teljesen megny�lnom el�tt�k, hab�r, mint megtudtam, Edward el�tt az �sszes gondolatom, ami �pp �tsuhan a fejemen, nyitott k�nyv, mivel gondolatolvas�. M�gis annyira j�lnevelt, hogy sosem jegyzi meg, ha egy komorabb gondolat suhan �t az agyamon, �s mindig sz�vesen seg�t, b�rmit is k�rjek.

- Ezt hallottam �m –  mondta. �s m�g humor�rz�ke is van. Pontosan olyan, mint amilyennek mindig is elk�pzeltem a fiamat. Biztos vagyok benne, hogy ezt is hallotta, de nem akart sz�lni semmit. Legal�bbis Carlisle jelenl�t�ben nem.

Az �j �letemben minden egyszerre volt hihetetlen, k�pr�zatos �s gy�ny�r�. Nem felejtettem el, mi�rt akartam leugrani a szikl�r�l, de vel�k valahogy boldog voltam. Annyira, amennyire egy gy�szol� anya k�pes boldog lenni. B�r nem tudtak adni nekem n�i ruh�kat, mellett�k nem is �reztem sz�ks�g�t a luxusnak, b�r saj�t bevall�suk szerint rengeteg p�nz �ll a rendelkez�s�kre, amit sz�vesen megosztan�nak velem. Ugyanakkor tisztelt�k bennem a n�t, meghagyt�k nekem a mag�nszf�r�mat, �s mindig udvariasak voltak. Ez is nagyon szokatlan volt. A f�rfiak mindig csak �gy t�r�dtek velem, mintha egy koszos rongy lenn�k, semmi t�bb. Eg�szen mostan�ig. M�r szinte zavarbaejt� a kedvess�g�k. Fogom tudni ezt egyszer megh�l�lni? K�tve hiszem. Nekem nincs semmim, amit h�l�m jel��l odaadhatn�k nekik. Mindenemet magam m�g�tt hagytam, amikor meghoztam v�gzetes d�nt�semet. Az�rt sajn�ltam, hogy csak �gy, k�sz�n�s n�lk�l otthagytam a legjobb bar�tn�met. De ugyan mit mondhattam volna? Hogy szeretlek, de megyek, �s �ngyilkos leszek? Ha tudta volna, mire k�sz�l�k, ha elk�sz�ntem volna, azzal csak az � f�jdalm�t fokoztam volna.

- Elmegyek dolgozni, majd j�v�k a m�szak v�g�n – k�sz�nt el az �n k�l�n bej�rat� gy�gy�t�m. Rengeteget seg�t, hogy megszokjam az �j helyzetet. Az �g�s a torkomban m�g mindig el�g er�s volt, de m�r kor�ntsem annyira, mint egy h�ttel kor�bban. K�r�lbel�l f�l �r�val azut�n, hogy Carlisle elment dolgozni, Edward kopogtatott az ajt�mon.

- Bej�hetek? – k�rdezte.

- H�t persze, gyere nyugodtan – Szinte azonnal benyitott, �s r�gt�n le is �lt a kanap�mra.

- Szeretn�k besz�lni veled. Az�rt most, mert tudom a gondolataidb�l, hogy m�g nem �llsz k�szen elmondani Carlisle-nak. �n pedig sajn�lom, hogy kiolvastam bel�led. �n is m�g csak k�t �ve vagyok v�mp�r, �s m�g nem j�ttem r�, hogyan lehet megsz�ntetni a gondolatolvas�st. Csak arra vagyok k�v�ncsi, mi t�rt�nt a fiaddal. Mert b�r konkr�ten sosem gondolsz r�, van egy olyan �rz�sem, hogy miatta akart�l �ngyilkos lenni.

- Rendk�v�l okos vagy. Val�ban k�ze van az �ngyilkoss�gi k�s�rletemhez. Nagyon �r�ltem, amikor megtudtam, hogy v�rand�s vagyok. – �reztem, ahogy meg-megbicsaklik a hangom az eml�kek felid�z�sekor. – Az �r�m�met csak a rendk�v�l agressz�v f�rjem �rny�kolta be. Mindig b�ntalmazott. Elmenek�ltem t�le a m�sod-unokatestv�remhez, aki a legjobb bar�tn�met vette feles�g�l. – Neh�z volt Mari�ra gondolnom, mert �  �szint�n b�zott bennem, �s �n el�rultam. – Ide is ut�nam j�ttek, de �n elrejt�ztem az erd�ben. Miut�n elmentek, Maria r�vett, hogy v�llaljak munk�t a helyi iskol�ban. El�sz�r nehezen mentem bele, de gy�z�tt az, hogy szerettem a gyerekeket. Term�szetesen csak addig dolgoztam, ameddig az �llapotom engedte, majd �r�mmel v�rtam a gyermek�ld�st. Elk�peszt�en boldogan �leltem magamhoz a kisfiamat, aki nagy �r�m�mre r�m hasonl�tott. Mindenf�lek�pp szerettem volna, de � k�l�n boldogg� tett azzal, hogy olyan volt, mint �n. A probl�ma akkor j�tt, amikor egyhetes lett. Addig minden reggel, mikor felkeltem, m�r ott volt mellettem. Aznap nem j�tt. �s Maria azt mondta, b�lcs�hal�l. – Nem b�rtam tov�bb, zokogni kezdtem. K�nnyezni m�r nem tudtam, de az eml�k akkor is nagyon felkavart.

