Nessi már elég idős ahhoz hogy elmondjam neki. Holnap lesz a Születésnapja. Most itt vagyok egy áruházba és ajándékot próbálok neki választani. Nem tudom eldönteni hogy egy ezüstből készült nyakláncot vegyek neki egy tömör ezüst farkassal vagy egy karláncot ugyan azzal a farkassal.

És akkor megláttam. Egy bronz farkas – majdnem olyan színe volt mint nekem – egy ezüst nyakláncon pici farkasos fülbevalóval. Tudtam hogy ezt kell megvennem. Nem fog érdekel ni hogy mennyibe kerül. Nem fog érdekelni hogy nem vár tőlem ekkora ajándékot. Én megveszem.

Pár perc múlva már  útban voltam a Cullen házhoz közeli kis házba. Ezt a házat vettem magamnak úgy 2 éve. Apámmal még mindig nem vagyok olyan jóba mint voltam Nessi születése előtt. Mikor beértem ott várt rám Bella és Edward.

• Szia Jacob! Jól megvárakoztattál minket! – ölelt meg Bella. Az idő folyamán ő is megbékélt.
• Ó, bocsánat. Mi járatban?
• Azt szeretnénk ha elmondanád Nessinek a dolgokat. – Edward elfintorodott. Ő soha nem békélt meg ezzel. – Igaz Edward?
• Igen…  - sóhajtott nagyot.
• Mi holnap nem tudunk jelen lenni a születésnapján. Az egész Cullen családnak el kell mennie a Volturihoz ellenőrzésre. Valami olyasmi dolog lesz hogy Vámpírszámlálás vagy ilyesmi és a félvámpírok nem mehetnek. Kötelező megjelennünk.
• Az nagy kár. És addig mi lesz Renesmee-vel?
• Itt lesz nálad. Azt csináltok amit akartok. Még ma elutazunk. Szeretném ha kíméletesen bánnál vele.
• Én mindent megteszek – mosolyodtam el.
• Ezt sejtettem. Az ajándéka bent áll  a garázsodban. Szia Jake. Majd jövünk. Nessi nemsokára itt lesz csak pakol.
• Rendben sziasztok! Jó utat.

Volt pár percem átgondolni a dolgokat mikor csöngettek.

• Nyitom!! – futottam az ajtóhoz.
• Jacob! – ugrott a nyakamba Nessi.
• Mi a fene?  Nem is bánod hogy elmentek a szüleid Volterrába.
• De csak most itt vagy te. Az én… - elpirult – legjobb barátom!!
• Hol szeretnél holnap ünnepelni? Elmehetünk valahova ha szeretnél.
• Oké menjünk… menjünk moziba!!
• Mit szeretnél megnézni?
• Hát nem is tudom… Megnézhetnénk az Avatart. Azt mondják hogy nagyon jó film…
• Oké, azt úgy is meg akartam nézni. Én most elmegyek zuhanyozni addig találj valami elfoglaltságot magadnak.
• Persze, lefoglalom magam, menj Jake!

Elindultam a szoba felé. Megfogtam egy váltó ruhát és átsétáltam a fürdőbe. Nem nyitottam meg nagyon a forró vizet, inkább hideggel zuhanyoztam. Úgy is mindegy nekem. Idő közbe azon töprengtem hogy hogyan mondjam el Nessinek a bevésődéses dolgot. Nem jutottam nagyon semmire. Már éppen végeztem mikor a konyhából nagy csörömpölést hallottam. Magamra vettem a gatyám és kirohantam a fürdőből.

• Nessi mit csinálsz?
• Bocs… én – dadogta  - én csak hasznos akartam lenni. Megpróbáltam sütni valamit.
• Hát az illata kellemes. Mit készítessz?
• Hát halat… próbálok. Eddig mindig sikerült de hát nem tudom most ez nem lesz olyan jó.
• Nessi, nem kellett volna. Rendelhettünk volna pizzát is ha akarod – mentem oda hozzá és megfogtam a kezét. Ránézett a kezünkre és elpirult. Talán tetszek neki? Az nagyon jó lenne. Pár percig így álltunk. Álltunk volna tovább is csak valami bűzre lettünk figyelmesek. – Mi a fenének van ilyen szaga?
• Huh, nem tudom de büdösebb mint a hal a sütőben két perce… ÁÁÁ a HAL!!!
• Oh, tényleg! Bocs hogy eltereltem a figyelmed.
• Te az enyémet? – kérdezte elpirulva. – Ez talán fordítva is igaz…
• Hát talán… - vakartam meg a fejemet. – Menj be tv-t nézni majd én elpakolok.
• Csak szeretnéd! Én csináltam, én pakolom el!!
• Hát jó, akkor segítek. – mosolyogtam rá.

