Apró, de annál nagyobb ajándék

Edwarddal már 2 éve házasok voltunk, és minden álmunk egy gyerek.

-Ezt nem hiszem el...-rohantam a mosdó felé. A házban Esmének köszönthetően és rám való tekintettel finom illatok terjengtek. De valahogy most nem voltam abban az állapotban, hogy éhes is legyek. Mivel még mindig ember voltam, valamit ennem is kell karácsony ünnepén. Esme már csak ilyen. Pedig mondtam, hogy miattam ne fáradjon, eszek majd Charlie-nál, neki bőven lesz feladata a ház feldíszítésével.

2 hónappal ezelőtt...

-Alice, lenne egy kérdésem- fordultam a nővérem felé mosolyogva.- Belenéznél a jövőmbe?

-Nagyon szívesen, de miért?

-Majd meglátod. Csak arra kérlek, hogy amit láttál, maradjon közöttünk. Ja, és ne kezdj visítozni örömödben-kérleltem őt.

Alice tekintete homályossá vált. Két pillanat múlva felderült az arca. Ennél nagyobb boldogságot még sosem láttam rajta.

-Ugye elkísérhetlek? És majd vásárolnunk is kell!Sőt induljunk máris! Tudok egy nagyon jó szakembert.- csicsergett boldogan.

Épp indultunk volna, amikor Edward jött le a lépcsőn.

-Hová, szépséges hölgyeim?-jött oda hozzám és átölelt.

-Ó, csak shoppingolni- szólat Alice, mire Edward forgatta a szemeit.

–                                Na de Bella!-nézett rám hitetlenkedve.- Hiszen tegnap voltatok.

–                                Jaj, tudom, de néhány karácsonyi ajándék kimaradt a listáról.-mondtam pironkodva.

–                                Nocsak, neked listád is van? Mutasd csak- kapta ki Edward az épp kezemben lévő papírt.- Ezen már minden ki van pipálva. Mit nem vettetek még meg?- fordult Alice felé.- Már megint kínaiul karattyolsz hugicám? Mit nem szabad megtudnom?

–                                Majd karácsonykor meglátod- somolygott Alice.- De most már menjünk!

Edward vonakodva bár, de elengedte a derekamat, mi meg Alice-szel elindultunk a városba a szép sárga csodajárgányával.

Az orvosnál nagyon sokan voltak, de Alice bevetette báját és a következő pillanatban már ott ültem az orvosi székben.

–                                Jól gondolta, kisasszony. Magában egy új élet növekszik. A kedves apuka sejti már?-kérdezte az orvos.

–                                Nem éppen. Karácsonyi ajándéknak szánom.-pironkodtam.

–                                Nos akkor 5 hét múlva jöjjön vissza. Addig is ezeket a vitaminokat szedje, igyon sok folyadékot. Ha esetleg rosszul érezné magát, ne csodálkozzon, ez természetes.- adta a doki a kezembe a recepteket.

–                                És most hová megyünk?-kérdeztem Alice-t.

–                                Plázázni. Tudok egy nagyon jó boltot, ahol megveheted Edwardnak a megfelelő ajándékot.

–                                Egy bababolt?- kérdeztem hitetlenkedve, amikor megálltunk az üzlet előtt. - Alice, ezt te sem gondolhatod komolyan.

–                                Dehogynem, Bella. Mégis, hogy akarsz Edwardnak meglepetést szerezni?- puffogott mosolyogva nővérem.

Öt perc múlva már a polcok és pultok mellett álldogáltunk. Zavaromban azt sem tudtam, hová nézzek, de úgy vettem észre, Alice érti a dolgát. Bájosan elcsevegett az eladóval, egy fiatal lánnyal.

–                                Tudjátok már esetleg a kicsi nemét?

–                                Nemigazán-szomorodtam el.

–                                Ne szomorkodj, nincs ezzel semmi probléma- vigasztalt a lány.- A fehér illetve a sárga újabban nagyon trendi. Mit szeretnétek megnézni? Többféle mintás rugdalózónk van, de a kiságytól kezdve a cumisüvegekig mindent megtaláltok. Szóljatok nyugodtan, ha segíthetek.

–                                Hol találjuk a kis cipőket?- kérdezte Alice.

–                                Második sor jobbra- mondta az eladó mosolyogva.

Percekig álltunk Alice-szel a polc előtt. Egyik sem tetszett igazán. Szomorúan fordultam a kirakat felé, amikor megláttam a tökéletest.

-Alice! Megtaláltam- sikkantottam boldogan. De amikor megláttam az árát, kétségben estem.- Mégse. Alice, felejtsük el az egészet.

-Mi a baj Bella?- kérdezte Alice, de amikor megláttam az arcomat, amint a kis cipő árát nézegettem, boldogan felnevetett.- Ne butáskodj, Bella!-kapta ki a kezemből.

