(Renesmee szemszöge) 

Hát végre itt vagyunk. Egy csodálatos, gyönyörű esküvő után, végre a repülőn vagyunk, útban  Görögország felé. Két hét, egy csodálatos szigeten, a saját házikónkban, ami a tengerparton lesz, természetesen egy kis erdő közelében, hogy bármikor elmehessek vadászni, hogyha szükségét érzem. Már alig vártam, hogy Korfura érjünk. Az út elég hosszú, és átszállásokban is bővelkedik, de anya szerint látnom kell azt a helyet, úgyhogy nagyon boldog voltam, amikor megkaptuk a nászajándékunkat, ami történetesen az előbb említett ház volt Korfun. Elég nagy ajándék, de a szüleim szerint egyáltalán nem nagy dolog, de számomra és Jacob számára is fantasztikus ajándék. Soha nem is vágyhattam volna csodálatosabb nászútra. Bár szerelmemnek az is megfelelt volna, hogyha Vegasban összead minket valaki farmerban, azután pedig az egyik szállodában töltünk pár napot, de ez valljuk be, hogy egészen más. Férjem mentségére szóljon, hogy nem azért mondott ilyeneket, mert nem örült neki, hogy szép esküvőnk lesz, és különleges, hanem azért, mert néhányszor már szinte könyörögtem neki, hogy csak egy napra rabolja el Alice nénit, hogy végre lélegzethez juthassak. Imádom a nénikéimet, de Alice a szervezési őrületével, már engem is az őrületbe kergetett majdnem, Rose néni pedig már nem is számoltam, hogy hányféle tökéletes esküvői kontyot próbált ki rajtam ennyi idő alatt. Na nem mintha nem tett volna boldoggá, hogy mindenki azt szeretné, hogy tökéletes legyen életem legfontosabb napja, de azért néha erőt vett rajtam hétéves énem, és hisztiztem egy sort, mint egy kisgyerek. Jó, tény, hogy a legkevésbé sem festek úgy, mint egy hétéves, és az elmém is messze meghaladja a koromat, de ez azért elég kevés idő arra, hogy mindent megtanuljak, amit kell. Attól tartok, hogy a türelem nem erényem. Ezt nem is tudom, hogy kitől örököltem. A makacsságom viszont, na, az közös volt anyában és apában, úgyhogy legalább az nem kérdés.

Mélázásomból Jacob apró kis horkantása hozott vissza a valóságba. Mindig is nagyon édesnek tartottam a farkasok azon tulajdonságát, hogy ott, és akkor zuhannak álomba, amikor kedvük szottyan. Kedvesem az út alatt csak akkor volt ébren, amikor átszálltunk. Nem is bántam, mert nem sok ideje volt pihenni mostanában neki sem, de én sajnos nem tudtam aludni ilyen könnyedén. Bár ezt nem árultam el neki, mert akkor még képes lett volna, és ébren marad a fáradsága ellenére is, csak azért, hogy engem szórakoztasson, ezt pedig nem akartam. Így sokkal jobb volt, egyébként is szerettem figyelni, ahogy alszik. Mindketten kipihenten és vidáman fogunk megérkezni a házikónkba, és most ez a legfontosabb. Már alig várom.

• Kérem, foglalják el a helyüket és kapcsolják be a biztonsági öveiket. A gép hamarosan megkezdi a leszállást Korfu szigetén – mondta be a légi-kísérő, rajtam pedig úrrá lett az izgalom.

Két hét kettesben Jacobbal, a férjemmel. Ezek a mézes heteink. Biztos, hogy csodálatos lesz. Már alig bírok magammal. Nem történhet semmi, ami megakadályoz bennünket abban, hogy igazán jól és felszabadultan érezzük magunkat. Nincsenek farkas vészhelyzetek, nincsenek Cullen vészhelyzetek. Bár ez a kettő általában együtt járt. Most csak mi vagyunk. Ujjongtam magamban.

