A szívem olyan ütemben dobogott, hogy azt hittem, mentem meghalok. Nyugi Lili, végül is mi történhet a legrosszabb esetben? Mindenki utál. Legjobb esetben? Lesz egy ember, aki képes lesz szóba állni velem.

Na de hagyjuk ezeket.

Bementem a fürdőbe, hogy elfogadható állapotba hozzam magamat. A hajamat egy copfba fogtam. A sminkem szempillaspirálból, korrektorból, púderból állt. Jó alaposan megmostam a fogamat.

Már csak ruhaügyben voltam tanácstalan. De abban nagyon. Már legalább öt perce csak állok és nézegetek jobbra-balra. Nem szabad nagyon kitűnnöm, melegen kell öltöznöm, de ízlésesen. Oké, megvan.

Egy szűk szárú fekete farmer, fehér Converse tornacipővel, egy bő póló, és egy bőrdzseki volt a ruha összeállításom. Tökéletes, mindennek megfelelt. Gyorsan felöltöztem, egy nagy táskát a kezembe kaptam és mentem lefele a lépcsőn. 

Lent csináltam magamnak egy nagy bögre tejeskávét, anélkül nem tudok elindulni reggel sehova. Apa már elment, és egy cetlit hagyott, amin sok szerencsét kíván, meg hogy nem lesz semmi gond. Hát remélem is. De ideje indulnom, mivel még a titkárságra is be kell mennem.

Kint elég borús idő  fogadott, ezért egy esernyőt eltettem a biztonság kedvéért. Beindítottam a kocsit, és elindultam.  
 

Na jó szerintem eltévedtem. Ennyire csak nem lehetek szerencsétlen, de tényleg. Már vagy két perce körözök és nem tudom, hogy merre menjek. Próba szerencse, a következő kereszteződésnél jobbra fordultam. Megvan! Na végre. Most már csak egy üres helyet kell találnom, de szerencsére elég gyorsan találtam. Hát, azt hiszem, nem gyengén ki fogok tűnni. Mindenkinek valami ócska kis tragacsa volt, bár volt egy ezüstszürke Volvo is. Mikor kiszálltam, minden szem rám szegeződött. Nagyszerű, gyűlölöm, amikor mindenki engem néz. Rezzenéstelen arccal indultam a bejárat felé, mikor hirtelen valaki kézen ragadott és szembe fordított magával.

- Szia, Davidnek hívnak, biztos te vagy az új lány. Segítsek neked? Mondjuk, megmutathatnám a titkárságot.– Uh kicsit olyan buzgómócsing beütése van.

- Szia, én Lili Masen vagyok. Köszi szépen, kedves tőled.

Csak beszélt és beszélt, olyan dolgokról, amik engem egyáltalán nem érdekeltek, már ott tartottam, hogy elküldöm melegebb éghajlatra, mikor hirtelen megállt.

-Itt van, bocsi, de most mennem kell, remélem, még találkozunk. Szia.

-Szia!- Na végre.

Kicsit félve nyitottam be a titkárságra. Ott csak egy vörös hajú, szarkalábakkal tarkított, kedvesen mosolygó nő fogadott.

- Jó napot kívánok, én Lili Masen vagyok, az új diák Salernóból.

- Igen már vártunk. Itt van az órarended, ez egy térkép, hogy ki tudj igazodni az iskolában. Ezt a papírt pedig minden tanárral írasd alá, és a nap végére hozd vissza. - Még magyarázta, hol lesz az első órám, nem nagyon tudtam követni, mert lemaradtam, de nem akartam magamból hülyét csinálni, hogy visszakérdezek.

Illedelmesen megköszöntem mindent és távoztam.

Elővettem az órarendemet. Matek, nagyszerű ez az egy tárgy, amit gyűlölök, de nagyon. A térkép segítségével nagy nehezen megtaláltam a megfelelő  termet és bementem. A tanár már bent volt. Örültem neki, mert nem tudom, hogy hova lehet ülni és hova nem, nem szerettem volna leégetni magam.

Szerencsére a tanár nem kérte, hogy mutatkozzak be, ennek örültem. Elküldött leghátra, és elkezdte az órát. Szerencsémre ezt az anyagot már tanultam, ezért inkább körülnéztem. Mellettem nem ült senki sem.

