(Bella szemszöge)
Egy hûvös érintést véltem magamon,s megrohamoztak az emlékek,melyek hatására a fejem feljajdult,és megremegtem.Tudtam,emlékezetbõl tudtam,hogy Edward mellett estem össze...most simán,minden hülyeség nélkül meg tudnánk beszélni a multat,de nem.Nem,mert én megint elbénáztam.Kinyithatnám a szemem,és belenézhetnék a csokoládénál is folyósabb,aranybarna szempára,amik néha úgy elbûvölnek,hogy levegõt is alig kapok.De nem.Én most is fekszem.
Valaki fogja a kezem...egy hideg érintésû valaki.De vajon ki lehet az?Nem merem kinyitni a szemem...nem vagyok rá felkészülve,hogy Vele kelljen szembenéznem...
Ébren van-motyogta halkan egy hang,melyet több száz ugyanolyan hang közül is felismernék.Egy hang,mely az utóbbi idõben rengeteget segített...
Szemeim,mint akit ágyúból lõttek ki,úgy pattantak fel.
Két pár aranyszínû szempárral találkoztam,amik történetesen engem figyeltek.
Egy citromságra kórteremben voltam.Fehér ágyban feküdtem,s jobb oldalamon Jasper,míg bal oldalamon...Emmett helyezkedett el.
Hirtelen zavaromban behunytam a szemem,és visszasüppedtem a párnámra.
Felébredt?-kérdezte egy hang,melyet szintén ismertem.Carlisle.Szakszerû,nyugodt,mély,és hihetetlenül bársonyos...ez utóbbi tulajdonság tipikus Cullen...
Igen-motyogta zavartan Jasper,ám valami hitetlenkedés is volt a hangjában-Zavarban van...csak...csak azt nem értem miért-suttogta tûnõdve.
Hugi zavarban van?-nevetett finoman Emmett
Méghogy hugi...hát meg a jónagynénikéjüket!
Nem vagyok a hugotok-nyitottam ki sandán a szemem,és préseltem ki a szavakat ajkaimon.
Bella-mondta megtörten Emmett
Nem válaszoltam,csak a köhögõrohamomat próbáltam elfolytani,s így pattogtam le-föl az ágyon.
Carlisle...mi történik velem?-nyögtem félösen,utalva a köhögésre és a fejfájásra
Talán...elképzelhetõ hogy...-fürkészte,és nyomogatta a mellettem lévõ monitort-Bella!Nem idegeskedtél egy kicsit sokat az elmult idõben?
Talán-vetettem oda közömbösen.
És ha igen?Mit érdekli õket?
Bella...mi a baj?-tette fel kérdését Jasper...
Semmi...-vettem fel jól bevált állarcomat.-Mikor mehetek haza?
Az...azaz igazság,hogy talán nem lenne jóötlet...-dadogta sokatmondóan Carlisle
Punnyadtan dõltem vissza fehér párnáim közé,mire egy csõ kihúzódott a kezembõl,és vörös nedû kezdett szivárogni a sebbõl
Francba!-morogtam fájdalmasan
A következõ pillanatban minden elsötétült.Nem láttam semmit újfest,csak monoton hangokat amelyek "üres mûtõért" és "asszisztensért" kiabáltak.Aztán jöttek a "Bella"-k és a "carlisle csinálj már valamit" kétségbeesett kiáltások.
Csak pár percig szenvedtem efajta börtönömben,ugyanis ezután semmi.Se érzések,se képek,se hangok.csak a sötétség,és én.
Lebegtem,és már nem fájt semmim...

(Jasper szemszöge)

Carlisle,csinálj már valamit-kiáltottam kétségbeesetten
Bella...-suttogta apám lassan,és vészjóslóan
Mi van vele?Apa az Istenért!Mondd már!-kiabáltam,mire az ajtó kivágódott,és Stephenie lépett be rajta.
Te?-hördült fel zavarodottan Emmett
Igen,én-csevegett a lány.na persze,mivel annyi idõnk volt ilyen fajta beszélgetésekre
Könnyen segíthetek a fattyún-húzta el a száját
Stephenie...azonnal menj ki!-parancsolt rá apám,miközben valami kis gombokat nyomogatott az övcsattjára erõsített kis mûszeren
Nem,Carlisle...-suttogta hûvösen-Ez a liba sokkal tartozik nekem
Stephenie.Kifelé.Most-mondtam nyugodtan,ám remegtem az indulattól.
Mi történik itt?-lépett be bátyám a terembe
Emmett,vidd ki innen Stephenie-t!Jasper...te maradj itt Bellával.Tudod mit kell tenned ha valami gond lenne-bólintottam-És én addig elmegyek,intézek Bellának egy üres mûtõt.-lapozta az elejére a papírjait,és "futva" kirohant a szobából,ám elõtte Edward visszafogta
Mi történik itt?-ráncolta a homlokát
Bellát meg kell mûteni-lökte oda,majd eltûnt a korházi folyosón
Na gyerünk,Steph!Kifelé,hallottad apánkat,ugye?-törte markát Emmett
Tudod...jobban szeretném ha Edward vinne ki-morfondírozott,és hófehér mosolyát kivillantva,csábosan,és kacéran vigyorgott.
Hát persze!-nevetett gúnyosan Emmett,és ki akarta lökdösni a szobából,mikor Edward is megszólalt
Hagyd,kiviszem-érintette meg derekát Stephenie-nek,és...amire senki nem számított,az a következõ volt:
Edward magához rántotta egy heves mozdulattal,és csókolni kezdte.Nem is akárhogy.A nyelve körülbelül,sec perc kábére a lány torkában lehetett,és itt még nem álltak meg.Én leesett állal figyeltem,ahogy nekidönti az egyik,a legközelebbi falnak,és a lábait derekára csavarja.Szinte remegtem.Még mindig csókolták egymást,és éreztem hogy nem sokáig tudom a kontrollt tartani magamon,így hogy lenyugodjak,Bellára néztem...
Megdöbbenve figyeltem,amint csokoládébarna szemei tágranyílva figyeli a két alakot,akik már csomót kötöttek egymásra,hatalmas gubancot alkotva.Edward keze elaraszolt Stephenie ingjének gombjaiig,mikor Bella szemébõl egy könnycsepp gördült ki.
Hirtelen indulatot éreztem Bella felõl,és bár vámpír vagyok,de nem bírtam reagálni.Egyetlen mozdulattal tépte ki az összes csövet az egyik-majd a másik kezébõl.A sok sebhelyen több liternyi vér szivárgott ki,és Emmett szeme elsötétült
Ekkor lépett be Carlisle....