Sejtelmes nap

(Renesmee szemszöge) 

Mint minden nap, ez is egy esős délutánnak nézett elébe. Jacobnak járőröznie kell La Push- ban, én pedig kettesben hagytam anyát és apát. Nekik is kell az egyedül lét, ahogy nekem is. A Cullen házban sem tolongtak a családtagok. Alice és Rosalie vásárolna mentek, míg Carlisle a kórházban volt, Esme pedig hozzá sietett megakarta, lepni nagyapát. Emmett is vásárolni ment. A mai nap egy különleges nap. Ma van a szerelem napja. Valentin nap.  
 
Jasper bánatos arcot vágva ballagott le a lépcsőről. Majd lehuppant mellém a kanapéra. 
- Mi a baj? – kérdeztem. 
- Nem tudom, hogy lepjem meg Alice-t. – forgatta a szemeit – Bármi eszembe jut, ő már tud róla. – sóhajtotta, mire én elnevettem magam. – Ez nem vicces – ingatta a fejét, de láttam, hogy szája szélén mosoly bujkál. 
- Van egy ötletem – kacarásztam. 
- Remek – húzta el a száját Jazz. 
- Most meg mi rosszat mondtam? –néztem rá megdöbbenve. 
- Alice már biztos látta – láttam, hogy szemeit a plafon felé emelte. 
- Megfeledkeztél valamiről – nevettem újra. 
- Még is miről? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. 
Mire én megkopogtattam a feje tetejét. – Hahó! Van ott bent valaki? 
- Most, hogy így kérded… - gondolkodott el egy pillanatra Jasper, majd mérges pillantásom látva abbahagyta. – Hú. Pont úgy tudsz nézni, mint apád és anyád egyszerre… ez már szinte égeti a bőröm – hahotázott. 
- Hm… ez érdekes, vajon véletlen, vagy pedig azért van, mert a lányuk vagyok? – kérdeztem vigyorogva. 
- Kitudja – rántotta meg a vállát Jazz. 
- Na, érdekel az ötletem vagy sem?  
- Alice úgyis látta – rántotta meg a vállát. 
- Oh, Jasper – kiabáltam rá mérgesen – Elfelejtetted, hogy Alice az én jövőm nem látja? 
 
Jazz értetlenül nézett rám, de aztán felcsillant a szeme, és arcára ravasz mosoly ült ki. Végre kapizsgálja, hogy miről beszélek. Néha lehetetlen egy nyelvet beszélnem családommal. Jasper mosolya hirtelen eltűnt arcáról, és ismét a bús- komor képe jelent meg. 
 
- Most meg mi a baj? – kérdeztem mérgesen. Istenem, tényleg ilyen nehéz eset lenne ez a hapsi? 
- Nem kérhetem tőled azt, hogy egésznap velem legyél, főleg ma nem. Biztos Jacobbal szeretnél lenni – mosolygott halványan. 

Igen, tényleg szerelmemmel szerettem volna lenni, de ez mind lehetetlennek bizonyult, hiszen neki is vannak kötelességei és nekem is. Nem csünghetünk mindig egymás nyakán. 
 
- Hahó, Nessie! Itt vagy? – integetett szemem előtt kezével Jazz. 
- Igen, persze – mosolyogtam – Amúgy, nagyon szívesen veled tölteném a napom. Jacobnak járőröznie kell – rántottam meg a vállam. 
- Sajnálom – mondta őszintén. 
- Nem gond – hazudtam, mert igenis gond volt. Azzal nem volt semmi problémám, hogy Jasperrel kell lennem ma, mert imádtam őt. De miért pont ma nem ér rá Jake? Ez nem fair. 
- Érzem – kacsintott rám ravaszul Jasper. Mit forgat a fejében? 
- Bocsi – nevettem fel. – Szóval, mivel szeretnéd meglepni Alice-t? – kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon. 
- Hm, nem is tudom – gondolkodott el. 
- Nekem lenne egy ötletem – kacsintottam Jazz-re. 
- Had halljam – kérlelt csillogó szemekkel. 
- Mit szólnál – kezdtem bele – Sakkoznátok egyet Alice- el… 
- Úgyis ő nyerne – vágott szavamba Jasper. 
- JAPER – kiabáltam rá mérgesen – Szóval, melletted lennék, és akkor esélye se lenne nyerni. És ha megnyerte, de csak akkor megkapja a jutalmát. 
- És mi a jutalom? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. 
- Mit szólnál 2 repülőjegyhez? – ajánlottam. 
- És hova menjünk? – kuncogott. 
- Mindent én találjak ki? Jasper, légy egy kicsit kreatív! – szóltam rá. 
- Bocsánat, anyuci – nevetett ördögien – Mit szólnál… mondjuk…  
- Párizs? – ajánlottam végül, amikor megelégeltem Jazz hahotázását. 
- Remek ötlet kicsi lány – vigyorgott Jasper.  
- Akkor, látogassunk meg egy utazási irodát – pattantam fel a kanapéról. 

Jasper követte mozdulatom, felkapta apa Volvo-jának kulcsát, és megindultunk a garázs elé. Az ezüstszínű csodajárgány békésen „szunnyadt” a helységben. Bepattantam az anyósülésre, Jazz pedig a vezető oldalára. 
 
Mire feleszméltem, már Port Angeles városka tábláját pillantottam meg. Ennyire elbambultam volna? Jasper leparkolt az utazási iroda előtt, ide jövünk mindig, ha „nyaralni” kívánunk menni. Ki szálltam a kocsiból, és kecsesen az iroda felé vettem az irányt. Jazz kinyitotta előttem az ajtót, majd besétált utánam a fülledt kis szobába. 
 
