(Alice szemszöge) 

Seth és Sonja már egy jó hete itthon vannak, eddig türelmes voltam, de most már azt hiszem, hogy itt az ideje annak, hogy belevessük magunkat az esküvő szervezésbe. Az ilyesmit nem lehet félvállról venni. Ez lesz életük legfontosabb napja. Nincs több apelláta, különben nem leszünk kész. Holnap lesz a napja, hogy elmegyünk végre vásárolni. A ruhát nagyon nehéz lesz megálmodni Sonjának, mert sajnos az ő jövőjét nem látom, így kénytelen leszek csakis Sonja magyarázatára hagyatkozni a menyasszonyi ruhát illetően, de nem baj, kell egy kis kihívás. Viszont idő is kéne. Az egészen biztos, hogy én fogom megvarrni, és bármi áron, de tökéletes lesz.

• Mikor ébrednek már fel? – toporogtam a lábammal idegesen a nappali kanapéján ücsörögve.
• Kicsim, nyugodj meg, kérlek – puszilta meg Jasper a homlokom és magához húzott.
• Nem tudok megnyugodni. Beszélnem kell Sonjával. Nem fogunk mindennel elkészülni, hogyha állandóan a szobájukban vannak – mondtam morcosan. – Valamikor ki kell jönniük onnan.
• Aludniuk is kell. Tudod, ők emberek, még akkor is, hogyha alakváltók – mondta szerelmem gyengéden.
• Nem aludhatnak állandóan, már olyan régóta felmentek – morogtam tovább. Már egy órával ezelőtt fel akartam menni, de Jasper nem engedi.
• Tudod, hogy mennyi az idő, Szerelmem? – kuncogott Jasper.
• Miért fontos, most ez? Mennünk kell vásárolni – vágtam rá azonnal.
• Hajnali négykor? – kérdezte nevetve. – Ehhez még a te kapcsolataid se elegek. Egy bolt sincs még nyitva Port Angelesben.
• Ne viccelj, Jasper. Nem lehet annyi az idő – döbbentem meg.
• Ha nekem nem hiszel, akkor nézz csak rá az órára – mondta komolyan.
• Jesszus – ámultam el. – Tényleg még csak hajnal van.
• Na, látod – mondta mosolyogva. – Próbálj meg nyugton maradni még egy kicsit. Sonja úgyis felébred hét körül, amikor Harry és Isa követeli majd a reggelit.
• Tudom, de annyira izgatott vagyok. Hatalmas esküvő lesz és mindenki itt lesz és a sasokkal megbeszéltem, hogy rózsaszirmokat fognak szórni rájuk miközben elrepülnek fellettünk, és szabad ég alatt lesz tartva az egész szertartás és a buli is, de még nem választottuk ki a díszítést és a virágokat, meg a kinti lampionokat. Rengeteg dolog és kevés idő. Hogyha két hét múlva tényleg össze akarnak házasodni, akkor bele kell húznunk. Még el sem kezdtem varrni az esküvői ruhát. Azt pedig nem lehet elsietni. Tökéletesnek kell lennie, hiszen Sonja lesz a dísze a napnak. Seth-nek csak egy szép szmoking kell és már méretet is vettem róla, sőt már majdnem készen van a szmoking is, de a menyasszonyi ruha az egészen más kérdés. Ki kell emelnünk vele Sonja szépségét – magyaráztam a kezeimmel is hevesen kapálózva, mire Jasper csak kuncogni kezdett. – Ez nem vicces, Jasper. Ez nagyon fontos nap. Mindennek tökéletesnek kell lennie.
• Tökéletes lesz, Kicsim. Emiatt nem kell aggódnod. A meglepetés partijukat is néhány óra alatt hoztad össze és milyen csodálatos volt – nyugtatgatott szerelmem.

Imádtam, hogy nem a képességével próbál rám hatni a legtöbb esetben, hanem a szavaival és az öleléseivel. Hát kívánhatnék magamnak ennél tökéletesebb párt? Egyértelmű, hogy nem. Jasper úgy tökéletes, ahogy van. Már azóta tudom, hogy életemben először megpillantottam abban a látomásban, már nagyon-nagyon régen. Az én tökéletes, jóképű hercegem. Már a közelsége is mámorító, hát még, ha hozzám ér, mint most.

