16. fejezet
Vonakodva nyitottam ki a szemem,mintha vámpír létemre félszeû volnék.Kemény,érdes ajkakat éreztem enyémeimen,és elkapott az undor.A hányinger.
Bella...-hallottam egy suttogást Jasper felõl,ám a suttogást egy röpke pillanat alatt felváltotta a kétségbeesett kiáltás:
Emmett!Ne!-vetette rá bátyám magát Emmettre,aki éppen Bella édes vérét kívánta megkóstolni.
Vonakodva nyitottam ki a szemem,mintha vámpír létemre félszû volnék.Kemény,érdes ajkakat éreztem enyémeimen,és elkapott az undor.A hányinger.
Bella...-hallottam egy suttogást Jasper felõl,ám a suttogást egy röpke pillanat alatt felváltotta a kétségbeesett kiáltás:
Emmett!Ne!-vetette rá bátyám magát Emmettre,aki éppen Bella édes vérét kívánta megkóstolni.
Bella...-mondtam elszörnyülködve,mire Stephenie gúnyosan kacagott
Na tessék!Mondtam hogy sokkal tartozik nekem ez a liba!-nevetett,én pedig felé fordultam
Ezt meg hogy érted?Te tetted ezt?-mondtam ki lassan,tagolva két kérdésemet,és elõrre féltem a választól.
Igen...bár,ennyivel még nem végeztünk.-tettette az ártatlant,mire Carlisle is belépett az ajtón,két nõvér kíséretével.
Emmett gyilkos dühének már nem lehetett a két,gyönge embernõ szemtanuja,mert hirtelen abbamaradt minden krákogás,hörgés,és nyavíkolás.
Itt meg mi történt?-kérdezte Carlisle döbbenten
Kérdezd talán Edwardot,és Stephenie-t!...-köpte foghegyrõl Jasper,aki éppen most engedte el Emmettet.
Nincs erre idõ!Bella...mi történt?-szorgoskodott Bella körül apánk
Hosszú...otthon elmondjuk...de...most csinálj vele valamit!Nem halhat meg!-könyörögtem apámnak,és Stephenie felé gyilkos pillantásokat vetettem.
Félek...félek,de lehetetlen-motyogta zavartan-Gerda,Juliet...menjenek csak.A többit elintézem-szólt a két asszisztenshez,akiket az imént invitált be.
Ezt meg hogy érted?-szisszentünk fel mindannyian,kivéve Stepheniet.Azonban szóra csak én bírtam saját számat.
Túl sok vért vesztett....lehetetlen megmenteni.Bella Swan...-kezdte,és mindannyian tudtuk a választ...halott...vagyis még nem,de hamarosan az lesz.
Carlisle...van még egy mód,igaz?-reménykedett Jasper
Van.De,az is kétséges.Ennyi vért még egy áldozat sem veszített.Még annak idején Emmett se.Félek,hogy a szervezetében nem fog megmaradni a méreg.Kockázatos.-regélte el ténymegállapítását Carlisle.
Akkor kockáztatunk-zendültem fel,sajgó szívvel.
Fiam...biztos vagy benne?-aprót bólintottam,majd Stepheniere néztem:
Takarodj!-suttogtam dühösen
Rendben.De még nem végeztünk-szürte fogai között...-Bella Swan soha nem lesz Cullen.Ezt garantálom.
Mikor kiment a helyiségbõl,erõt gyüjtöttem magamon.
Nem akartam hogy Bella is egy lelketlen,lényegében mutáns szörnyeteg legyen,aki élõlények,sõt,állatok vérét ontja ki saját érdekébõl.Róla az ilyet nehéz elképzelni.Önzõ vagyok.Õ a légynek se ártott,és talán már rajtam is túltette magát.Könnyen lehet,hogy már nem is akar velem lenni.Én pedig önös érdekbõl magamhoz láncolom örök idõkre.Nem,nem is ez a megfelelõ szó...magam mellett tartom.Kényszerítésrõl szó sincs.Akkor hagy majd el minket,amikor akar.De akkoris...én szeretem.Ha átváltoztatom,azzal nem oldok meg semmit.Neki a túlvilágban,a menyországban lenne a helye,hisz egy angyal.Nem,nem is angyal...az angyalok istennõje.Tizennyolc évesen mit vár az ember?Vámpír lenni?és mi lesz Jacobbal?Charlieval,Reneével,Phillel?Mi lesz...mi lesz Bellával?Utálni fogja ezt a létet...mi lesz,ha nem tudom majd neki megmagyarázni hogy miért tettem?Mi lesz,ha soha többet nem akar majd látni?Tudom mi lesz....abba én belehalok.Azon a napon fog megszûnni létezésem,amikor Bella hangosan kimondja....hogy ki nem állhat....