- Nagyon sajn�lom, hogy felid�ztettem veled – �lelt �t Edward. Lenyeltem a s�r�somat, �s v�laszoltam.

- Semmi baj. Tulajdonk�ppen megk�nnyebb�ltem, hogy elmondtam valakinek. De m�g nem fejeztem be.

- Nem musz�j, ha nem akarod - felelte.

- De el akarom mondani. El�bb-ut�bb �gyis kiolvasn�d a fejemb�l. El�sz�r, mivel nem engedt�k, hogy �ngyilkos legyek, hal�lra akartam �heztetni magam. De mivel az el�g hosszadalmas lett volna, ez�rt �gy d�nt�ttem, elhitetem a bar�tn�mmel, hogy �lni akarok. Nem akartam becsapni, de �gy �reztem, nincs m�s v�laszt�som. Az els� adand� alkalommal azonban kisz�ktem a nyitott ablakon, �s elindultam keresni valamit, amivel meg�lhetem magam. �gy tal�ltam r� a szikl�ra, amir�l leugrottam. El�sz�r, mikor l�ttam, f�ltem t�le. Aznap nem. El�g elsz�nts�g volt bennem, hogy v�get vessek az �letemnek. Hiszen nem volt semmim, ami�rt �lhetn�k. Igaz�b�l, m�r kor�bban sem volt, de akkor ez m�g nem hi�nyzott. – �r�mmel vettem �szre, hogy a hangom nem remegett meg, pedig nem kis er�fesz�t�sembe ker�lt, hogy ne s�rjam el megint magamat. Edward minden bizonnyal �szrevette ezt, de nem akart sz�lni �rte.

- �s most boldog vagy? –  tette fel a k�vetkez� k�rd�st.

- Igen, amennyire k�pes vagyok boldog lenni a kisfiam elveszt�se ut�n.

- Nem zavar, hogy v�mp�r lett�l?

- Nem, csak furcsa. Annyi minden �j m�g. P�ld�ul az er� vagy a gyorsas�g.

- De mi�rt nem zavar? - Nem akart tolakod� lenni, csak k�v�ncsi. Persze azonnal megl�tta a gondolataimban az okot. – Sz�val Carlisle miatt?

- Tizenhat �vesen tal�lkoztam vele el�sz�r. Viszonylag tiszt�n eml�kszem arra a napra, pedig a legt�bb emberi eml�kemre hom�lyosan eml�kszem. Az�rt ker�ltem be a k�rh�zba, mert f�ra akartam m�szni, de rosszul l�ptem, �s leestem. Elt�rtem a l�bam. � l�tott el a k�rh�zban. Soha el�tte, �s f�leg ut�na nem b�nt velem f�rfi ilyen gyeng�den. Az ap�m legal�bb ezerszer az orrom al� d�rg�lte, hogy fi�t szeretett volna. A f�rjemr�l meg m�r elmondtam, mit tett velem.

- Nem �ppen a legszebb �let, az biztos.

- �s te? Hogyan lett�l v�mp�r?

- Gondolom, hallott�l m�r a spanyoln�th�r�l.

- Igen, ki nem hallott r�la?

- H�rom �vvel ezel�tt �n is majdnem meghaltam benne. Az �desany�m meg is halt, �s nem maradt senkim. De a hal�los �gy�n is gondoskodni akart r�lam. Carlisle elmondta mit k�v�nt t�le. Azt, hogy mentsen meg engem �gy, ahogy m�s nem k�pes r�. Nem tudom biztosan, de szerintem t�le �r�k�ltem a gondolatolvas�st, �s v�mp�rk�nt er�s�d�tt meg bennem. Csak az a baj, hogy n�ha az �r�letbe tudn�m kergetni az embereket. Az emberek meg engem. B�r f�lnek t�l�nk valamennyire, egyre ink�bb a sz�pet kezdik el l�tni benn�nk, �s nem a vesz�lyforr�st. �n el�g gyakran j�rok be a v�rosba, mert iskol�ba j�rok, �s tudom, hogy egyes emberek illata mennyire cs�b�t� tud lenni, m�g egyesek�  egy cseppet sem �rdekel. Eml�kszem, hogy eleinte milyen neh�z volt a k�zel�kben lennem. De Carlisle seg�tett, �s biztos vagyok benne, hogy neked is fog seg�teni.