• Nagyon szeretlek. Ugye tudod? – néztem rá mosolyogva.
• Ha akarnád, akkor sem tudnád eltitkolni, Édesem, de azért nagyon jó hallani tőled – mosolyodott el ő is. – Én is nagyon szeretlek.

Hátradőltünk a kanapén, és én lehunyt szemmel élveztem szerelmem erős karjait körülöttem és mámorítóan édes illatát. Annyira ellazultam, hogy észre sem vettem, hogy mikor került Edward és Bella a nappaliba. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki kuncog tőlünk nem messze. A szemeim pedig felpattantak.

• Bocsi, nem akartalak felébreszteni – kuncogott tovább Edward.
• Bosszantó vagy – durcáskodtam, de igazából imádtam Edwardot, mindig is ő volt a kedvenc testvérem.
• Tudom, de ez is része a vonzerőmnek – nevetett, mire Bella oldalba bökte.
• Ne is törődj vele, Alice. Ma túlságosan is elemében van. Nem tudom, hogy miért – magyarázta Bella. Mire én is nevetni kezdtem. Edwarddal azóta, hogy minden rendbe jött állandóan madarat lehet fogatni, pont úgy, mint mindenki mással a környezetünkben. Ezért nem lehet haragudni senkire. Végre Jasper sem búskomor, hanem megint boldog.

Edward és Bella is leült mellénk és így négyesben beszélgettünk tovább vidáman. Kicsivel később Esme és Rosalie is csatlakozott a konyhában, hogy a kicsiknek előkészítse a reggelijét, mert Sonja egyre ügyesebben feji le a tejet nekik a Carlisle-tól kapott géppel, így reggelente Esme ki szokta hozni Rose-zal a babákat, hogy megetessék őket, ameddig Sonja és Seth még pihennek egy kicsit. Már minden elő volt készítve és Esme éppen indult volna a kicsikért Rosalie-val, amikor hirtelen hangokat hallottunk az emeletről. Egy reccsenés, aztán pedig halk puffanás.

• Au – hallottuk meg Emmett panaszos hangját, mire mindannyian az emelet felé kaptuk a tekintetünket. A következő pillanatban pedig egy mini farkas rohant lefelé az emeletről Emmett pedig utána. A farkaska hirtelen megfordult és morogni kezdett Emmettre.
• Higgadj már le zsebcirkáló, nem akartalak bántani – lépett felé Emmett egy lépést, mi pedig elmosolyodtunk. Esme odaszaladt és megállt a kis Harry előtt kezeit pedig kitárta felé. A következő másodpercben Harry már Esme karjaiban volt és visszaváltozott kisbabává.
• Mit csináltál vele? – kérdezte Rosalie élesen.
• Semmit, én csak segíteni akartam és ezért beosontam Seth-ték szobájába és felkaptam a kicsit, majd amilyen gyorsan csak tudtam kijöttem. Gondoltam lehozom és visszamegyek Isáért is – magyarázkodott Emmett.
• Ébren volt, amikor felvetted? – kérdezte Esme.
• Nem, még aludt. Nem akartam felkelteni – mondta bátyám határozottan.
• Akkor ez volt a baj – mosolyodott el Esme.
• Mi? Hogy nem akartam felébreszteni? – döbbent meg Emmett.
• Nem, azért ijedt meg, mert hirtelen nem tudta, hogy hol van és kinél – magyarázta Esme és megsimogatta Harry fejét.
• Akkor legközelebb ébresszem fel, mielőtt felveszem? – kérdezte Emmett kíváncsian.
• Igen, akkor nem fog megijedni tőled – mondta Rosalie határozottan.
• Rendben, egyébként a szobacirka megharapott – mutatta fel Emmett panaszosan a sérült ujját. Belőlünk pedig kitört a nevetés. – Ez nem vicces. Tudjátok, hogy mekkorát tud harapni ez a kis méregzsák?
• Nem, mert eddig még senkit sem harapott meg rajtad kívül – vigyorgott Jasper. Edward pedig hirtelen megmerevedett egy pillanatra majd olyan szintű nevetésbe kezdett, hogy azt hittük, hogy összeesik.
• Min nevetsz ennyire? – kérdezte Bella Edward felé fordulva.
• Harry azt üzeni, hogy ha még egyszer gúnyneveket adsz neki, akkor letépi az orrodat – válaszolta miután egy kicsit lecsillapodott a nevetése.
• Na, most aztán megijedtem – mosolyodott el Emmett. – Már most félek tőle, hogy négy kilónyi tömény agresszió váratlanul rám támad.