Edward...gyerünk már!Fogytán az ideje!-nyaggatott Jasper
Rendben-sóhajtottam.-De ha túlszaladnék...szedjetek le róla.
Ch....túlszaladnék?Alig van e parányi testben vér...ezen túlszaladni már elég nehezen lehet.
Ajkaimat nyakához emeltem,és már szinte tisztán kirajzolódott nyakán a nyaki ütõerének a rajzolata.A pontos mása.Soha nem hittem volna,hogy erre képes leszek.Hogy pont Õt,Bellát fogom a nyaki ütõerén keresztül megharapni.És akkor eszembe jutott egy fontos dolog....
Carlisle!És a szerzõdés?A vérfarkasok?-kétségbeestem...
Választanunk kell...-motyogta
Rendben-válaszoltam,és szinte választ nem várva belevájtam fogaimat Bella nyakába.
A piros....nem,a vörös,éltetõ nedû,mely az ereiben áramlott,hirtelen csapott le rám,és kerített hatalmába.Már egyszer átéltem ezt.Amikro annak idején James megtámadta,és nekem kellett kiszívnom a vérébõl a mérget.De ez más volt.A közelébe sem ért.Ez maga volt a menyország.olyan volt mint egy vámpíroknak szánt álom.Szinte lebegtem.Ha nem tudnám,hogy a vámpírok nem tudnak aludni,akkor azt hinném,hogy álmodom.
De egyszercsak vége szakadt...erõs húzást éreztem,és a vér már nem szivárgott ajkaim közé.
Na végre!Meg akartad ölni?-támadott le Carlisle
Jasper a terem másik részében volt,az ájulás szélén.Gondolom,õ is azt érezte amit én....és õ is majdnem elalélt
Bella pár percen belül vonaglani kezdett az ágyon,és sikítani is
El kell innen vinnünk.Itt nem maradhat-morfondírozott Carlisle
Majd én elviszem-kaptam ölembe a lányt,és kiugrottam vele az ablakon.
Bella átváltozása rettenetesen zajlott.Sikítások,vergõdések.Én mind végig fogtam a kezét,és vigyáztam rá.Csitítottam is,mint egy kisbabát.És el sem hiszi senki,hogy mekkora megkönyebbülés volt,mikor felkelt.Elsõ vadászaton ugyan már túl vagyunk,amin természetesen völegényével,Jasper Halellel vetõdött át....
Azonban Charlie úgy tudta,hogy Bella meghalt.Meghalt,mert túl sok vért vesztett.Rettenetesen kiborult õ is,és Reneée is.Renée még fel sem fogta lényegében.Erre a kis idõre Charliehoz költözött,míg Phil ugye baseballozik tovább,a világ másik részén.A temetõben takaros kis sírt alakítottunk Bellának,természetesen a koporsót is mi intéztük a ceremónia elõtt,persze üresen.Test nem volt,amit beletettünk volna.Így hát a koporsó szerencsére üresen maradt.
A ceremónia meseszép volt.Rengetegen jöttek el,bizonyára mindenki szerette ezt a szeretnivaló lányt.Persze,mi,a Cullenek is hivatalosak voltunk az eseményre,azonban én nem mentem.Biztos vagyok benne hogy gyönyörû szertartás volt,hisz minden családtagom látta,és mindenki mélyen elraktározta magában.A többiek azt mondták,hogy a fájdalom eluralkodott rajtam,így kénytelen voltam elmenni a temetésre.Persze Charlie és Renée ezt megértették.Ott voltak az elsõ sorban az osztálytársaink:Jessica,akinek most hirtelen tényleg szomorúság volt a szívében,Eric,aki szintén így érzett,és Angela...õ pedig majdnem összeroppant a hír hallatán.Mike...õ persze nagyon sajnálta...a maga módján...
Tudtam,hogy nem volt jó ötlet átváltoztatni,mégis,szeretem,és ezért bármit megtennék,hogy életbe maradjon.Nem volt jó döntés,egyfelõl azért,mert így õ is ilyen szörny lett,mint én,és szintén,ez miatt elindítottunk egy hatalmas csatát,nem is,inkább háborút a vérfarkasok ellen...Belláért bármit.
|