Sokan beszélgettek, nem igazán figyeltek az órára. 

Egyszer csak a szemem megakadt egy fura kinézetű lányon. Rövid, szétálló fekete haja volt és aranybarna szeme, ez furcsa. A bőre túlságosan fehér, és olyan volt, mintha márvány lett volna. Gyönyörűen nézett ki. Kecses tartása volt, és ruhája alapján láttam, hogy nem egy szegény családban született.

Pont kicsöngettek, mentem a következő órára, a kis koboldszerű lány kedvesen rám mosolygott, persze én csak félénken visszamosolyogtam.

Senki sem jött oda hozzám, de valamiért örültem is neki, semmi kedvem nem volt Davidhez hasonló emberekkel találkozni.

A következő órám angol.

Mikor a terembe beléptem, ott ült a fekete hajú lány és mellette még hárman. Egy szőke, természetellenes gyönyörűséggel rendelkező fiú ült mellette. A szemei és a bőre ugyanolyan volt, mint a lányé. Ez fura. Mögöttük egy barna hajú fiú figyelt csodálkozó arccal, neki is ugyanolyan volt a bőre és a szeme, mint az előző kettőnek. Egy vöröses hajú lány kezét fogta, aki bátorítóan rám mosolygott. A szeme és bőre olyan, mint a többinek, már meg sem lepődtem. Persze furdalt a kíváncsiság, hogy miért néznek így ki.

A legutolsó padba leültem és vártam az óra kezdetét. Nem igazán tudtam figyelni.

Mind a négyen gyönyörűen néztek ki. Már szinte irreálisan. Nem igazán foglalkoztak velem, kivéve a szőke hajú fiú. Olyan fájdalmas arckifejezése volt, sajnáltam szegényt.

Kicsöngettek.

Volt még egy spanyolom és fizikám. Ezután jött az ebéd.

Ebéd után már csak egy tesi, de kaptam felmentést, ezért nem kell arra mennem.

Nyuszi módjára váltottam irányt és indultam el, mikor valakinek nekimentem. Jaj, de béna vagyok, Istenem.

Mikor felnéztem, azt hittem elakad a lélegzetem.

Egy aranybarna szempárral találtam szembe magam. A bőre hideg volt, mint a jég, de jelen pillanatban nem számított. Fekete rövid haja volt. Egyszerűen gyönyörű. Eléggé izmos lehetett, mert nagyobb volt az átlag fiúknál.

-Szia, ne haragudj, hogy neked mentem.- Olyan kedvesen mosolygott rám, hogy azt hittem, ott menten elolvadok.

-Szia, te ne haragudj, nem figyeltem, nem láttam, hogy jössz.- Na jó, most biztosan totál hülyének néz. Mert én tudom, hogy az vagyok, és ez elég sokat számít.

- Emmett, gyere már, mert rád várunk - ugrándozott felénk a fekete hajú lány.

-Megyek, még találkozunk, szia.- Azzal elindult és ott hagyott.

-Sziasztok.- Ezt már csak magamnak mondtam.

Emmett, így hívják. Jézusom, teljesen lehidaltam. Nem bírtam másra gondolni, csak rá.

Na jó Lili, fejezd ezt be. Csak feleslegesen álmodozol. Nem hinném, hogy ilyen szerencsétlen lánnyal, mint én, egyáltalán szóba állna.

De az előbb is hozzád szólt. Csak azért mert nem egy olyan paraszt, hogy minden szó nélkül otthagy.

Becsöngettek. Szerencsére nem kellett bemennem az ebédlőbe. Siettem tesire, mert úgy döntöttem, mégis bemegyek. Igaz, úgysem kell tesiznem.

Bent odaadtam a tanárnak a felmentési papíromat, és leültem egy padra.

Semmi érdekes nem volt.

Miután véget ért az óra, egyből a kocsim felé vettem az irányt. Mikor tolattam ki épp láttam, amint a fura emberek jöttek ki a suliból.

Nem foglalkoztam többet velük, mivel úgysem állnának szóba egy olyannal, mint én.

Hamar túlestem ezen a dolgon és már csak a vezetésre figyeltem…