Rose erre a mondatra csak megforgatta a szemeit és inkább elindult, hogy lehozza Isát is reggelizni. Néhány perccel később pedig a két kicsi elégedetten cuppog Rose és Esme karjaiban. Én pedig felosonok, hogy hozzak egy másik rugdalózót Harrynek, mert az előzőt elszakította, amikor átváltozott. 

Két órával később Seth és Sonja kézen fogva, boldogan mosolyogva sétál lefelé  a konyhába. Erre már nem bírok magammal. Felpattanok Jasper mellől  és Sonja elé sietek.

• Sziasztok – köszöntem szélesen mosolyogva.
• Szia – válaszolták egyszerre. – Nem felejtettem el, Alice. Ne izgulj. Ma vásárolni megyünk – folytatta még Sonja a mondandóját.
• Remek – sikkantottam fel. – Akkor reggeli után indulhatunk? – kérdeztem izgatottam.
• Természetesen, már úgy készültem – mosolygott rám Sonja.
• Szuper, akkor először az méteráru boltba kell mennünk, hogy megvegyük az anyagot a menyasszonyi ruhádhoz, azután pedig mehetünk a virágoshoz, a lampionoshoz, meg ki kell választanunk a menyasszonyi torta ízeit, meg a partira a hidegtálakat és a meleg ételeket, aztán pedig… - soroltam volna még tovább, de Jasper alattomosan a hátam mögé osont és befogta a számat.
• Nyugodtan reggelizzetek meg, addig lefoglalom Alice-t – mosolygott rájuk szerelmem.
• Köszönjük – mosolygott Sonja Jasperre, majd ismét rám nézett. – Út közben mindent elmesélhetsz nekem – mondta lelkesen, majd Seth-tel együtt elindult az asztalhoz és leültek.

Reggeli után még Sonja még megölelgette a gyerekeket, majd felszaladt a táskájáért, de egy fél óra elteltével már indulhattunk is, aminek nagyon örültem. Elbúcsúztam Jaspertől, Sonja pedig Seth-től és már indultunk is Port Angeles felé. Már alig vártam, hogy elérjük a méteráru boltot, tegnap volt egy látomásom, hogy vadonatúj selymeket és csipkéket szállítanak a boltba, amik mától kaphatóak. A látomásomban nagyon jól néztek ki az anyagok, de majd meglátjuk, hogy Sonja mit választ. Bár el kell ismernem, hogy nagyon jó ízlése van, ami a ruhákat illeti. Nem is telt sok időbe, egy fél óra után már le is parkoltam a bolt előtt. Sonja is és én is kipattantunk a kocsiból, és az ajtó felé vettük az irányt. Amint beléptünk láttam, hogy barátnőm szeme megakadt egy gyönyörű kínai selyem anyagon, ami tört fehér színű volt és igazán figyelemre méltó. Oda is ment hozzá, hogy megérinthesse. Követtem a példáját és én is végigsimítottam rajta. Kétségkívül minőségi anyag volt és ahhoz képest az ára sem volt vészes. Sonjáról lerítt, hogy beleszeretett ebbe az anyagba, úgyhogy megkértük az eladót, hogy mutasson nekünk hozzá való csipkét is. Legnagyobb örömünkre többféle csipkéből is választhattunk. Eltartott egy fél óráig, de sikerült döntésre jutnunk, hogy melyik lenne a legtökéletesebb, úgyhogy a végső elhatározás után megvettük a megfelelő mennyiségű anyagot, fizettünk és már mentünk is tovább. Nagyon boldog voltam, hogy végre megvan az esküvői ruhához az anyag. Elhatároztam, hogy amint hazaérünk el is kezdem megvarrni. A következő hely ahová mentünk a virágos volt. Sonja liliomokat és tulipánokat választott díszítésnek a mennyasszonyi csokrot pedig csak tulipánból kérte. Következő állomásunk a lampionokat áruló cég volt. Sok tanakodás után, de közös megegyezéssel egy egyszerű, de mégis nagyon szép gömb formájú lampionnál döntött barátnőm, amin virágdíszítés volt.  

