( Edward szemszöge) 
 

Miután Carlie elment körülöttem mindenki beszélgetni kezdett. Én nem voltam olyan hangulatban, hogy felhőtlenül tudjak társalogni. Bella természetesen egyből  észrevette rajtam a változást.

• Mi a baj Szívem? – kérdezte olyan halkan, hogy csak én hallottam.
• Csak belegondoltam, hogy először Jacob bevésődött Nessie-be. Carlie biztos nehezen viselte ezt el, és most, hogy esélye lenne az igaz szerelemre és a boldogságra én meg akarom fosztani tőle. Milyen apa vagyok én? - az arcomat a kezeimbe temettem.
• Ez természetes. Minden apa így viselkedne a helyedben. Gondolj Charlie-ra. Neki se volt könnyű.
• Ez igaz. Mi lenne velem nélküled? – már mindketten nevettünk. Hihetetlen, hogy mindig sikerül lenyugtatnia.
• Most megvizsgálnálak Becca, jó? – kérdezte izgatottan Carlisle.

Becca bólintott és Silas-szel elindultak Carlisle dolgozószobájába. Esme pedig felvitte az emeletre a vendégeinket, hogy el tudjanak rendesen búcsúzni egymástól még indulás előtt. Csak négyen maradtunk. Sokáig beszélgettünk Nessie-vel és Jacobbal. Tudtam, hogy nem csak nekem nehéz az, hogy a lányunkat nem kísérhetjük el. Bella ezt nehezebben viselte, mint én.

• Carlie kikhez megy? – kérdezte hirtelen Nessie.
• Ő itt marad, itt vár be mindenkit. Alex és Noreen is itt marad. Ha Silas akar, maradhatna. Vigyázhatna Carlie-ra amíg mi nem vagyunk itthon. Nem igaz Edward? mondta Bella jelentőségteljesen. A kezemet ökölbe szorítottam. Láttam a szemem sarkából, hogy feszülten várják a válaszomat. Kénytelen voltam igazat adni nekik, ezért rábólintottam az ötletükre.
• Persze, hogy maradhat. A bevésődés ellen már úgysem tudok mit tenni. Az ezelőtti ellen se tudtam mit tenni. – suttogtam, de még így is meghallották és elkezdtek nevetni.

Esme a nevetésünk hangjára lejött. nem tűnt boldognak, de meg tudtam érteni. A múlt ismétli önmagát.

• Csinálok vacsorát. Mit szeretnétek? – kérdezte kedvesen.
• Amit te szeretnél. Nekünk mindegy. Carlie is bizonyára hazaér már. – mondta Jake.

Amikor Esme elindult a konyhába, berobbant a nappaliba Alice, utána pedig a fájdalmas képű  Jasper jött.

• Nélkülem akarsz főzni nekik? – kérdezte dühösen a húgom anyánkat. Választ sem várva „táncolt” be a konyhába.

Jasper leült mellénk és hallgatásba burkolózott. Persze a gondolatait, ha akarta volna se tudta volna eltitkolni előlem. Csak úgy ömlöttek a fejembe.

„ Ilyent még soha nem csinált velem? Mi a baja? Ez egyszerűen megőrjít!”

• Mi a baj? – kérdezte aggódva Bella.
• Alice. Tudjátok éppen kezdtük magunkat jól érezni, amikor hirtelen felugrott és azt mondta, hogy megy vacsorát csinálni, mert alig 10 percen belül megérkezik Carlie plusz nem akarja, hogy Esme kihagyja. Engem meg ott hagyott félmeztelenül. – amíg beszélt elmosolyodott.
• De most már jobb hangulatban vagy. – jegyezte meg Jake.
• Igen. Mellettetek nem könnyű nem boldognak lenni. Ragadósak az érzéseitek. – erre mindannyian felnevettünk. Közben belépett Alice és leült Jasper ölébe.
• Hogyhogy itt vagy és nem pedig a konyhában, ahol konyhatündért kellene játszanod? – mindannyian meglepődtünk Jasper sértettségén.
• Sajnálom. De ígérem be fogunk mindent pótolni.
• Jasper! A fantáziádat tartsd kordában! – ezt muszáj volt kimondanom, mert már túl sokat láttam.
• Két perc múlva ideér Carlie. – jelentette be Alice. – Már nem haragszik rátok, mert talált sok jó ruhát.

