(Alice szemszöge) 

• Hát ti meg, hogy kerültetek ide? – kérdezte Jasper boldogan. Majd megölelgette a vendégeinket, és utána én is ezt tettem. Nagyon reméltem, hogy örülni fog ennek a nagy meglepetésnek. Én is csak nemrégen láttam, hogy tényleg ide fognak jönni hozzánk.
• Meg akartunk látogatni titeket a Cullen házban, de már nem találtunk ott – vonta meg a vállát Peter.
• Nem zavarunk sokáig, csak aggódtam miattatok. A családotok elmesélte, hogy mi történt miután hazaértetek a nászútról – magyarázta Charlotte aggódva.
• Maria többet nem zaklat minket – legyintett szerelmem, majd elvigyorodott. – Alice szerintem elég félelmetes volt – húzott magához büszkén.
• Ki sem nézném belőled – nézett rám Peter döbbenten.
• A nők erősebbek, mint hinnétek – kacsintott rám Charlotte. – Na, de mi nem is akarunk zavarni titeket – fűzte még hozzá. – Csak aggódtam, és meg akartam győződni róla, hogy minden rendben veletek, de úgy látom, hogy a világon semmi gond. Úgyhogy mi…
• Hé, még csak most jöttetek – vágott közbe Jasper kicsit csalódottan.
• Nem megyünk messzire – mosolygott ránk Peter. – Szereztünk szállást Rio közelében, ha lesz kedvetek valamelyik este, átjöhetnétek hozzánk. Maradunk pár napot, de nem akarjuk megzavarni a nászutat. Ez a néhány hét csak rólatok szól.
• Ti is átjöhetnétek – szólaltam meg gyorsan. Jasper olyan felszabadult amióta itt vagyunk. Én pedig pontosan tudom, hogy ez azért van, mert nincsenek emberek a közelben. Ráfér egy kis lazítás.
• Akkor holnap este mi jövünk – bólintott rá Peter.
• Akkor holnapután este pedig mi látogatunk meg titeket – mosolyodott el Jasper. Nem értettem, hogy miért akar bemenni a városba, hiszen sokkal jobb neki itt.
• Rendben, akkor holnap – szökkent elénk Charlotte és mindkettőnket megölelgetett. Majd Peter is ugyanezt tette, és amilyen gyorsan jöttek úgy el is tűntek.
• Miért akarsz bemenni Rióba? – kérdeztem kíváncsian szerelmemet.
• Nos, ennek több oka is van – mosolygott rám. – Az egyik és legfőbb, hogy Charlotte imád vásárolni akárcsak te, és mivel úgyis tudom, hogy szeretnél ajándékokat hazavinni. Jobb segítőtársat pedig biztosan nem találsz, mint Charlotte, legalábbis a környéken. A másik ok pedig az, hogy nem akarok teljesen elszokni az emberek illatától, és az engem folyamatosan átjáró rengeteg érzelemhullámtól. Ha most hetekig nem megyek emberek közelébe, akkor a kínok kínját fogom kiállni, amikor visszacsöppenek a városba – magyarázkodott.

Erre én nem is gondoltam, pedig teljes mértékben igaza van. Minél tovább felszabadult, annál nehezebben találja meg utána újra az egyensúlyt, és a kontrollt magában.

• Na és ti majd mit csináltok Peterrel, amíg én és Charlotte vásárolunk? – kérdeztem kíváncsian.
• Mi addig beszélgetünk, és hűségesen cipeljük a csomagjaitokat – nézett rám pimaszul.
• Ezzel azt akarod mondani, hogy túlzásba viszem a vásárlást? – kérdeztem tettetett sértődöttséggel.
• Én nem mondtam ilyet – emelte fel védekezően a kezeit. – Csak próbálom elkerülni, hogy megint vennünk kelljen még két koffert hazafelé – nevetett fel.
• Ezt még nagyon megjárod – mordultam rá. Majd egy szempillantás alatt a vízbe löktem, de elszámoltam magam, mert sikerült engem is magával rántania, így én is tetőtől-talpig dagonyázhattam a vizes parti homokban. Éppen fel akartam kelni, amikor Jasper hirtelen rám vetette magát, és visszaszorított a homokba.
• Ezt mindig is ki akartam próbálni, csak sose volt kivel – súgta a fülembe, majd szenvedélyesen megcsókolt.