• Fantasztikus –  lelkendeztem, amikor kijöttünk a boltból. – Most pedig, melyiket szeretnéd? Előbb a torta, aztán a hidegtál, vagy fordítva?
• Inkább a hidegtálakat, azután jöhet a süti – mosolygott rám Sonja.
• Rendben – mondtam boldogan és miután beszálltunk az autóba el is indultam a parti szerviz központjához, ahol már vártak minket.

Sonja végigkóstolt egy-egy falatot a kínálatból, majd úgy döntött, hogy kétféle hidegtálat szeretne. A dolgozók felvették a pontos rendelést, majd tovább mentünk. Mára már csak a menyasszonyi torta ízeinek kiválasztását terveztem be. Odaértünk a cukrászda elé és láttam, hogy barátnőm elképedt arccal lesi a kirakatot, ahol valóban ínycsiklandó kinézetű sütemények sorakoztak. Mosolyogva léptünk be a cukrászdába, ahol a kedves Mr. Collin már elénk is szaladt. Már Belláék esküvőjére is innen rendeltem a tortát és Nessie szülinapjára is. Kétségkívül itt vannak Washington legfinomabb édességei. Néha már sajnálom, hogy én nem élvezhetem az ízüket, mert az emberek elismerően és elégedetten szoktak távozni innen.

• Ms. Cullen, hát újra találkozunk? – nyújtotta felém a kezét mosolyogva.
• Igen, jó napot Mr. Collin – mosolyogtam rá, mire rögtön elolvadt, mint mindenki.
• Ő itt a barátnőm, Sonja – mutattam be őt is.
• Nagyon örvendek, kisasszony – nyújtott kezet Mr. Collin Sonjának is.
• Én is nagyon örülök – mosolyodott el Sonja is.
• Miben segíthetek a hölgyeknek? – kérdezte a tulajdonos izgatottan.
• Nos, Sonja két hét múlva férjhez megy és szeretnénk egy szép emeletes menyasszonyi tortát rendelni.
• Természetesen – mosolygott ránk Mr. Collin. – Kérem, fáradjanak utánam – húzott magával minket kedvesen. – Alice, nyilván emlékszik Juliára – mondta Mr. Collin miután megérkeztünk a legjobb cukrászához.
• Hát hogyne emlékeznék – mosolyogtam az asszonyra. – Mennyei volt az a legutóbbi torta, amit készített Bella esküvőjére, egy morzsa sem maradt belőle – mondtam elismerően.
• Köszönöm, örülök, hogy elégedettek voltak vele – pirult el Julia.
• Szeretnénk, hogyha ezúttal is ön készítené el az esküvői tortát a barátnőm lakodalmára. Két hét múlva esedékes – mondtam boldogan.
• Természetesen örömmel elkészítem. Tudják már esetleg azt is, hogy milyen ízűek legyenek a szintek, valamint, hogy hány szintes legyen? – vette elő a jegyzetfüzetét Julia.
• Nos, ötszintesre terveztük, de azt még nem tudjuk, hogy milyen ízű legyen. Ha nem lenne gond, akkor végigkóstolnánk a lehetőségeket, mint legutóbb Bellával is – néztem rá ártatlanul.
• Semmi akadálya – mondta Julia azonnal.