• Szia, kicsim. Remélem, hogy azért aludtál is egy kicsit – hallottam meg a legszebb hangot a világon, majd egy forró kar magához szorított.
• Jó reggelt – mosolyogtam rá, és csókot leheltem az ajkaira. – Igen, aludtam is. Nemrég ébredtem fel – füllentettem. Az igazság az, hogy ha akartam volna, se tudtam volna. Túl sok az izgalom. Teljesen fel vagyok pörögve. Emmett bácsi is megmondta, hogy úgysem fogok bírni magammal, hiszen Cullen vagyok, és mi ilyenek vagyunk. Még Carlisle nagypapa is izgatott volt a nászútjukon a nagymamával, pedig nagyapát kizökkenteni a nyugalmából kész művészet. Az esetek kilencvenkilenc százalékában, még Emmettnek sem sikerül.
• Akkor jó, remélem nem sokat unatkoztál – tette még hozzá. Már megint csak nekem akar jót. Tudom, hogy a bevésődés ellen nincs mit tenni, és mindig nekem akar jót eredendően, de néha egy kicsit gondolhatna magára is. Bár ennek a jelek szerint nincs megoldása. Én ilyen elkényeztetett feleség leszek. Ez minden lány álma, de esetünkben néha inkább én szeretném elkényeztetni őt. Sajnos ez csak ritkán sikerül. Viszont most lesz rá két hetem, hogy igenis elkényeztessem.
• Veled, unatkozni? – néztem rá morcosan. – Szép. Te szoktál velem unatkozni? – kérdeztem vissza tetetett sértődöttséggel.
• Jaj, tudod, hogy nem úgy értettem – húzott magához, én pedig mélyen beszívtam az illatát. Érdekes, hogy elvileg a vámpíroknak a farkasok illata kellemetlen, de nekem mégis ez a legjobb illat a világon. Persze, anyu és apu illata után, de az más értelemben nélkülözhetetlen.
• Hát persze, hogy tudom – mosolyogtam rá.
• Nessie, ez nem volt vicces – mondta dorgálón. – Tényleg azt hittem, hogy megbántottalak – mondta határozottan.
• Te nem tudsz megbántani, csak hogyha el akarnál hagyni, de arról szó sem lehet, szerencsére – mondtam békülékenyen.
• Akkor se csinálj ilyet, kérlek.
• Jól van, megígérem – vigyorogtam rá, majd az ölébe huppantam, annak ellenére, hogy elvileg ezt nem lett volna szabad, de már a légi-utaskísérő is leült a helyére és becsatolta magát. Úgyhogy senki nem látta mega kis akciómat.
• Ezt nem lenne szabad, kicsim – suttogta Jacob, de azért még közelebb húzott magához, majd egy szempillantás alatt mindkettőnket becsatolt az övével. – Így végül is nem szegtük meg a szabályokat – suttogta a fülembe, én pedig kényelmesen elhelyezkedtem az ölében.