- Jó napot! – szólt udvariasan egy vékony barnahajú hölgy. 
- Jó napot – köszöntem a legbársonyosabb hangomon. 
- Szép jó napot! – köszönt Jasper is édes- mézes mázos vámpír hangon. Igen, a családom tudta, hogy vegye le az embereket a lábukról. 
- Miben segíthetek? – a hölgy még nem tekintett felénk, valami papírt írt alá épp. Majd felemelte fejét, és szája széle mosolyra görbült- Oh, Mr. Hale és Mrs. Cullen – üdvözölt újra minket Selena, igen Selena ez volt a nő neve. 
- Repülőjegyet szeretnénk – vigyorogtam. 
- Hova utazik a család? – mosolygott Selena is. 
- Párizsba. – felelte csillogó szemekkel Jazz. 
- Rendben, egy pillanat – valamit bepötyögött a számítógépbe – Kész is van. Kártyával fizet Jasper? – kérdezte egy kis idő múlva Selena. 
- Persze – nyújtotta át bankkártyáját Jazz. 
- Készen is vagyunk – adta át a jegyeket Selena. 
- Köszönjük – mondtuk egyszerre Jazz-el. – Viszlát!  
- Viszlát! – szólt utánunk az ember hölgy. 
 
A haza út csendesen telt, valami Rock and Roll szám szólt a rádióban, amit Jazz kívülről fújt. Már csak a házat kell átvarázsolnunk, amikor hirtelen eszembe jutott valami, és hatalmas jókedv hullám söpört át testemen.  
 
- Minek örülsz ennyire? – kérdezte meglepetten Jasper.

- Majd otthon elárulom –  nevettem tovább. 
 
Mikor beléptünk a házba, egyből berontottam a nekem kialakított szobába, és hatalmas papírokkal, és ollóval tértem vissza, na meg persze ragasztóval. 
 
- Mire készülsz Nessie? – húzta fel a szemöldökét Jazz. 
- Csináljunk egy életnagyságú sakktáblát – mondtam lelkesen.  
- Egyre jobb ötleteid vannak – kuncogott fel. 
- Akkor lássunk neki – nyomtam Jasper kezébe egy ollót, és papírokat. 
 
Jasper nem vacakolt sokat, vámpír gyorsasággal megoldotta a feladatot, és diadalmasan mosolygott rám. 
 
- Készen vagyok – jelentette ki büszkén. 
Mire én is vámpír gyorsaságommal kivágtam, és megcsináltam a bábúkat. 
- Én is – kacsintottam Jazz-re. 
 
Épp, hogy elhelyeztük a nappaliban a gyártmányunk Alice és a többi családtag lépett be az ajtón fülig érő szájal. Jasperrel egymásra néztünk, és bólintottunk. 
 
- Végig melletted leszek – biztosítottam őt, hogy Alice-nek még alkalma se lehessen a csalásra. 
- Sziasztok – szökkent mellénk Alice. – Mit csináltatok? – kérdezte izgatottan. 
Jazzel megrántottuk a vállunkat. 
- Alice, édesem – szólt selymes vámpírhangon Jasper – Lenne kedved játszani velem? – pillantott az óriási sakktábla felé. 
- Hát persze – kuncogott ördögien nagynéném. 
Jasperrel a sakktábla egyik végébe álltunk. 
- Hé! Erről nem volt szó – nyögött fel Alice. 
- Mi a baj kedvesem? – kérdezte Jazz. 
- Hát…Nessie..  
- Oh, sajnálom Alice – nevettem fel. 
 
A „csata” hosszú időt vett igénybe, Alice még így is nagyon jól játszott, de mivel Jasper átszerette volna adni kedvesének szánt ajándékát, így az utolsó pillanatban elhátráltam Jasper- től. Mire Alice elé tárult a jövő, és megtette a végső lépést. Legyőzte Jazzt. 
 
- Azt hiszem nyertem – jelentette be büszkén nénikém. 
- Remek voltál – búgta immár Alice fülébe Jasper. Mire nagynéném édesen felnevetett. 
- Mi a jutalmam? – kérdezte olyan tipikus kiskutya szemekkel. 
- Azt meg kell keresned – mondta Jasper, mire én meglepődtem. Erről nem volt szó. 
 
Alice felszaladt az emeletre, majd vissza le a kezében egy hatalmas vörös rózsa csokorral, és egy borítékkal.

 
- Köszönöm – szorította magához férjét. 
- Boldog Valentin napot kedvesem – ölelte magához Jasper Alice-t. 
 
Magukra hagytam őket, és felsétáltam kicsit szomorkásan a szobámba. Most még jobban hiányzott Jacob. Annyira szerettem volna én is átadni neki az ajándékom, melyről még csak apa és anya tudott. Eldőltem az agyamon, és kezem a hasamra tapasztottam. Már az alvás szélén jártam, amikor egy meleg kezet éreztem karomon. Szemeim kipattantak, és boldogan ugrottam szerelmem nyakába. 
 
- Szia édes – köszönt Jake.

- Szia – mosolyogtam őszintén. 
- Boldog Valentin napot kicsim – suttogta a fülembe. Édes lehelete megbénította érzékszerveim. 
- Neked is – mondtam kipirulva. – Van egy meglepetésem. 
- Igen, és mi az? – kérdezte ragyogó szemekkel. 
 
Jacob meleg kezét a hasamra tettem. – Hát, bővül a családunk – mondtam szikrázó mosollyal. 
- Ez csodálatos! – ölelt még jobban magához szerelmem. 
 
Én pedig boldogan nyugtáztam ezt a napot. Hiszen minden sikerült, amit elterveztem. Boldog voltam, igazán boldog. A szerelmes vizek tengerén eveztem egy csónakban Jacobbal.