Néhány perccel később már egy asztalnál ültünk, ahol gusztusosabbnál gusztusosabb finomságok sorakoztak arra várva, hogy Sonja kiválasszon belőlük öt ízt. Barátnőm hősiesen megkóstolta mind a húszféle ízt, majd hosszas tanakodás után kiválasztotta azt az ötöt, ami a legjobban ízlett neki. Miután megbeszéltünk mindent, újfent elindultunk a kocsi felé, hogy ezúttal hazafelé vegyük az irányt.

• Kipukkadok – sóhajtott Sonja miután beszálltunk az autóba.
• Bella is ezt mondta, amikor vele voltam itt – kuncogtam fel.
• Biztos vagyok benne, hogy tudom mire gondolt – dőlt hátra az ülésben barátnőm. – De fantasztikus volt mindegyik íz. Hihetetlen ez a cukrászda.
• Örülök, hogy elégedett vagy – mosolyogtam rá, majd beindítottam a motort és már száguldottunk is hazafelé.

Nem telt bele sok időbe és már le is parkoltunk a Cullen ház garázsában. Bár már esteledett, de legnagyobb örömünkre tényleg mindent sikerült elintéznünk, amit szerettünk volna. Már csak a ruhát kell megvarrni és készen állunk az esküvőre, úgyhogy határozottan megnyugodtam. Szeretem, hogyha minden rendben zajlik. Amikor beléptünk a nappaliba mindenki ránk mosolygott.

• Sziasztok – köszöntünk vidáman.
• Sziasztok – mondták a többiek is.
• Sikeres volt az utazás? – kérdezte Esme Harryt etetve.
• Igen, mindent elintéztünk – újságoltam lelkesen.
• Nagyszerű – mondta Esme és felragyogott az arca.

Sonja leült Seth mellé én pedig Jasperhez, majd vidám beszélgetésbe kezdtünk, illetve főleg én újságoltam el, hogy mi történt velünk egész nap. A többiek mosolyogva hallgatták végig a beszámolót. Majd miután mindent elmeséltem Edward és Bella Nessie-vel együtt elindult haza, Seth és Sonja pedig a kicsikkel együtt felmentek a szobájukba.

Amíg aludtak én elkezdtem megrajzolni azt a ruhát, amiről Sonjával beszéltünk a hazafelé úton. Elmondva fantasztikusan nézett ki, de azért szerettem volna megrajzolva is látni és Sonjának is megmutatni, mielőtt elkezdem kiszabni és megvarrni, mert biztos akartam lenni a dolgomban. Ki tudja, még meggondolhatja magát a fazont illetően. Ahogy lerajzoltam nagyon szép volt a ruha, de valami mégis hiányzott róla, csak azt nem tudtam, hogy mi. Még egyszer lerajzoltam úgy, hogy Sonján volt a ruha a rajzon is, és nagyon jól festett, de akkor sem volt tökéletes. Egész éjszaka ezen gondolkoztam, de nem jutottam előrébb és csak egyre idegesebb lettem. Már alig vártam, hogy reggel legyen és Sonja felébredjen, hátha ő rájön, hogy mi hiányzik.

Már hét  óra volt, mikor végre felébredt mindenki, már alig győztem kivárni. Még erőt vettem magamon és kivártam, hogy Sonja ellátta a gyerekeket, majd megreggelizzen, utána pedig a szobámba vittem. Megmutattam neki a rajzot, amit áthatóan tanulmányozni kezdett. Így ült már vagy öt perce, én pedig idegesen toporogtam a lábammal, mikor végre megszólalt.

• Kéne egy fátyol és talán jobb lenne, hogyha valahogy a ruha háta magasabb lenne, nem szeretném, hogyha a hátam ennyire kilátszódna, mert nem előnyös – kezdte el magyarázni és közben átült mellém.
• Igazad van – mosolyodtam el és máris ceruzát ragadtam. Rajzoltam rá egy könnyű kis vállpántot, majd egy kicsit megemeltem a ruha hátát. Azután pedig megterveztem egy lenge kis fátylat, ami nem túl nagy, de azért még éppen eltakarja majd Sonja arcát, amíg Seth hátra nem hajtja. – Ehhez mit szólsz? – kérdeztem, amikor elkészült a művem.
• Tökéletes – mosolyodott el Sonja.

