Sonja miután letette a telefont gyorsan az ajtóhoz szaladt és kitárta. Az ajtó  mögött, ahogy sejtette Sarah volt, alaposan megpakolva ruhákkal.

• Szia, Sarah – mondta mosolyogva. – Hadd segítsek, látom jó sok holmit hoztál – mondta a lány és megcsóválta a fejét, majd elvett tőle néhány ruhadarabot.
• Oh, ez csak pár holmim. Igazából ruhamániás vagyok, bár a cipők is nagyon vonzanak – pirult el a lány.
• Értem, semmi gond. Kérlek, gyere be – kuncogott Sonja.
• Na, mivel szeretnéd kezdeni? Oh, látom, hogy már zuhanyoztál, szuper. Akkor most válasszunk neked ruhát, aztán hozzá illő cipőt, azután megcsináljuk a hajadat és kisminkellek – sorolta Sarah a teendőket.
• Várj, várj. Egy kicsit lassabban. Én nem szoktam sminkelni. Miért kéne? – mondta Sonja kissé félve.
• Ugyan már, csak kis szemfesték, szempillaspirál és szájfény. Ne gondolj semmi nagy dologra. A bőröd tökéletes, úgyhogy alapozó és púder nem is kell – kacsintott Sarah. – Ne aggódj, remekül fogsz kinézni.
• Rendben. Rád bízom magam – sóhajtott a lány beletörődően.
• Remek – lelkendezett Sarah és kihúzott egy ruhát a kupacból. – Ehhez mit szólsz?
• Hát nem is tudom, szerintem a türkiz nem az én színem. Mi lenne, ha valami kevésbé feltűnő árnyalattal próbálkoznánk? – nézett kétségbeesetten a ruhakupacra, ami csupa színpompás darabból állt össze.
• Rendben, lássuk csak – mondta Sarah és kis híján eltűnt a ruhakupac alatt. – Megvan! – kiáltott fel pár perc múlva. – Ehhez mit szólsz? – kérdezte és meglengetett a lány előtt egy farmer ruhát.

Egy sötétkék farmer ruha volt, aminek az elején a derekáig gombok voltak, helyes kis inggallérral és egy fehér díszes öv volt a derekába fűzve.

• Ez egész helyes, de nem túl rövid? – méregette a lány a ruhát.
• Szerintem nem. Ez combközépig ér, ha felveszed, de a felső része szolid, mégis meg tudjuk oldani, hogy szexi legyen – mondta a lány határozottan.
• Nem hiszem, hogy akarom, hogy olyan legyen – pirult el a lány.
• Miért nem? Nem szereted, ha a fiúk csodálnak? – döbbent meg Sarah.
• Nem igazán. Idegesít, ha bámulnak – mondta Sonja.
• Értem – mondta a lány mindent tudó mosollyal.
• Most min mosolyogsz? – kérdezte Sonja kíváncsian.
• Neked még soha nem volt barátod, igaz? – mosolygott tovább a lány.
• Nem, tényleg nem volt. Elárulnád, hogy ez miért olyan vicces? – kérdezte a lány értetlenül.
• Nem vicces, ne haragudj. Inkább nagyon aranyos, és kissé szokatlan ebben a korban – magyarázta a lány.
• Miért neked már volt barátod? Vagy van? – kérdezte Sonja.
• Most nincs, de már volt három is igazából – mondta Sarah.
• Három? Mindegyiket szeretted? – döbbent meg a lány.
• Ez nem így működik, egyelőre csak keresem a nekem megfelelő férfit – magyarázta Sarah.
• Ezt nem értem, nekem azt tanították, hogyha találkozom a megfelelő férfival, akkor tudni fogom, hogy hozzá kell tartoznom – mondta Sonja kissé meglepődve. – Aztán rá két évre közölték, hogy teljesen mindegy, hogy érzem majd-e a magányos farkas iránt a vonzalmat, vagy sem a lényeg, hogy menjek hozzá. Vajon hogy hívják azt a farkast? Még a nevét sem mondták meg nekem – gondolkozott el a lány.
• Nos, ez egy meglehetősen romantikus elképzelés, de nem sok esetről hallottam, ahol működött a szerelem első látásra elmélet – gondolkodott el a lány.
• Ne beszéljünk erről többet, szerintem. Inkább készülődjünk. Rendben? Még sok dolgunk van. Neked is kell ruhát választanunk, és cipőd és megcsinálnunk a hajadat és sminkelned – sorolta a lány, és remélte, hogy eléggé el tudta terelni a lány figyelmét a tapasztalatlanságáról.
• Rendben – mosolygott Sarah. – Igazad van.