Egy negyed óra, és számos sikertelen próbálkozás után meg kellett állapítanunk, hogy a tengerparti homokban levő romantikus együttlét csak a filmeknek néz ki jónak, és szenvedélyesnek, mert élőben minden csupa homok, hogyha az ember, vagy jelen esetben vámpír meztelenül fekszik a parton. Így pedig nem volt igazán kényelmes. Pedig szegény Jasper mindent megpróbált, hátha jó lesz, de egy idő után csak feladtuk. Illetve én még nem. Biztosan van valami megoldás erre is. Majd kitalálom, hogy hogyan lenne jó. Úgysem tágítok, amíg nem teljesíthetem ezt az álmát.

• Sajnálom, kicsim, nem volt jó ötlet – mondta fintorogva. Amikor befelé sétált velem a tengerbe, hogy lemoshassuk magunkról a parti homokot.
• Ugyan már, az ötlet remek, csak a kivitelezés nem volt jó, de majd kitaláljuk, hogy hogyan kéne – kacérkodtam. – Addig is – kulcsoltam a lábaimat a dereka köré. – Mit szólnál egy kis egyéb gyakorláshoz, még sosem próbáltuk vízben – tekeredtem rá teljesen, mint egy kígyó.
• Nagyon csábító az ajánlatod – nyögött fel. Miután a csípőmmel körözni kezdtem szorosan hozzá tapadva.
• Mennyire csábító? – incselkedtem tovább.
• Túlságosan is – csúsztak kezei a csípőmre. Majd a következő pillanatban reccsenést hallottam. Döbbenten néztem kedvesemre, aki csak zavartan elmosolyodott. – Bocsi – harapta be az alsó ajkát.

Nagyon édes volt, ilyen kis bizonytalanul. Ahogy az arcomat fürkészte, hogy haragszom-e rá, ezért a kis balesetért. Még jó, hogy hallgattam Rosalie-ra, és bőségesen vásároltam fürdőruhát. Különben most bajban lennék. Bár őszintén szólva egyáltalán nem haragudtam kedvesemre, emiatt a kis baleset miatt. Sőt, sokkal inkább, büszkeséggel töltött el a gondolat, mert ez azt jelenti, hogy észveszejtő vagyok a számára, és ez lett volna a cél.

• Semmi baj – mondtam mosolyogva.
• Ebben az esetben – vigyorodott el. Majd egy határozott mozdulattal a fürdőruhám többi része is lekerült rólam.
• Ez bosszúért kiállt – villantottam meg a szemeimet.

Majd egy gyors mozdulattal megszabadítottam őt is a felesleges ruhadarabtól, de nem téptem szét, mert buta módon Jasper nem kapott tíz garnitúra rövidnadrágot. Legközelebb nem fogom vissza magam a neki való vásárlásnál sem. Tudtam, hogy abból csak baj van, ha nem élem ki kellőképpen a butikok iránti vágyaimat. Többé nem vétek ilyen buta hibát, az már biztos. Na, de nem volt több időm ezzel foglalkozni, mert Jasper az ajkaimra tapadt, és én elfelejtettem az összes gondolatomat, ami kavargott a fejemben. A mostani együttlétünk türelmesnek és gyengédnek ígérkezett a pajkos kezdett ellenére. Szerelmem finoman elszakította ajkait az enyémektől, majd lassan, apró csókokat hintett az arcomra, és tovább indult lefele, hogy a nyakam is belepje csókjaival. Jóleső sóhajok százai szakadtak fel belőlem, majd halkan felsikoltottam, amikor ajkai elérték mellem központját, és finoman megszívták azt. Nem sokkal később robbanásszerű érzések kezdtek el kavarogni a testemben, olyanok, amilyeneket soha életemben nem éreztem még ezelőtt. Ismerősek voltak, de sokkal intenzívebbek, mint amilyen eddig bármikor is volt.