A leszállás további részében, csak öleltük egymást és figyeltük, hogy hogyan érünk egyre lejjebb, és végre elérjük a szigetet. Csodálatos látvány volt. A tenger, a napsütés, amit oly ritkán volt alkalmam élvezni Forksban. Már alig vártam, hogy lássuk a házat is. A gép végre megállt, és mi már fel is pattantunk a helyünkről, Jacob pedig gyorsan lekapkodta a kézipoggyászainkat. Néhány perccel később, pedig már a bőröndökre vártunk. Bár a bőröndök inkább arra kellettek, hogy hazafelé legyen miben vinni az ajándékokat, mert Alice azt mondta, hogy mindkettőnknek előkészített egy szekrényt a házban, ami általában egy szobányi gardróbot takar, úgyhogy nem pakoltunk túl sok ruhát. A bőröndök után, már mentünk is a taxikhoz. Beültünk és már mondtam is a címet. Jó dolog, hogyha az ember családja jóformán minden nyelvet beszél, ami létezik, úgyhogy a nyelvekkel soha nem volt problémám. Néhány év alatt megtanultam mindent, amire szükségem lehet, úgyhogy gond nélkül ment a görög is. Az út nem volt hosszú, negyed óra alatt már ott is voltunk, és tátott szájjal néztük a házat. Gyönyörű volt. Kétemeletes, mint az otthoni házunk. Csak tudnám, hogy miért, hiszen a mi családunk nem sűrűn látogathat Korfura, hacsak nem akarja minden idejét a házban tölteni. A színe kellemes tojáshéj árnyalatú volt, kék díszítésekkel. Igazi görög házikó. Miután kigyönyörködtük magunkat a ház külsejét illetően, bementünk. Ami ott fogadott, az viszont meglepő volt. A ház belseje szinte teljesen megegyezett az otthoni házéval. A nappaliban a bőr kanapé, a bútorok. Hatalmas konyha, nagy asztallal. Minden tökéletesen otthonos volt. Egyszerűen imádtam, és ahogy elnéztem Jacobnak is elnyerte a tetszését. A konyhába siettem, hogy megnézzem milyen a felszereltsége, hiszen Jacob rengeteg ételt fogyaszt minden nap. Úgyhogy valószínűleg be kell vásárolnunk még ma. Kinyitottam a hűtőt, és megint nem kellett csalódnom Alice-ben. Roskadásig volt, mindenféle étellel, amit valószínűleg idehozatott valamelyik jól bevált szállítójával. Szélesen elmosolyodtam, és kivettem egy hatalmas tepsi előkészített sültet, majd azonnal beraktam a sütőbe, hogy legyen mit ennünk, miután kellőképpen berendezkedtünk. Igaz, hogy a repülőn kaptunk enni, de az egy farkasnak nem volt éppen kielégítő mennyiség. A sütőt beállítottam, hogy hány fokon és mennyi ideig süsse az ételt, majd felszaladtam, hogy megnézzem a szobánkat. Kíváncsi voltam, hogy Jacob melyiket választja. Természetesen azonnal megtaláltam kedvesem, mivel a szobánkon is volt cetli. Beléptem, és a látványtól majdnem elaléltam. Pontosan olyan volt a szoba, mint amilyenről meséltem Alice-nek még két évvel ezelőtt. Az a gyönyörű baldachinos ágy, az a szőnyeg. Minden pontosan olyan színű és kinézetű volt, mint ahogy én szerettem volna. Az ágy fölött pedig egy igazi la pushi álomfogó volt.

• Ez gyönyörű – adtam hangot a csodálatomnak.
• Szerintem is – húzott magához Jake azonnal és szenvedélyesen megcsókolt. Bár már a nászéjszakánkat eltöltöttük otthon, a saját házunkban, ami La Push és a Cullen terület határán helyezkedett el, azért nagyon reméltem, hogy a nászutunk is hasonlóképpen felejthetetlen lesz. Miután megszakadt a csókunk a bőröndök felé pillantottam, és láttam, hogy már üresek voltak.
• Már ki is pakoltál? – kérdeztem mosolyogva.
• Igen, nagy munka volt. Mind a két tisztálkodó csomagot, és mind a négy törölközőt kivettem a bőröndből – mondta, mint, aki nagyon belefáradt a pakolásba.
• Oh, te szegény. Ennyit dolgozni a nászutunkon – simogattam meg a karját, mire felkapott, és finoman az ágyra fektetett. Végeláthatatlan csókcsatába kezdünk, és azt hittem, hogy már abba sem fogjuk hagyni, amikor Jake gyomra akkorát morgott, hogy még az ablakok is beleremegtek. Nekem pedig muszáj volt felkuncognom.
• Ne is törődj vele – suttogta a nyakamba, de határozottságát újabb korgás hiúsította meg.
• Szerintem először együnk, azután pedig fürödhetnénk – ajánlottam fel a lehetőséget, és még egy puszit nyomtam a szájára.
• Tetszik az ötlet – mosolygott rám, de nem nagyon akart elindulni a konyha felé.
• Jacob, komolyan menjünk enni, mert éhes vagy – mondtam komolyan, mire hajlandó volt felkelni és elindulni. Felhúzott engem is az ágyról, majd kézen fogva sétáltunk le a konyhába, ahol már várt ránk a sütőben az elkészül étel.
• Isteni illata van – mondta elismerően.
• Hát igen, mesterien beállítottam a sütőt és betoltam a tepsit – állapítottam meg. Mivel nem sok közöm volt az ételhez ezen kívül.
• Nos, ez a legfontosabb folyamat – vágta rá azonnal. – Ha nem veszed ki a hűtőből és nem teszed be megsülni, akkor most éhen maradnék.
• Ez végül is igaz – vigyorodtam el.