Legalább két  órán át készülődtek. Sarah megpróbálta bevezetni Sonját a sminkelés rejtelmeibe és a mai divatba. Majd csodálatos hajkoronáját kifésülte és csak néhány hullámcsattal tűzte hátra a rakoncátlan tincseket. Amikor elkészültek elégedetten néztek végig magukon a tükörben, és Sonjának el kellett ismernie, hogy egészen csinos lett, így sminkkel és kibontott hajjal. Mosolyogva indultak el a kolesz elé, hogy találkozzanak Jennyvel és Sandyvel, akik szintén nagyon csinosan néztek ki. A vidám kis társaság lelkesen indult el a buliba, amit nem messze a fiúk kollégiuma szervezett. Mind a négyen nagyon izgatottak voltak, még Sonja is, bár ő főleg azon izgult, hogy hogyan ne kerüljön a középpontba, míg a többi lány éppen azon volt, hogy észrevegyék őket. Ahogy közelítettek a céljukhoz, egyre hangosabban hallották a zenét, ami a nagyteremben tombolt. Amikor beléptek a villogó fények szinte teljesen megvakították őket. Sonja megrettent és ki akart hátrálni a teremből, de Sarah elkapta a karját és maga után húzta. A lány ijedten szólalt meg.

• Alig látok valamit, ez borzasztó – mondta Sonja rémülten.
• Nem lesz semmi baj, csak hozzá kell szoknia a szemednek. Légy türelmes néhány percig – kérte Sarah.
• Rendben – adta meg magát a lány.

Pár perc múlva Sonja szeme valóban megszokta a fényeket, és már a hangerőhöz is kezdett hozzá szokni. A lányok a táncparkett közepére húzták magukkal és lelkesen kezdtek el mozogni a zene ritmusára. Sonja próbálta tartani velük a lépést, már amennyire tudta. Húsz perc elteltével már egészen belejött a táncba és kezdte élvezni is a dolgokat. Egy jó óráig csak táncoltak, aztán kimerülve mentek a pulthoz, hogy igyanak egy kicsit. A lány meglepődve tapasztalta, hogy a lányok alkoholt kértek. Neki is kértek egyet, de gyorsan visszautasította, inkább kért egy ásványvizet.

• Na, hogy tetszik a buli? – kiabált Sarah Sonjának.
• Nagyon jó, csak kicsit hangos – mondta a lány.
• Hát igen, az ilyen bulik mindig hangosak, de nagyon jók – mosolygott a lány. – Kinéztél már magadnak valakit? – lett kíváncsi Sarah.
• Nem mondhatnám – mondta Sonja kissé zavarban.
• Nem baj, majd kialakul, ha nem most, majd a következő alkalomkor találunk valakit, hogy ne unatkozz – kuncogott Sarah.
• Persze, bőven van még időm, még csak most kezdtem el az egyetemet - mondta Sonja.
• Szia, kislány. A nevem Jack, van kedved táncolni? – lépett egy srác Sarah mellé.
• Szívesen – vigyorgott Sarah a Jackre. – Az én nevem pedig, Sarah, inkább így hívj. A „kislány” nem jön be – kuncogott a lány.
• Rendben, Sarah, akkor táncolsz velem? – kérdezte Jack újra.
• Örömmel – mondta a lány és a kezét nyújtotta Jacknek, majd elviharzottak.