A következő pillanatban azt vettem észre, hogy már a kocsiban ülünk. Földön túli mosollyal forgattam a tökéletes ajándékot. Gyönyörű volt. Elefántcsont fehér cipőcske a világ legszebb díszítésével. Óvatosan raktam vissza a dobozába, majd betértünk egy újabb üzletbe, egy újabb ajándékért. De ez majd csak álca lesz, hogy ne tűnjön úgy, mintha nem vettünk volna semmit.

–                                Nézd, Bella! Ez szerintem tökéletes lenne Esmé-nek.- mutatott Alice egy gyönyörű tájképre. Valóban csodaszép volt. Ennél szebb ajándékot el sem tudtam volna képzelni fogadott anyámnak.

2 hónappal később

Edward nem jött rá kis titkunkra Alice-szel. Nagyon nehéz lehetett nővérkémnek a titkolózás, de megcsinálta. Nagyon büszke vagyok rá. Szerencsére az ajándékokat már becsomagoltuk. A dokitól kaptam egy ultrahangos képet is, azt bekereteztettem, és a cipővel együtt Alice-nál vannak.

–                                Bella, jól vagy? - hallom Alice aggódó hangját a szobából. Újabban egyre többször vagyok rosszul. De hősiesen viselem. Edward gyanakszik, de egyelőre nem jött rá semmire. És én boldog vagyok ettől. Bár kész szenvedés minden egyes rosszullét, de a szerelmemért minden áldozatot hajlandó vagyok meghozni.

–                                Jól vagyok. Most már.- Megkönnyebbülve jöttem elő a mosdóból. Alice-t az ágyon ülve találtam egy halom ruha között. Megmosolyogtam a látványt.

–                                Ugye nagyon szeretsz engem Bella?

–                                Ez természetes Alice. De miért kérdezed?

–                                Bátorkodtam neked kiválasztani ezt a ruhát az estére.- mutatott fel egy gyönyörű, éj kék selyemruhát.

–                                Alice, nem kellett volna, de köszönöm. Segítesz felöltözni?- kérdeztem, és láttam rajta , hogy hatalmas örömet okoztam neki ezzel.

–                                Drágám, mi ez az örömködés? -jött be Jasper bátyám a szobába homlok ráncolva.

–                                Segítek Bellának felkészülni az estére. Ha most megbocsátasz, akkor mennénk.- pattan fel Alice az ágyamról, megcsókolta Jaspert, majd engem karon fogva kihúzott a szobából.

Egy órával később felöltözve, kisminkelve néztem tükörbe. Elállt a lélegzetem a csodálkozástól. Ennyire gyönyörűnek még nem láttam magamat.

–                                Köszönöm Alice!-borultam nővérem nyakába.- Hogy csináltad?

–                                Te szép vagy Bella. Csak megmutattam a valódi szépséged. Mehetünk a konyhába? Mindenki ránk vár.

–                                Esme miattam főzött, pedig mondtam neki, hogy ne tegye.- bosszankodtam

–                                Örömmel tette, ezért enni fogsz. Tudom, mert láttam.-mosolygott Alice.

Vacsora után a nappaliban ültünk ajándékot bontogatva. Mindenki átadta már az ajándékát, csak én voltam hátra.

–                                Alice! Ez a tiéd. Azért amiért segítettél nekem.- adtam át kisebbik nővéremnek egy csodaszép jegyzetfüzetet.- Hogy legyen miben megszervezned a következő esküvőket. Rosalie! Tessék. Emmett  segített, de azt hiszem ez tökéletes lesz neked.- nyújtottam át neki egy hosszúkás dobozt. - Esme! Köszönöm mindazt a finomságot amit készítettél nekem. Remélem nem voltam terhedre. Ez a tiéd.- adtam át neki is az ajándékomat. Utána megkapta Jasper azt a rock cd-t ami, még meg sem jelent. Emmett egy új baseball kesztyűt kapott, Carlisle pedig a hőn áhított orvosi csodakönyvet. Már csak Edward van hátra.

–                                Remélem örülni fogsz neki.- nyújtottam át a csomagot. Edward arca csodálkozó volt. De aztán bőszen bontogatni kezdte.

–                                Mi ez?- kérdezte a bekeretezett képre mutatva.

–                                Nyisd ki a másikat is és gondolkodj egy picit, ha nem nehéz.- szemtelenkedtem vigyorogva.

Szerelmem gyanúsan nézett rám, közben a dobozt forgatta kezei között. Hirtelen a megvilágosodást véltem felfedezni rajt, és amikor kibontotta a dobozt, boldogan felordított.

-Köszönöm. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna!- kapott fel és boldogan ölelt magához.

A többiek nem értették, mire ez a nagy örömködés, kivéve Alice-t. De amikor meglátták a dobozban a cipőt, megértették, hogy most már Edward minden álma teljesült. Szerelme oldalán megtalálta a boldogságot, aki ráadásként egy kisbabával is megajándékozta.