Miután Alice végig nézett rajtam odahajoltam hozzá és súgtam valamit:

-Alice, én el fogok ájulni!

-Dehogy fogsz!- nevetett- Csak lazulj el!

Amikor már közelebb mentem a társasághoz mindenki tapsolt...tisztára izgulok, mert ez olyan mintha most házasodnék, pedig ez csak egy normális bál. Az esküvőmön nem izgultam ennyire. Hirtelen megpillantottam Edwardot. Ha a szívem dobogna már biztos kiugrott volna a helyéről. Ő egész végig engem nézett és megajándékozott egy csibészes mosollyal. Oda jött hozzám és felkért egy táncra. Amikor elkezdődött a zene Edward a fülemhez hajolt és megszólalt:

-Csak nem izgulsz?

-Nagyon.

-Ne izgulj, nem lesz semmi komoly, csak táncolgatunk, a család összes férfijával táncolnod kell...

-Hogy mi??- kérdeztem, bár ezen nem kellett volna meglepődnöm.

-Pár órát kell kibírnod.

Felsóhajtottam, ő meg közben megpördített.

-Tudod, hogy minek örülnének?- kérdezte Edward.

-Hallgatlak.

-Annak, ha most megcsókolnálak- felelte.

A szemem elkerekedett ennek hallatán.

-Újabb meglepetés...baj nem lehet belőle. Szórakoztassuk a népet!

Edward felelet helyett csak bólintott. Rám mosolygott ,mintha valamire készülne amiről én nem tudok. Megpördített utána egy pillanat alatt az ajka az enyémre tapadt. A tömeg- ha nevezhetjük annak- tapsolt, Emmett még fütyült is. Amíg Edward csókolt közben valaki vakuzott, szemem elkerekedett és enyhén dühös voltam, mert tudtam, hogy Alice fényképezett és, hogy erről Edward is tud.

-Erről gondolom te tudtál...-mondtam meglehetősen nyugodtan.

-Hát persze!- felnevetett.

-Legalább jól néztem ki?- mondtam, persze csak viccből.

-Te mindig gyönyörű vagy...főleg most, most ezerszer szebb vagy!- elmosolyodott.

Vége lett a zenének és Edward a többiek felé húzott. Esmenél és Carlislenál egy-egy kicsinyke doboz volt.

-Boldog házassági évfordulót kívánunk az egész család nevében!-mondta Esme.

-Nagyon köszönjük!-mondtuk Edwarddal kórusban.

Esme átnyújtotta a kis dobozkát nekem és az arcom mindkét oldalát megpuszilta. Forgattam a kis dobozkát, mi lehet benne? Mivel ajándékoz meg a Cullen család?

-Nyisd már ki!-sürgetett Alice.

-Alice nyugi!-szólította meg Jasper.

Felbontottam az ezüst csomagolást és felnyitottam a dobozt. Teljesen ledöbbentem, egy arany nyaklánc volt de nem akármilyen, egy kis medál volt rajta, ami szív alakú volt és gyémánt berakásos. Nem tudom, hogy hány karátos lehet de biztos hogy nem lehetett olcsó mulatság.

-Te jó ég! Ez meseszép!-mondtam bár a hangom más volt a csodálat miatt.-köszönöm!

-Nincs mit, de nézd meg a medál hátulját is!-mondta Esme.

Megfordítottam a kis szívecskét és ez volt rá írva: „A Cullen család egyik tiszteletbeli tagja”

-Hmm...ez szellemes!-nevettem.

Mindenki felnevetett.

Megöleltem mindenkit. És mindenki csak gratulálni tudott. Utána Edward segített felvenni a nyakláncot.

-Akkor jöhet a fényképezés!-ujjongott Alice.

-Nem!-szólt Carlisle- Előbb Edward ajándékát is át kell adnunk.

-Hogy mi?- csodálkozott Edward.- Megmondtam hogy nekem nem kell semmi.

Carlisle akkor is oda adta a kis dobozkát Edwardnak.

Edward felnyitotta a kis dobozt, és kiemelt belőle egy gyűrűt.

-A jeggyűrűm?-mondta Edward.-Ebben mi az ajándék?

-Drágám...-szóltam Edwardnak.- Nézd meg belül!

Edward megnézte a gyűrű belső részét és felolvasta a szöveget:

-”Emlékszel?Az oroszlán beleszeret a bárányba...”.

