Jacob nagyon gyorsan gyógyult,és három nap elteltével már olyan volt,mint azelõtt.Ha bárki látta volna,meg nem tudta volna mondani hogy pár nappal ezelõtt súlyos sérüléseket szenvedett.Apa nagyon távolságtartóan viselkedett velem,Jacobot meg szó szerint levegõnek nézte.Minden egyes nap megemlítette hogy az idõ vészesen fogy,és nem sokára eljön az idõ,amikor Jacob többé nem lesz biztonságban az õ közelében.Kiültem az udvarra,egy pillanatra elmerengtem.Lehunytam a szemem,és végig gondoltam mi történt eddig az életemben.Hideg kéz érintését éreztem a vállamon.Hátrapillantottam.Jasper állt mögöttem,halvány mosoly ült ki az arcára.Nagyon hiányzott nekem a belõle áradó nyugalom,amely mint mindig,most is elöntötte a testemet. 

-Nessie ugye nincs semmi baj?Jól érzed magadat?-kérdezte. 

-Igen persze.Miért?-értetlenkedtem.ugyanis most teljesen rendben voltak az érzéseim.Legalábbis szerintem. 

-Valahogy olyan...furcsák az érzelmeid.Szomorú vagy,de egyben boldog... 

-Szerintem elég egyértelmû hogy miért.Boldog vagyok mert Jacob velem van és szeret,de szomorú mert apámmal ki nem állhatják egymást. 

-Igen érthetõ...-a mobilom hangosan megcsörrent a zsebemben.Meglepett hogy valaki hív,olyan régen nem beszéltem senkivel sem telefonon. 

-Hallo?-szóltam bele a telefonba. 

-Nessie!!Nessie!!Segítened kell!!Nessie!!!-meghûlt bennem a vér.Josh hangja olyan rémült és riadt volt,hogy én is kezdtem félni. 

-Josh!Mi a baj?Mi történt?? 

-Segíts!!Nagy veszélyben vagyok!?Megtalál és megöl!!!Kérlek gyere ide!!!!-zokogta a vonal túlsó felérõl. 

-Ki talál meg Josh?Hol vagy??!-üvöltöttem türelmetlenül. 

-Az erdõben...egy...egy kisházban... 

-Merre?Josh kérlek koncentrálj és mondd meg!!!-kérleltem kétségbeesetten. 

-A medve lakta területen...-felelte. 

-Rendben van!Azonnak ott vagyok!!!Maradj ott ne mozdulj!!!Sietek!!!-kinyomtam a telefont és nem törõdve Jasper kérdõ tekintetével rohanni kezdtem.Szerencsére ismertem a medvék területét,Emmettel ugyanis mindig ide jöttünk vadászni.A szívem õrült ütemben verdesett,a félelem a hatalmába kerített.Mi történhetett vele?A hangjából ítélve nagyon félt,és óriási veszélyben érezte magát.Valaki visszarántott a vállamnál fogva,lefékeztem.Dühösen meredtem rá Emmettre. 

-Mi történt?Hová igyekszel ilyen sebesen? 

-Csak...sétálni...vagyis futni...-dadogtam.Nem akartam hogy bármelyikük is velem jöjjön.Nem akartam õket veszélybe sodorni.Ki tudja mi fog történni?A családomat nem tehetem ki semmilyen veszélynek. 

-Valami baj van?-vizslatta az arcomat.Próbáltam felvenni érzelemmentes arcomat,de valahogy sosem volt az erõsségem. 

-Nem nincs semmi baj.Csak egyedül szeretnék lenni egy kicsit!!!-ütöttem meg a leghatározottabb hangot amit csak tudtam. 

-Hát...akkor jó...-lassan,kissé habozva visszafordult és elindult a ház felé.Megkönnyebbülten felsóhajtottam és továbbindultam.Végtelenül hosszú idõnek tûnt mire odaértem.A kis házt azonnal megtaláltam,mert már ezerszer jártam ott azelõtt.Berontottam az ajtón,körbekémleltem.Nem láttam senkit és semmit. 

-Josh!!Josh merre vagy?!-kiabáltam teljes erõmbõl. 

-Nessie!Erre!!!-hallottam távolabbról a hangját,amely a szomszéd házból jött.Kirohantam és berontottam a másikba.Itt sem volt senki,de valahogy kezdett rossz érzésem lenni. 

-Josh? 

-Helló Nessie...-hallottam meg a hátam mögött Kyle hangját.Gonoszan vigyorgott rám,kezében egy nagy szõrcsomót tartott. 

-Kyle!Te...mit csinálsz itt?-kérdeztem ijedten. 

-Találkám van veled!-nevetett fel sötéten.Elindultam a másik irányba,de beleütköztem Joshba.Ugyanolyan gonoszan vigyorgott mint Kyle. 

-Mi folyik itt?-kérdeztem magasra csúszott hangon. 

-Szia Nessie!Rég láttalak!!-vigyorgott Josh.A következõ pillanatban éreztem hogy valami kemény fejen talál,és én ájultan esek össze a padlón.Egyetlen gondolat járt a fejemben.Csapdába csaltak és én gondolkodás nélkül belesétáltam.