Nagy együttműködésbe pakoltunk össze a konyhában. Nessi elment fürdeni mert azt mondta hogy borzalmasan koszos lett és büdös a haltól. Szerintem nem volt olyan borzalmas szaga Nessinek, de talán elfogult vagyok. Eltöprengve álltam észre sem vettem hogy kijött a fürdőből és engem nézett.

• Min gondolkodsz?
• Én? Csak egy kicsit eltöprengtem a farkas létemen.
• Mit kell azon töprengeni? Az vagy ami és ez így jó.
• Jó? Mi az hogy jó? – sétáltam oda hozzá hogy az arcunk közel került egymáshoz. – Habár van benne egy jó dolog. Majd később elmondom.

Hirtelen megcsörrent a telefon.

• Hallo? – vettem fel kelletlenül, mivel megzavart valamit.
• Hy Jake! Quil vagyok tudod az elfelejtett barátod! Mióta megtörtént a bevésődésed alig nézel felénk! Mi van lefoglalja az idődet? Na arra gondoltam hogy holnap azért letolhatnád a képedet a partra. Bulit rendezünk. Szeretnénk ha MINDEN farkas ott lenne. Hozhatsz egy embert. – mondta és lehet hogy csak nekem tűnt fel hogy enyhén megnyomta az ember szót?
• Figyelj Quil. Holnap van Nessi szülinapja. Moziba megyünk. És nincsenek otthon a szülei. És senkije. Rám van bízva.
• Óóó ember, tudom hogy te mindenképp megvédd de ez azért már sok! Akkor hozd el őt!
• Pillanat megkérdezem van-e kedve…
• Oké.
• Nessi van kedved holnap lemenni bulizni La Push-ra? Tudod te bejöhetsz oda csak Belláék nem.
• Akkor a mozinak annyi?
• Ha szeretnél mehetünk moziba.
• Mi lenne ha elmennénk délelőtt moziba és délután meg majd lemegyünk a partra? Megfelel?
• Nekem jó ha neked is. – mondtam Nessinek majd a fülemhez tettem a telefont. – Quil megyünk. Mikorra érjünk oda?
• 6 körül ráértek addig kettesben maradhattok – nevetett a vonal másik végén.
• Oké Csá! – nem vártam meg mire leteszi a telefont én már letettem.
• Mi az a bevésődés? – beletrafált a kérdésbe Nessi. Attól még hogy félvér a hallása jobb mint bárki másé a családjába.
• Majd idővel megtudod!
• Ha te nem mondod el akkor majd más.
• Na jó akkor elmondom… - húztam el a szám majd támadt egy jó ötletem – Holnap. Mozi után elmesélem!
• Minek vársz vele? Itt vagyok elmondhatod!
• Holnap Nessim, holnap!- vigyorogtam.
• Oké… - mondta kelletlenül – Hol fogok aludni? – kérdezte. Észre sem vettem hogy így eltelt az idő. Hamarosan 11 óra.
• Te bent alszol a vendégszobába én pedig a pont mellett lévő szobába.
• Oké akkor mutasd meg hol van mert kezdek álmos lenni.

Bevezettem egy világoskék szobába ahol egy nagy franciaágy volt.

• És én itt egyedül alszom? – álmélkodott az ágy láttán.
• Miért szeretnéd hogy itt aludjak veled? – viccelődtem.
• Igazából miért ne? – pirult el. Na erre a kijelentésre megdöbbentem.
• Én inkább a másik szobában leszek. – mondtam komolyan.
• Hát akkor jóéjszakát. – mondta, és én elindultam a másik szoba irányába.