Nessie és Jacob megkönnyebbülten sóhajtott. Carlie említésével eszembe jutott a bevésődés. Egyre dühösebb lettem, amit sajnos Jazz is érzékelt.

„ Edward, nyugi! Ne légy ünneprontó! Különben is, még nem tudhatod, hogy Carlie-nak mi a véleménye erről plusz nem is biztos, hogy ez bevésődés volt. De ha mégis, akkor se neked kell döntened.”

Jasper szónoklata észhez térített, de még aggódtam. Mégiscsak a lányom. Senki nem várhatja el tőlem, hogy ne aggódjak.

• Jó, bevallom: egy kicsit túlreagáltam ezt az egészet.
• Kicsit? Tényleg azt mondta, hogy „kicsit túlreagáltam ezt az egészet”? Nem kicsit reagáltad túl, hanem nagyon. A düh, a csalódottság, a félelem és a gyilkolási vágy nem arról tanúskodik, hogy csak egy kicsit reagáltad túl a dolgokat.
• Alice, befejezted már?  - kérdeztem lángoló dühvel.
• Igen, mert megjött Carlie.

Pár perc múlva Carlie jött be hatalmas zacskókkal a kezében. Alice rögtön felugrott és megölelte a lányomat.

• Gyönyörű ruhákat vettél. Add, ide felviszem őket a szobádba. Ti hárman pedig nyomás az ebédlőbe vacsorázni. Silas és Becca is megy utánatok ha Carlisle már elengedte őket.
• Jaj! Már megint egy tonna kaját csináltatok Esme-vel, igaz? – Carlie fájdalmas arcot vágott, de azért elindult a konyhába.

Rögtön utána Nessie és Jacob is elindult. A dolgozó  szobából is kijött Silas. Alice őt is a konyhába küldte. Még félórát beszélgettünk négyesben, amikor Bella és Alice elindult a konyhába. Mindannyian tudtuk, hogy mi következik most. Én Carlisle-nak szóltam Jazz pedig a vendégeinknek. Becca kivételével – aki még mindig altatásban volt a vizsgálatai miatt- mindenki a konyhában ült vagy állt és vártuk, hogy valaki eligazítson minket. Ez a valaki, mint mindig most is Carlisle volt.

• Silas itt szeretnél maradni amíg, meg tanulod kezelni az új erődet? -  Silas bólintott. – Carlie és te még semmit sem tudtok a Veszélyről.

Carlisle elmesélte nekik azt a történetet, amit mi korábban Laura-tól hallottunk utána pedig azt ismételte el még egyszer, hogy ki hova megy.

• Tehát Silas, Alex, Noreen és én itt maradunk, hogy megvárjunk titeket. – összegezte Carlie.
• Igen!  De elvárom, hogy semmi illetlen dolgot ne tegyetek, mert úgyis megtudom. – mondtam fenyegetően. A figyelmeztetésem főleg Silasnek szólt, de azért a lányomra is ugyanúgy vonatkozott.
• Nyugi Apu! Csak szeretkezni fogunk minden szobában. Az nem illetlen dolog. – a lányom válaszára Emmett felnevetett én pedig felmordultam.
• Carlie, én nagyon büszke vagyok rád, ha már apád nem az. Meglátszik,hogy az én unokahúgom vagy. – mondta álkomolysággal Em, mire „jutalmul” Rose rásózott egyet a hátára.

Mindenki felszabadultan nevetett. Mindenki tudta, hogy talán ez az utolsó  alkalom a nevetésre. Miután lenyugodtunk folyattuk a tanácskozást, de bárhogy próbáltam is nem tudtam koncentrálni. Csak annyi jutott el a tudatomig, hogy két óra múlva el fogunk indulni. A többit már amúgy is tudtam. A tanácskozás után a vendégeink és a család nagy része kiszállingózott a konyhából. Csak a lányaink, Jacob és mi maradtunk ott. Hosszasan elbúcsúztunk tőlük, aztán felmentünk Bellával a közös szobánkba. Ott leültünk egymás mellé a kanapén. Bellán látszott, hogy teljesen kétségbe van esve.

• Szerinted minden rendben lesz? – kérdezte.
• Nem vagyok Alice, de szerintem igen. Van egy ötletem,hogy hogyan töltsük el a maradék másfél órát.