Meet - vers
Életem felhős, és nem találja a napot
Szívem máshol maradt, ez nem az én otthonom
Régen jártam itt, de még is olyan ismerős
Semmi nem vidíthat föl, de megjelenik egy hős
Ismeretlen ő, nem láttam még soha
Még is első látástól megragad
Az élet megy tovább, gondolom én
De tekintetem mindig keresi az övét
Dühösen tekint rám, nem tudom, hogy miért
Nem csináltam semmit, ez az első napom itt
De még is úgy néz rám, mint aki mentem felfal
Testemet borzongás rázza meg, lelkem meghal
Nem...nem meghal, nem ez a jó szó arra
Egyszerűen áttér egy másik vonatra
Nem értem miért, de állandóan kutatom őt
A lelkembe lát, félek, de még is látni akarom őt
Egy hétig nem jön suliba, furcsán találom
Testem hidegség járja át, mert nem látom
Nem értem mi ez a hirtelen vonzódás
Hiszen a nap is látja, hogy ő más
Aztán újra feltűnik, és beszél velem
Megnyílik, és kérdezget felőlem
Ötletem sincs rá, miért érdeklődik
Én csak egy lány vagyok, olyan, mint a többi
Aztán észreveszem, hogy amit mond magával ragad
Nagyon furcsa ő, de az éne magából fakad
Őszinte, és akaratlanul is megbízom benne
Olyan vagyok vele, mint egy kislány a boldogság szelében
Aztán jön a hideg zuhany! Vért szív ő,
De még így is vele vagyok, szeretem őt
Igen szeretem! Szerelmes vagyok belé
Ki tudja mit mondana, ha kitárnám elé
De aztán az erdőben vagyunk, és elém tárul egy rét
A nap sugarai megvilágítják csillogó, gyönyörű bőrét
A szívem a helyéről kiugrik, s boldog táncot jár
Hisz elmondja, hogy a létezésem szerelemmel jár
Szerelmes belém! Belém! Egy egyszerű lányba
Bár szerinte több vagyok, egy lángoló fáklya
Melynek tüze megizzítja rég hallott szívét
S szomorúan nézi múltja ívét
Nem volt az más, csak sivár terület
Melyen néhány tavacska merült el
Mikor feltűntem, az lett maga a paradicsom
Most boldogan élünk, s merengését félbeszakítja csókom
|