Sonja mosolyogva nézett Sarah és Jack után, akik már összegabalyodva táncoltak. Nem igazán értette, hogy hogyan tudott Sarah ilyen könnyedén igent mondani egy idegen srácnak, akit valószínűleg most látott először, mert az kizárt, hogy bevésődött volna, mivel ez csak az alakváltók között természetes. A közönséges embereknél másképpen működnek a dolgok. Kicsit gyorsnak érezte még ezt az új világot, ami feltárul előtte az egyetem falai között. Minden túlságosan is hirtelen történt a számára. Aztán egyszer csak sikoltásra lett figyelmes, majd meglátta, hogy Jenny elterül a földön. Gyorsan odafutott és letérdelt a lány mellé. Hamarosan Sandy és Sarah is ott termett.

• Mi történt vele? – kérdezte Sarah aggodalmasan.
• Nem tudom, az egyik pillanatban még táncolt, aztán pedig összeesett – mondta egy lány a tömegből.

Sonja szólongatni kezdte, hogy magához térjen, de amikor nem reagált a homlokára simította a kezét. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a lány homloka szinte tüzel még az ő forró bőréhez képest is.

• Lázas – mondta gyorsan Sonja. – Vigyük gyorsan a szobájába – mondta a lány határozottan.
• Igazad van, gyorsan vigyük el innen – mondta Sarah, ahogy megérintette barátnője homlokát.

A három lány felállította Jennyt és elindultak vele a kijárat felé. Sonja próbálta nem fitogtatni az erejét, de azért erősen tartotta az ájult lányt, hogy biztonságban eljuttassák a szobájáig. Amikor kiértek a teremből és megcsapta őket a friss levegő Jenny is kezdett magához térni.

• Mi történt velem? – kérdezte a lány döbbenten.
• Elájultál, mert lázas vagy, de nem lesz semmi baj – nyugtatta meg Sonja. – Elviszünk a szobádba, és segítünk lefeküdni.
• Sajnálom, hogy elrontottam a bulit – mondta a lány bűntudattal.
• Ne butáskodj, lesz még lehetőségünk táncolni – vigyorgott Sonja. – Viszont szerintem Sarah, neked vissza kellene menned – kacsintott rá a lány.
• Nem akarom itt hagyni Jennyt – vágta rá a lány.
• Ugyan már, ketten is elegen vagyunk, hogy vigyázzunk rá, sőt akár én egyedül is tudok rá vigyázni, és látom, hogy nagyon jól kijöttél Jackkel, úgyhogy indíts – győzködte Sonja a lányt.
• Nocsak, nocsak – vigyorgott Sandy. – Akkor szerintem is menj vissza, Sarah.
• Szerintem is – csatlakozott hozzájuk Jenny is.

A lány szélesen elmosolyodott, majd óvatosan elengedte Jenny karját és elindult vissza a buliba. A három lány boldogan figyelte, ahogy eltűnt a tömegben, majd tovább sétáltak, amikor egy játékos veszekedés hangjaira lettek figyelmesek. Csak hallották őket, de látni sajnos nem látták, mert nagyon sötét volt.

• Seth, ne csináld már, kérlek. Ez csak egy buli. Táncolni szeretnék és a szobatársadat nem tudtam ide rángatni – mondta a lány miközben egy srácot vonszolt maga után.
• Azt mondtad, hogy valami fontos dolog miatt kell, hogy veled jöjjek – mondta a srác tettetett felháborodással.
• Ez igen is fontos. Tudod, hogy mikor táncoltam utoljára? – mondta a lány csalódottan.
• Én még sosem voltam ilyen buliban, nem tudom, hogy itt hogyan kellene táncolnom – magyarázkodott a fiú.
• Kérlek – mondta a lány és ártatlanul nézett a srácra. – Tudom, hogy menni fog.
• Na jó, megpróbálhatjuk, de ha nem megy nekem, akkor nem maradunk. Áll az alku? – vigyorodott el a fiú.
• Rendben – csillant fel a lány szeme és újra húzni kezdte a fiút a hangok felé.

Milyen aranyosak voltak – gondolta Sonja magában, majd tovább támogatták Jennyt a szobája felé.