• Így érzem én magunkat mindig, amikor együtt vagyunk – búgta a fülembe. – Éreztem, hogy sajnálod, hogy képességem sokszor kín. Gondoltam megmutatom, hogy éppoly sokszor ajándék is – nyögte. Majd egy gyengén mozdulattal testünk eggyé vált, és én azonnal át is léptem a gyönyör kapuját. Jasper megállt, és várt, hogy a testem egy kicsit megnyugodjon. Csak akkor szólalt meg legközelebb, amikor már újra képes voltam egyáltalán lélegezni. – Visszavegyem az érzelemhullámot? – kérdezte halványan mosolyogva. Amikor újra megrándult a testem a karjaiban. Még soha semmit nem érzékeltem ilyen intenzíven, és nagyon nehéz volt kordában tartanom magam.
• Ne – mondtam elfúló hangon.

Mire aprót bólintott, majd lassan mozogni kezdett. Én pedig teljesen az eszemet vesztettem. Soha nem is gondoltam, hogy neki ilyen érzés velem lenni. Ez egyszerre volt félelmetes, mennyei, elsöprő, és féktelen. Nem is tudnám igazán szavakba önteni, hogy pontosan mit éreztem. Csak azt tudtam, hogy örökké így tudnék maradni. Igazság szerint el sem tudtam képzelni, hogy Jasper, hogyan képes elviselni ezeket az érzelmeket úgy, hogy ne adja meg magát a gyönyörnek minden harmadik mozdulatánál. Én akárhogy is próbáltam, nem tudtam türtőztetni magam, és sikolyaimat megpróbáltam elfojtani a folytonos szenvedélyes csókjaimmal. Szerelmem nagyon is kitartóan ostromolt engem lágy mozgásával, én pedig egyre szorosabban kapaszkodva próbáltam meg legalább egy kicsit halkabbra venni elragadottságomat, de nem igazán jártam sikerrel.

• Nyugodtan ereszt ki a hangot, kicsim – mosolygott rám. – Itt nem hall senki rajtam, és néhány vadon élő állaton kívül – biztatott tovább.

Én pedig engedelmeskedtem neki. Feladtam a próbálkozást, hogy szégyentelen sikolyaimat elfojtsam, és kieresztettem a hangomat, amennyire csak kikívánkozott belőlem. Hosszú percek múltán pedig Jasper is követett engem, és hangosan felkiáltott. Ahogy szerelmem teste is elérte a megnyugvást az elsöprő érzelemhullámot felváltotta a tökéletes béke és nyugalom érzése. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen intenzív és erőteljes érzések léteznek a világon. Hiszen már mi vámpírok is elég intenzíven érzünk, de most, hogy megtapasztaltam, hogy Jasper még legalább tízszer akkora intenzitással érzi át a szeretkezéseink teljesen elképedtem.

• Minden egyes szeretkezésünkkor ezt érzed? – kérdeztem döbbenten. Ez valami hihetetlen. Csodálom, hogy nem vagyunk sokkal, de sokkal hangosabbak.
• Ennyire intenzíven most éreztem először. Ezek most csak kettőnk érzései voltak. Színtiszta szerelem, bizalom, vágy, odaadás, és még sorolhatnám, hogy mennyi szép érzelmet ébresztettünk fel ketten. A többi alkalommal, amikor együtt voltunk, sosem volt olyan, hogy annyira messze lettek volna az emberek, vagy más vámpírok, hogy csak a kettőnk érzéseire tudtam volna koncentrálni. Kivéve persze az itt töltött időt. Szerettem volna megmutatni, hogy milyen csodálatos is a képességem. Most már tudod, hogy mennyire odaadóan, és szenvedélyesen szeretjük egymást, és hogy nekem milyen érzés az, hogy az enyém vagy. Sose sajnáld, hogy ilyen képességem van, hiszen ezen keresztül tudom, hogy milyenek az igazi, őszinte szerelmek. Az olyan, amilyen köztünk van – mondta odaadással, és áhítattal.