Gyorsan levettem Sonjáról még egyszer a pontos méretet a biztonság kedvéért és aztán el is kezdtem kiszabni. Egész nap a ruhán dolgoztam. Annyira boldog voltam, hogy én szervezhetem meg a nagy eseményt.  

(Sonja szemszöge)

A két hét gyorsan eltelt, ami még hátra volt az esküvőig. Alice nagyon kitett magáért, mert tényleg minden tökéletes volt. A ruhám egyszerűen fantasztikus lett. Amikor először felvettem készen, egyszerűen nem találtam szavakat. Imádtam. Az ételek fantasztikusak voltak, ahogy a lampionok és a virágok is. Bár egyben én nem láthatom a díszítést csak majd a szertartáson és utána, de biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz.

Eljött a mi nagy napunk. Tegnap este a fiúk elrabolták Seth-tet legénybúcsúra. Mi pedig a lányokkal maradtunk a házban és a két kicsivel. Harry volt a férfi a háznál egyedül. Komolyan is vette a feladatát, mert miután az apja azt mondta neki, hogy „vigyázz a lányokra” azonnal átváltozott és mini farkasként cikázott egész este körülöttünk egészen addig, amíg el nem álmosodott. Még akkor sem akart visszaváltozni, és aludni, de Isa volt olyan kedves és meggyőzte a bátyját, hogy nem lesz semmi baj. Majd alkalom adtán elmondom Seth-nek, hogy ilyen kijelentésekkel többet ne vicceljen Harry előtt. Viszonylag korán lefeküdtem a lányok tanácsára, mert Alice beígérte, hogy másnap könyörtelen lesz, hogy tökéletesen nézzek ki a szertartásra.

Reggel kilenckor ébredtem fel. A gyerekek már nem voltak a kiságyban, úgyhogy biztosan Rosalie és Esme levitték őket reggelizni, hogy pihenjek még egy kicsit. Az utóbbi időben Rose is kezdett egészen megbékélni velünk, aminek azért örültem. Na persze azt nem mondom, hogy puszipajtások lettünk, de legalább már beszélget velem. Ez is valami. Ébredésem után néhány perccel Alice rontott be a szobába egy hatalmas tálcát hozva magával, amin csupa finomság volt. Mikor kérdőn néztem rá azonnal elmagyarázta a helyzetet.

• Nem jöhetsz le, mert amíg aludtál feldíszítettük a házat a lányokkal, úgyhogy itt fogsz reggelizni, aztán irány a fürdő – adta ki Alice az utasításokat.
• Rendben – mondtam és mosolyogva elvettem a tálcát. – Seth hol fog elkészülni? – kérdeztem kíváncsian.
• Edward és Bella házában van és ott is aludt az éjjel – csicseregte Alice.

Ezután csendbe burkolóztunk. Alice megvárta, amíg megettem a reggelit, majd az üres tálcával együtt távozott, hogy mehessek a fürdőbe. Mikor visszaértem a szobába már ott várt az ágyon egy igen kihívó csipkés fehérnemű garnitúra és egy köntös. Felvettem őket, majd lekiabáltam Alice-nek, hogy készen vagyok. A következő pillanatban már ott is volt és visszaterelt a fürdőbe, ahol leültetett egy székre és először a hajamat fogta egy csodálatos kontyba, majd kisminkelt. Amikor a tükörbe néztem egészen megdöbbentem, hogy milyen fantasztikusan kiemelte Alice az előnyeimet. Mikor mindennel végeztünk visszamentünk a szobába, ahol Bella várt mosolyogva, a kezében pedig ott volt a ruhám. Egy gyönyörű selyem ruhaköltemény csipkedíszítéssel. Lekaptam magamról a köntöst és engedelmesen hagytam, hogy belebújtassanak a gyönyörű menyasszonyi ruhámba. Már alig vártam, hogy Seth meglásson ebben a ruhában. Egyszerűen tökéletes lett, és a fátyol is nagyon sejtelmesen takarja el az arcomat.

