A látomásomban nyolc alak szerepelt.Valami kapcsolat volt közöttük, nagyon összetartónak tűntek.Na és
a szemük, mindegyiknek aranybarna.Gyönyörűek voltak, ugyanakkor fehér volt a bőrük, mint a hó.Mindegyi-
kőjük, aféle támadóhelyzetben állt.És már vége is lett.Elmúlt a látomásom.Nagyon érdekeltek ezek az em-
berek, vagyis inkább valami mások, talán vámpírok.Csak rájuk tudtam gondolni.Egyre csak erősebben gon-
doltam rájuk, koncentráltam.Megvillant mégegy kép.Szintén ők voltak rajta, de ezúttal helyszín is tartozott
hozzájuk.Egy szép réten voltak, tele virágokkal.Talán tavasz lehetett.Most Április van, lehet, hogy a közel jö-
vőben fog megtörténni.Nem tudom, de egyelőre még nem vagyok tisztában a jövőbeltásommal kapcsolatban.
   Az elmúlt héten éjjel-nappal gyakoroltam harcolni, futni és a jövőbelátást is próbálgattam.Úgy éreztem ma-
gam, mint egy kiképzett harcikutya.Igaza lett Aro-nak, tényleg nem lehet kibírni vérszívás nélkül, de én a fi-
nomabb módot választottan, állati vért ittam.Most a trónterembe igyekeztem, Aro hivatott.Mikor beléptem
ott találtam Jane-t, Alec-et és Aro-t.Jane-nel egész jóba lettünk.
-Hivattál!-kezdtem
-Szervusz!-felelt-Valóban hivattalak.Úgy érzem felkészültél!Lenne egy kis feladat!
-Mi lenne az?-kérdeztem
-Bejelentést kaptunk, hogy nagy csata készükődik, az Olypic-félszigeten.Megerősítették a látomásod.
-És most mi a teendő?
-Jane és te elmentek oda és helyre állítjátok a helyzetet.
-Mikor indulunk?
-Még ma délután.
   -Három órakkor talákozunk a kertben.-fordult oda Jane-Legyél pontos!
-Ott leszek!
Ezzel ki is suhantam.A maradék időmben elmentem vadászni.Észrevettem, hogy mióta állatokon élek nekem
is olyan a szemem színe, mint a látomásomban szereplőknek.Sürgetett az idő, elindultam a kert felé.
Jane már ott volt, de úgy látszott ő jött korábban, és nem én késtem.Onnan egyenesen a reptér felé vettük
az irányt.A repülőn első osztályon utaztunk.Ez nagyon fura volt.Tizenkilenc éves létemre, csak egyszer ültem
repülőn, akkor is fapadoson.Alkonyatkor érkeztünk meg a félszigetre, éppen esett az eső.Jane vezetett a hely-
színig, én pedig követtem.Átsuhantunk egy erdőn, végül pedig egy rétre érkeztünk.Ugyanaz a rét volt, mint
ami a látomásomban szerepelt.Valamiféle háború dúlhatott, sokan voltak, vagy húszan-harmincan.Többnyire
vámpírok, de voltak ott alakváltók is, azaz vérfarkasok.Mikor odaértünk mind megálltak és ránk néztek.Azt a
nyolcat amelyik a látomásomban szerepelt felismertem, de a többit nem.Jane kezdte:
   -Örvendünk a szerencsének!Valaki elmagyarázná mi folyik itt?
-Persze!-szólalt meg egy szőke vámpír-Egy nomád klán vadászni kezdett a környéken, mégpedig elég szép
számmal!Mi megpróbáltuk megbeszélni velük, hogy ez a mi területünk, és ha lehet itt ne vadásszanak, de nem
halgattak ránk, inkább megtámadtak.Az alakváltók a saját területüket is védelmezik, ezért vannak itt!
-Óóó szóval ha úgy vesszük, még ti tettetek nekünk szívességet?-kérdezte Jane
-Szó nincs róla.Csupán nem szeretnénk felfedni kilétünket.-felelte ravaszan a szőke
-Értem.Mindenesetre köszönjük, hogy segítettetek!-válaszolt csúfosan Jane-Majdnem elfelejtettem, ő itt Brid-
get, egy reménybeli Volturi-tag.A képessége Alice-ével vetekszik!
-Reménybeli?
-Jelenleg dönthet, akar-e maradni, avagy sem.
-Akkor viszont bemutatkoznék!Carlise Cullen vagyok, ők pedig a családom!-és egyessével végigmutatott min-
denkin-Esmee, Rosalie, Emmett, Alice, Jasper, Edward és Bella!
-Én Bridget Bernard vagyok, örvendek!
Esmee kedvesnek tűnt.Rosalie, akárcsak egy modell.Emmett egy kigyúrt, magas férfi volt.Alice rendkívűl fu-
ra lány lehetett, márcsak a kinézete is erről árulkodott.Jasper is hasonlóan fura volt.Ezen az Edwardon és Bel-
lán viszont megakadt a szemem.Valami szikrázott közöttük, talán a szerelem.Úgy néztek egymásra, mint aki-
nek ez az utólsó perce, hihetetlen.
-Nos a kutyák elmehetnek, elrendezzük mi ezt nélkülük is!-szólt hirtelen Jane
Azok morogtak még egy kicsit, majd eltűntek.Borzalmas szaguk volt.
-A nomád klánból szeretnék kérni valakit, aki szónokol!-szólította fel őket Jane
Előlépett egy magas, fekete hajú nő.Tisztára, mint a bíróságon.