- �n szeretn�l emberek k�zel�ben lenni. De gondolom erre m�g nincs lehet�s�gem. Neked mennyi id�  telt?

- Majdnem egy teljes �vbe. De, mint mondtam, m�g �gy is akadnak neh�z helyzetek. Carlisle legal�bb k�tsz�z �vig fejlesztette az �nuralm�t, mire m�r teljesen immunis lett az emberv�rre. Persze eleinte neki is akadtak neh�zs�gei, mert senki nem volt, aki seg�tett volna neki. Ennek ellen�re egyszer sem bukott el, �s �n ezt tisztelem benne.

- Szinte �r az ap�dnak tekinted �t – jelentettem ki. M�r nem l�tez� sz�vemben ism�t fell�ngolt a f�jdalom.

- Igen, mert ha �gy vessz�k, valamilyen form�ban az is, mert � v�ltoztatott �t.

- Te boldog vagy? –  Fel kellett tennem neki azt a k�rd�st, amit � is feltett, �s amire �n a legnagyobb �szintes�ggel feleltem.

- Ha �gy vessz�k. Nagyon k�t�dtem az �desany�mhoz. Az ap�m meghalt m�g a spanyoln�tha els� hull�m�ban, �s att�l kezdve m�r csak mi voltunk egym�snak. B�r a k�rh�zban t�lt�tt id�b�l kev�s dologra eml�kszem, hiszen a legt�bbsz�r olyan l�zas voltam, hogy nem voltam magamn�l, azt tudom, hogy mindig felkelt �s engem �polt, pedig rengetegszer k�rleltem arra, hogy t�r�dj�n mag�val is. El�sz�r �gy t�nt, hogy �n fogok meghalni hamarabb, de az � �llapota hirtelen fordult nagyon rossz ir�nyba. Egym�s mellett volt az �gyunk, �s �n pont akkor �bredtem fel, amikor � meghalt.

- Nagyon sajn�lom –  mondtam. Nem lehetett neki k�nny� l�tni annak a hal�l�t, akit a legjobban szeretett, �s aki az egyetlen m�g �l� rokona volt. – Egy�bk�nt mi volt az eredeti neved?

- Edward Anthony Masen. Nem voltunk valami befoly�sos csal�d Chicag�ban, de az�rt megvolt minden�nk, ami kellett. �s te hogy nevezted el a kisfiadat?

- Edwardnak. Nagyon sz�p kisbaba volt.

- Akkor ez volt a bajod a nevemmel eleinte, igaz? – El�sz�r nem tudtam r�j�nni, honnan tudja ezt, azut�n beugrott, hogy biztos kiolvasta a gondolataimb�l.

- Nem volt vele semmi bajom, csak f�jt r�gondolni, hogy a fiamat is �gy h�vt�k.

- �n hallom a gondolataidb�l, hogy neh�z. Nem azt mondom, hogy meg fog sz�nni a f�jdalom, de egy id� ut�n k�nnyebb lesz. B�r a kett�nk f�jdalma nem igaz�n ugyanaz, de tudom, mit �rzel – mondta, �s �t�lelt. –  �g�rem, �s ezt Carlisle nev�ben is mondom, hogy itt senki sem fog b�ntani. Mindketten tisztel�nk t�ged. B�r m�g nem ismerlek el�gg� ismerlek, olyan vagy nekem, mintha az any�mat kaptam volna vissza. Neked teljesen any�s a term�szeted, amivel k�pes vagy m�sokat boldogg� tenni.

- Mikor a f�rjem a vil�gh�bor�ban harcolt, minden nap bej�rtam az �rvah�zba, �s vittem a gyerekeknek olyan dolgokat, amit nem kaphattak volna meg az �rvah�z dolgoz�it�l. Miut�n hazaj�tt, erre m�r nem volt lehet�s�gem, de tov�bbra is minden nap kaptak nekem h�la friss gy�m�lcs�t �s �dess�get.

- Te nagyon j� vagy, �s hiszem, hogy vel�nk v�gre boldog leszel. – Ism�t  �t�lelt, ez�ttal hosszabban, �s �gy ahogy egy fi� szokta az �desanyj�t. Ez a pillanat volt az �j �letem eddigi legmeghat�bb �lm�nye.