• Imádom ezt a ruhát – lelkesedtem, amikor végre megnézhettem magam a tükörben teljesen elkészülve.
• Gyönyörű vagy – mondták a lányok mosolyogva.
• Köszönöm.
• Néhány perc és kezdődik – csicseregte Alice. – Készen állsz?
• De mennyire, már alig várom, hogy Mrs. Clearwater legyek – Mh… Mrs. Clearwater, Sonja Clearwater. Jól hangzik.
• Remek, akkor megyek és szólok anyukádnak – szaladt ki Bella a szobából.

Hát igen, anyukám fog férjhez adni. Az apukám, aki megjegyzem, hogy a Tanács bábja, amióta az eszemet tudom, nem volt hajlandó átlépni a határt, hogy férjhez adja a lányát. Anya viszont vállalta ezt a szerepet, úgyhogy boldogan és emelt fővel fogunk odasétálni Seth-hez. Anya már most nagyon kedveli a leendő férjemet, na meg persze el van ájulva az unokáitól. Néhány pillanattal később Bella már visszajött az anyukámmal és Nessie-vel együtt. Renesmee vállalta, hogy hozza a gyűrűket. Gyönyörű szép volt levendulaszínű kis koszorúslányruhájában, ahogy Bella és Alice is. Joanne nem vállalta, hogy koszorúslány legyen, mert szerette volna ő vezetni a sasokat, amikor szirmokat szórnak ránk a magasból.

• Csodálatosan nézel ki, Kicsim – ölelt át anya.
• Köszönöm. Te is – mondtam őszintén.
• Indulhatunk? – kérdezték a lányok mosolyogva.
• Igen – bólintottam boldogan.

A következő  pillanatban a zene felcsendült a zongorából és mi elindultunk. Lassan lesuhantunk egymás után a lépcsőn a zene ütemére. Legnagyobb örömömre a dallam lassú volt, úgyhogy volt időm megnézni a díszítést, amit eddig nem láthattam. Egyszerűen káprázatos volt minden. A virágillat betöltötte az egész házat és akkor megláttam Őt. Szmokingban állt és mosolyogva figyelte, ahogy egyre közelebb érek hozzá. Már alig vártam, hogy odaérjek. Legszívesebben odarohantam volna, de nem lehet. Csak szép lassan, az ütemre lépdelünk. Ma mindennek tökéletesnek kell lennie. Egy örökkévalóságnak tűnő perc múlva végre odaértünk. Anya megpuszilta az arcomat, majd a kezemet Seth kezébe csúsztatta és leült az első sorban. Carlisle vezette le a szertartást a kérésünkre. Mindenki ott volt, aki fontos volt a számunkra. Az összes farkas és sas a családjával együtt, és a Cullenek. Seth anyukája és az én anyukám, és persze a legfontosabb személyek a lányunk és a fiúnk. A két csöppség ott ült Rose és Esme ölében. Carlisle káprázatos beszédet tartott, majd megtettük a fogadalmunkat egymásnak.

• Bemutatom Mr. és Mrs. Clearwatert – mondta Carlisle mosolyogva. - Megcsókolhatod a menyasszonyt – nézett jelentőségteljesen Seth-re, aki azonnal teljesítette a kérést.

Ahogy Seth megcsókolt meghallottam a szárnyak suhogását és a következő  pillanatban már hullottak ránk a szirmok. Elváltunk és felnéztünk az égre. Gyönyörű látvány volt. A következő pillanatban pedig már előttünk sorakozott mindenki, hogy megölelhessen és gratulálhasson. Kézről kézre adtak minket. A sor végére, pedig odaértek a sasok is, immáron felöltözve, emberként. Miután mindenki kifejezte jókívánságait elkezdődött a tánc, és a fogadás. Az első tánc a miénk volt Seth-tel. Besétáltunk a parkett közepére és a következő pillanatban Edward keringőt kezdett el játszani a zongorán. A szám felénél Seth anyukája odajött és lekérte a fiát tőlem, ők tovább keringtek én viszont elég bután éreztem magam egy pillanatra és lehajtottam a fejemet, mert most az apámnak kellene felkérnie, de ő nem jött el, viszont ahogy felpillantottam Carlisle már előttem állt.