-Leslie Gonzales vagyok,a Lisina-klán vezetője.Mi tizenegyen vagyunk:Ronald, Isola, Temrey, Christina, Cole,
Zamria, Mendess, Cedric, Xoe, Violet és én.
Ronald vékony volt és magas.Isola vöröses rövid haja az égbe meredt.Temrey, róla nem tudtam eldönteni, nő-e
vagy férfi?Izmos testalkata férfias volt, arca viszont nőies.Christina, Rosalie-hoz hasonlóan, egy modellt megszé-
gyenítően szép volt.Cole kicsit duci volt.Zamira egy alacsony, fekete hajú lány.A haja olyan hosszú volt, hogy a
térdéig ért.Mendess haja a szivárvány színeiben pompázott, valószínűleg festette.Cedric fekete ruhát viselt, feke-
te szakálla be volt fonva.Xoe apró termetű, ázsiai lányka volt.Violet írisze lila volt, ez nem tudom mit jelenthetett,
de az biztos, hogy nem átlagos vámpír.Na és ez a Leslie, a haja félhosszú és elég sajátos öltözködésű.
   -Ugyan miért vadásztok más területén, ha ők nem engedik?-kérdezte Jane
-Mi csak átutazóban vagyunk itt, gondoltuk mielőtt tovább állunk eszünk is valamit.-válaszolt Leslie
-Mióta vagytok itt?
-Három napja.
-Miért támadtátok meg Cullenéket?
-Az egyik tagunk látja a szándékokat, és azt látta, hogy az egyik meg akar minket ölni!
-Melyik tagotok?
-Zamira!
-Zamira, megmondanád, melyik vol az?-mondta a lánynak Jane
-Az ott!-mutatott rá Emmett-re
Jane megfordult.
   -Emmett!Miért akartad elpusztítani őket?
-Én...én nem...nem akartam megölni őket!Amikor találkoztunk csak annyit gondoltam, hogy talán lessz egy kis
bunyó, vagy valami ilyesmi.
-Bunyó?
-Igen!-lelkesedett-Mostanába nem sok jut ki belőle, mivel ők nem egyeztek ki velünk, gondoltam talán összevere-
kednek velünk.
-Talán nem így lett volna, ha nem gondolsz ilyesmikre!Alice bizonyára látta az egészet!
-Csak annyit láttam, hogy megtámadnak minket, de az előzményeket nem!Mostanában nem tökéletes a képes-
ségem!
   -Értem.Mivel nem intézhetjük ezt el csak ilyen könnyen, kell valami büntetés!-kacagott fel Jane
Hirtelen mindenki a földre hasalt, és a fejét fogta.Volt aki kiabált, volt aki nyögött, de olyan is akadt aki szótlanul
tűrte a fájdalmat.
-Ne forduljun ilyen többet elő, örüljetek, hogy csak ennyit kaptatok!-parancsolt Jane
-Nem fog-felelt Carlise
-Ha már itt vagyunk, van-e valaki aki csatlakozni szeretne?
-Nem élünk a lehetőséggel!-válaszolt az az Edward
-Nos akkor mi végeztünk is!-fejezte be Jane
  Azzal el is tűnt az erdőben, követtem.A repülőtérnél álltunk meg.Káromkodott valamit, de elég halkan, hogy ne
nagyon hallják mások.
-Mára már nincsen jegy.
-Úszva nem tudjuk megtenni a távot?
-Dehogynem, de repülővel gyorsabb!Gyere, lopunk egyet!
-Lopni?
-Valami kifogásod van ellene?
-Semmi, csak meglepő.Általában nem szokás repülőt lopni!
-Nem baj!Mi most megtesszük!
   Tényleg így történt, elloptunk egy Boeing 747-est.Csak a pilóta ült bent, és Jane-nek is pont kapóra jött, épp
szomjas volt.Szegény embernek az utólsó könnycsepp csordult le az arcán, de Jane-t ez boldogsággal töltötte
el, és a barátnőm volt(legalábbis reméltem) tehát nem kifogásoltam.Jane kitűnően vezette a gépet.
-Annak a Violet-nek lila volt az írisze.-kezdtem-Ez mit jelent?
-Azt, hogy csak hüllőkkel táplálkozik.Ritka jelenség, de van aki ezt szereti.Furcsa, hogy pont a Lisina klánhoz
csatlakozott.
-Miért?Kik ők?
-Egy vándorló klán.Én még nem találkoztam velük személyesen, de már hallottam róluk!-kezdte-Egy helyen ma-
ximum két hetet maradnak.Eddig még nem követtek el szabálysértést, így nem találkoztam velük.Érdekesek.
-Az biztos.Azután, hogy hazaértünk, mit fogunk csinálni?
-Még nem tudom, de Aro már biztosan kitalált valamit!
-Neked az a dolgod, hogy a szabályszegőket helyreállítsd?
-Igen, de azt hittem ezt már tudod.
-Igen, de nem unalmas?
-Nem!Szeretek fájdalmat okozni másoknak!
Ez kiakasztott.Miért jó ez neki?Nem tudom.Mindenesetre az biztos, hogy én nem akarok ilyen lenni!Amint lete-
lik az az egy hónap, én onnan eljövök.Lehet, hogy hiányozni fog Jane.Egészen a szívemhez nőtt.Kegyetlen má-
sokkal, de velem mégis kedves és aranyos.Lehet, hogy csak azért, mert Aro azt parancsolta neki, de az is le-
het, hogy tényleg a barátja lettem, ez az egy hét alatt.Az úton végig ezen és hasonlókon gondolkodtam, és reg-
gel már Olaszországban is voltunk.