Felém nézett és szélesen elmosolyodott.

-Hmm...miért nem tudtam erről?-már suttogott és felém nézett. Már csak mi hallottuk amit mondott, Emily füle ehrre már nem képes.- És hogyan került le az ujjamról?-Ezt már normális hangnemben mondta.

-Emlékszel a múlthét szerdára?

Edward szeme elkerekedett.

-Ó..a kis furfangos...azért voltál annyira...- Edward nem értette a helyzetet.

Emily nevetett. Edward odanézett Emilyre.

-Bocsánat-mondta Emily de még mindig kuncogott.

-Hát ez hihetetlen...De nagyon köszönöm!-és átölelt.

Ezek után, Alice mindenkivel lefényképezett...mindenkit egyenként is lekapott. Utána arra került a sor hogy én mindenkivel táncolhassak...bármit csak a táncot ne!

Épp Carlisleval táncoltam, és elkezdtünk beszélgetni:

-No, és milyen köztünk élni?-kérdezte Carlisle.

-Ha egy szóval kéne kifejeznem magam az, az, hogy....hmm...nincs is ilyen szó.

Carlisle elnevette magát.

Tovább beszélgettünk. Mindenkivel táncoltam és még néhányszor Edwarddal amikor azt mondtam hogy ELÉG.

-Edward én már be akarok menni!

-Miért?

-Már nem bírom...nem lehetnénk kettesben?

-Dehogynem...-mondta és utána a többiek felé fordult-Figyeljetek! Nekünk ennyi elég is volt. Nagyon köszönünk mindent!

-Nehogy már! Edward légyszíves maradjatok még!- tiltakozott Alice.

-Sajnálom Alice de nem.-mondtam végül.

-Hát jó...Jó éjszakát!

-Köszi!

Bementünk a házba és fel Edward szobájába.

-Na, én megyek átöltözni.-mondtam.

-Várj egy kicsit!-Edward átkarolt a derekamnál.

-Igen?

-Menjünk már el a rétünkre!

-Jó de előtte átöltözök.

-Nem kell, a ruhádnak nem lesz semmi baja.

-Edward, legalább a cipőt hadd vegyem át!-tiltakoztam.

-Oké!-egyezett bele.

Gyorsan visszatértem egy utcai balettcipőben...csak hogy a párosítás jó legyen...és ez kényelmes is.

-Hmm...jó párosítás.-mondta Edward.

-Ja...nagyon...tűzpiros estélyi és egy balettcipő.

-Nekem ez is tetszik.-mosolygott.

Szememet a plafonra szegeztem.

-Mielőtt elindulnánk, beköthetem a szemed?-kérdezte Edward.

-Miért is?-kérdeztem vissza.

-Mert van egy meglepetésem.

-Miért is ne...ez az este nem alakulhat rosszul.

-Na látod.

Elővett a zsebéből egy kendőt és bekötötte a szememet.

-Vigyelek vagy elég a vezetlek?-kérdezte.

-Elég ha vezetsz.

-Rendben van. Akkor gyere.-megfogta a kezemet és kiugrottunk az ablakon.

Végig rohantunk az erdőn, persze vámpír stílusban. Vámpír...milyen érdekes szó, sosem gondoltam volna hogy valaha ilyen sokat fog jelenteni számomra ez a szó. Én is egy vagyok a vámpírok közt. Sokszor voltam áldozat, rengeteg dolgon mentem át hogy idáig eljutottam. Van egy lányom is...sajnos ma nem lehet köztünk, ha hazaérünk első lesz az hogy felhívom. Biztos Jacob is aggódik miatta, valószínű hogy Renesmee már beszélt vele. Elkezdett esni az eső...Alice megöl. Ha meglátja a ruhámat...nagyon kényes a ruháim miatt. Lecserélte a ruhatáramat! De Alice már csak ilyen, hozzá kell szoknom.

-Megérkeztünk.-mondta Edward.

Mivel hogy nem láttam és nagyon elgondolkoztam fel se tűnt hogy hol járunk.

-Levennéd a kendőt?

-Persze.

Edward  egy pillanat alatt leszedte a kendőt és a nyakamra kötötte.

-Csinos-nevetett-divatot fogsz alkotni egyszer!

-Ha-ha-dünnyögtem.

Megfordultam és a szemem káprázott... vagyis csak csodálkoztam...

A rét mesés volt!