• Szabad? – kérdezte gyengéden. Én pedig mosolyogva bólintottam és már keringtünk is tovább.

Miután vége lett a dalnak Carlisle meghajolt előttem és megköszönte a táncot, majd visszament Esméhez, aki szélesen mosolyogva figyelt bennünket. A következő pillanatban már Jacob állt előttem és vitt táncba, majd Noah is elém állt. Aztán sorban minden Cullen fiú felkért, és David is, bár én már őt is a Cullenekhez számoltam. Utánuk pedig az összes farkassal is táncoltam. Míg Seth megtáncoltatta Leah-t, majd Marie-t, azután az én anyukámat, a Cullen lányokat és a sasokat is. Miután kellőképpen kifáradtunk úgy éreztem, hogy itt az ideje eldobni a csokromat. Minden hajadon lány a parkettre állt, én pedig elhajítottam a csokrot. Amikor hátrafordultam megdöbbenve láttam, hogy Renesmee kapta el. Edward, ha lehet még jobban elsápadt, Jacob viszont csak mosolyogva megcsóválta a fejét, Emmett pedig mackós nevetésbe kezdett a többiekkel együtt. Miután mindenki túllépett a csokorkérdésen Seth-tel felvágtuk a tortát. Az első szeletet megetettük egymással, ahogy illik, majd vágtunk mindenkinek egy szeletet belőle. Az este egyszerűen fantasztikus volt. Alice igazán kitett magáért. Életem legszebb napja volt. Egészen reggelig tartott a mulatság. Seth-tel nem utaztunk nászútra, hiszen egyrészt nem akartuk magukra hagyni a kicsiket, másrészt nem is lett volna biztonságos mutatkoznunk. Úgyhogy kiélveztük az egész éjszakát és reggelt a családunk és a barátaink körében. Aztán lassan mindenki kifáradt és hazaindult. Természetesen a Cullenek fáradt hatatlanok voltak, de az alakváltók és az emberek nem. Úgyhogy lassan nyugovóra tért mindenki. Mi is el akartunk indulni Seth-tel a szobánkba, de Edward és Alice megállított bennünket.

• Nem – nem – vigyorgott Alice. – Ti most nem itt alszotok. Mentek szépen a nászutas lakosztályba.
• Nászutas lakosztály? – néztünk rá értetlenül.
• Igen – folytatta Edward. – Ez a nászajándékotok a sasoktól, a farkasoktól és tőlünk. Úgyhogy induljunk is.
• De mégis hova? – kérdezte Seth döbbenten. – Na és a kicsikkel mi lesz?
• A kicsiknek van elegendő ennivalója két napra a hűtőben. Különben is már ehetnek babaételeket is, amivel Esme és Rose telepakolta a konyhát. Mi vigyázunk rájuk az elkövetkezendő három napban – csicsergett Alice, majd felkaptak minket és rohanni kezdtek.

Alig futottak velünk két percig, máris megálltunk. Letettek minket és a látványtól, ami elénk tárult elállt a lélegzetünk is. Egy apró házikó volt velünk szemben. A sasok és farkasok pedig körbeállták. Kérdőn pillantottunk a barátaink felé, mire Edward rögtön magyarázni kezdte a helyzetet.

• Arra gondoltunk, a sasokkal és a farkasokkal, hogy mivel nem mehettek el nászútra, mi fogjuk idehozni nektek. Ez lesz a ti kis szigetetek, mind együtt építettük ezt a házikót felváltva. A belső berendezés pedig Alice érdeme. A ház úgy egy mérföldre van, bármikor átjöhettek a kicsikhez és hozzánk. Éjszakánként pedig felváltva fogunk a házikótok környékén járőrözni, hogy biztosak legyünk benne, hogy biztonságban vagytok – magyarázta Edward.
• Köszönjük – mondtuk Seth-tel meghatottan.
• Nincs mit – vágta rá mindenki.
• Kellemes nászutat – mondták még vigyorogva. Seth pedig felkapott engem és boldogan vitt be a mi kis házikónkba. A küszöbön még hátrafordult, mire mindenki tapsolni kezdett, majd eltűntünk a mi saját nászutas lakosztályunkban.