Előpakoltam a tányérokat és az evőeszközöket, majd megterítettem, hogy ehessünk végre. Jacob jóízűen befalta az egész tepsit, míg én elpusztítottam egy tányérnyi ételt. Bár nekem bőven elég volt ennyi, hogyha emberi ételről van szó, kivéve, hogyha valami nagyon édesről beszélünk, mert azt boldogan fogyasztom minden mennyiségben.

• Köszönöm, nagyon finom volt – mondta Jake, és közelebb hajolt, hogy megcsókolhasson.
• Nincs mit. Örülök, hogy ízlett – mosolyogtam rá, majd egy pillanat alatt elmosogattam a tányérokat.

Ahogy letettem a tányért férjem már fel is kapott és a fürdő irányába száguldott velem. A fürdőben egy hatalmas kétszemélyes kád volt, ami igazán ínyemre volt jelen pillanatban. Egyébként is imádtam a vizet minden formában. Amikor kicsi voltam, akkor is legalább hetente háromszor voltam úszni valakivel. És minden este órákig is elvoltam a kádban. Kibújtam egy pillanatra kedvesem karjaiból és megnyitottam a vizet. Jó meleget engedtem, na nem mintha nekünk nem lett volna mindegy, hiszen mindkettőnk hőmérséklete folyamatosan negyven fok körül volt, de azért szerettem ha a víz még nálam is melegebb, hogyha nem úsztam benne. Néhány perc alatt megtelt a hatalmas kád, mi pedig nem kíméltük egymás ruháját, úgyhogy ezeket a darabokat biztosan nem vesszük már fel többször, Alice legnagyobb örömére. Mivel már nem volt rajtunk semmilyen felesleg szerelmem ismét felkapott és belépett velem a kádba. Leült az egyik végébe, én pedig kényelmesen elhelyezkedtem előtte és a mellkasához dőltem. Nem mondtunk semmit, inkább csak elengedtük magunkat és összebújtunk. Szerettem az ilyen pillanatokat, olyan meghittek és békések voltak. Amikor csak a miénk minden, és kizárjuk a külvilágot.

Már éppen elszenderedtem volna ebben a remek pozícióban, amikor megéreztem, hogy Jake kezei végigsimítanak a combomon, majd a hasamon, és lassan egyre feljebb haladnak, azonnal magamhoz tértem, és két kezemmel hátranyúlva magamhoz húztam a tarkójánál fogva. Azonnal tudta, hogy mit szeretnék és elkezdte csókolgatni a nyakamat és a vállamat. A finom simogatás és a sok apró csók, amit a bőrömre lehelt hamar feltüzelte a vágyaimat. Egy gyors és határozott mozdulattal megfordultam, hogy szembekerüljek vele, és hevesen megcsókoltam. Azután, a gyönyörű nászéjszaka után már nyoma sem volt bennem annak a szende kislánynak, aki szerelmünk beteljesülése előtt voltam. Egy pillanat alatt elhelyezkedtem a csípőjén és lassan ráereszkedtem. Egyszerre nyögtünk bele a csókba a hihetetlen érzéstől, ami átjárt. Egészen más élmény volt, hogy én voltam felül és én irányíthattam az eseményeket, de tetszett, és úgy láttam, hogy szerelmemnek is nagyon tetszik ez a fordulat. Finoman kezdtem el mozogni, éppen csak ringatva a csípőmet. Nem akartam elsietni semmit, sokkal inkább minél inkább szerettem volna elnyújtani ezt a tökéletes mámort, amibe kerültünk. Hosszan, és gyengéden szeretkeztünk. Miközben én lágyan ringattam magam Jacob ölében, ő kezével és ajkaival folyamatosan becézgette a testem minden pontját. Amikor elértem a gyönyör kapujába önkívületi állapotban sikoltottam fel, Jake pedig néhány pillanattal később követett és ő is felkiáltott. Perceken keresztül csak szorítottam szerelmemet és ziháltam, ahogy ő is. Próbáltunk mindketten megnyugodni, de nem igazán sikerült, mivel nem sokkal később újra megéreztem kedvesem vágyát, amire a testem azonnal válaszolt. Nem volt megállás. Reggel boldogan ébredtem Jacob ölelő karjaiban, bár arról fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan jutottunk el a kádból, az ágyba. Biztosan kedvesem hozott ide, de tényleg nem emlékszem, hogy miként történt, de máshogy nem juthattam el idáig.