Én pedig csak ámultam. Egyszerűen nem tudtam betelni az új élményekkel. Azzal, hogy mennyire erős és szenvedélyes a szerelmünk. Tudtam, hogy imádjuk egymást, de mindezt Jasper képességén keresztül is átélni merőben más volt. Lágyan megcsókoltam, és szorosan hozzá bújtam. Egyszerűen nem voltam képes többre ezek után.

• Nagyon szeretlek – búgtam a fülébe.
• Tudom, én is szeretlek – válaszolta szerelmem.

Majd lassan, emberi tempóban kezdett el velem a ház felé sétálni. Amikor beértünk sem engedett el, hanem meg sem állt egészen a fürdőig, ahol megnyitotta a csapot, és egy kis habfürdőt öntött a kádba. Amíg a kád telt a vízzel kedvesem szorosan ölelt magához, és esze ágában sem volt letenni engem, legnagyobb örömömre. Majd miután elzárta a csapot, egy határozott mozdulattal belépett a vízbe, és lassan leült velem az ölében. Engedelmesen a vállára hajtottam a fejemet, és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Jasper elvette a szivacsot a kád széléről, és finoman cirógatni kezdte vele a bőrömet, míg én elvettem a másik szivacsot, és ugyanezt tettem vele. Majd miután a testem megtisztította a tengeri sótól, lassan hátradöntött, és a hajamat is megmosta. Gyengéd, körkörös mozdulatokkal masszírozta be a hajamat a samponnal, én pedig behunyt szemmel élveztem a lágy mozdulatokat. Még soha nem fürödtünk így együtt. Én meg még azt hittem, hogy a második nászutunk már nem tartogathat nekünk meglepetéseket, erre egyre csak átéljük az egyre csodálatosabbnál csodálatosabb pillanatokat. Miután patyolat tiszta lettem, én is szerettem volna viszonozni szerelmemnek a kényeztetést, de nem hagyta, hogy tovább cirógassam, és finoman a vízbe nyomjam, hogy ő is olyan hihetetlen élményekkel gazdagodjon, mint én.

• Jasper? – kezdtem bele bizonytalanul. Miért nem engedi, hogy én is örömet okozzak neki?
• Azért nem, mert a ma este szeretném, hogyha rólad szólna. Kérlek, hagyd, hogy elkényeztesselek – mosolygott rám. Persze, biztosan lesi az érzéseimet, hogy tudja miben sántikálok éppen. – Hidd el, hogy ez nekem legalább annyira hihetetlen élmény, mint amennyire neked. Már attól is megőrülök, ha végigsimíthatok ezeken a formás, csóktól duzzadt ajkakon – simított végig ajkaimon. – Vagy ezeken a csodálatos halmokon. Te vagy a világ legszebb, és legodaadóbb felesége – mondta komolyan.
• Én sem mondhatom, hogy okom lenne panaszra a férjemet illetően – mosolyodtam el. – Nem hiszem, hogy sok nőt hordoz a kedvese így a tenyerén.
• Nos, ebben a kérdésben nem tudok nyilatkozni – mosolyodott el. Majd lassan felállt velem, és körénk tekert egy fürdőlepedőt.
• Ma már le sem akarsz tenni? – kérdeztem kuncogva.
• De, az ágyra, majd leteszlek – válaszolta magától értetődően.
• Ez nagyszerűen hangzik – fúrtam a fejem a nyakába. Majd hagytam, hogy letegyen az ágyra, magunkra húzza a takarót, és szorosan magához vonjon. Életem legszebb éjszakája volt. Egészen hajnalig összeölelkezve feküdtünk szótlanul, de nem is volt szükség szavakra, mert egymás rezdüléseiből is tökéletesen megértettük a másikat.