• Jó reggelt – hajolt a fülemhez, majd belepuszilt a kulcscsontomba.
• Neked is jó reggelt – fordultam felé mosolyogva, és újra a mellkasához bújtam.

Még jó  ideig feküdtünk így meghitten, néha elgondolkodtam rajta, hogy nem-e kéne felkelni, de semmi kedvem sem volt eltávolodni Jake ölelő karjaitól, így mindig lebeszéltem magam a felkelés ostoba ötletéről. Jó helyen vagyok én ott, ahol vagyok. Már esteledik, de mi még mindig nem mozdultunk ki az ágyból. Valószínűleg ma már nem is fogunk, mivel kedvesem lassan fölém gördült és csókolni kezdett. Másnap hajnalban viszont egyedül ébredtem az ágyban és ezt nem igazán tudtam mire vélni, de néhány perccel később már meg is oldódott a kérdés, mert egy hatalmas tálca juharszirupos palacsintával érkezett Jacob az ágyhoz szélesen mosolyogva.

• Jó reggelt, Napsugár – mondta és csókot lehelt az ajkaimra.
• Neked is – mosolyodtam el én is. – Mióta lettem Napsugár? – kérdeztem homlokráncolva. Nem, mintha nem tetszene, csak világ életemben Nessie voltam.
• Hát mondjuk mostantól? Vagy nem tetszik? – kérdezte Jake csalódottan.
• De nagyon is tetszik, csak azt hittem szeretsz anyával küzdeni, hogy Nessie, vagy Renesmee – vigyorgok rá férjemre, hiszen egyfolytában ezen küzdenek.
• Igen, de gondoltam, hogy ez lehetne egy kompromisszum, így nem kell harcolni – suttogta a fülembe, mintha valami nagy titkot mesélne el. – Szóval? Mit szólsz hozzá? – kérdezte szerelmem komolyan.
• Napsugár, szerintem szép becenév – bólintok rá, mire Jacob még szélesebben elmosolyodik.

Reggeli után lementünk a partra, és én azonnal a habokba vetettem magam, bár nem kellett sokáig várnom a szerelmemre sem. Jacob nagyon próbált utolérni, de a vízben egy vámpír verhetetlen. Azért néhány perc után hagytam magam beérni és együtt merültünk le egy nagyon szép, színes korallzátonyhoz. Néha irigylem a teljesen vámpír családtagjaimat, mert nekik egyáltalán nem kell levegő, nekem viszont muszáj felmennem a felszínre úgy negyed óránként, mert nem bírom tovább oxigén nélkül. Bár a kis szünetekben mindig nagyon jó megpihenni Jake ölelő karjaiban, ezt nem tagadhatom.

Késő  este volt már, amikor visszamentünk a házba. Először lemostuk magunkról azt a rengeteg sót, ami ránk ragadt. Bár szerelmem nagyon mókásan festett, ahogy rászáradt és a réz bőrén hófehéren csillogott. Olyan volt, mint egy indián vámpír a napfényben. Érdekes látvány, de természetesen így is mérhetetlenül vonzó.

A napjaink nagyjából hasonlóan teltek. Túlnyomórészt az ágyban és a tengerben, de mindkettőnknek nagyon tetszett ez a menetrend. Néha kimozdultunk és szétnéztünk a környéken. Legalábbis annyi időre, hogy mindenki kapjon valami apróságot, hogyha hazamentünk. Csodálatos nászút volt. Életem legszebb két hete, kétségkívül. Bár soha ne ért volna véget. Örökké ott tudtam volna maradni a szigeten, a mi házunkban. Szerelmemmel elhatároztuk, hogy évente egyszer visszalátogatunk arra a csodálatos helyre. Örömünket csak tetézte, hogy néhány héttel a hazaérkezésünk után kiderült, hogy első gyermekünk Korfun fogant meg.