- Apu! Apu! – rohantam oda Apához, aki most ért vissza a vadászatról, amin Emmett –tel voltak. 

- Szia kicsim! – ölelt magához, és egy puszit nyomott az arcomra. 

- Milyen volt a vadászat? – ugrottam Emmett elé. 

- Fantasztikus! Volt néhány ritka nagy grizzly is. Legközelebb téged is elviszünk, Nessie. Rose, drágám, megnéznéd a dzsipemet? Szerintem valami baja van. 

Az autók említésekor eszembe jutott a hétvége, és az, hogy Alice megengedte, hogy vezessem a Porsche-ját. Nagyszerű volt! Azóta nagyon szeretnék én is egy kocsit. Rajtam kívül szinte mindenkinek van. Még Jake-nek is, csak ő sohase engedné, hogy vezessem, mert szerinte biztos túl veszélyes lenne. 

- Alice! Miért engedted Nessie-t vezetni? Nem gondoltad volna, hogy előtte valami elméleti képzésre lenne szüksége? Arra nem gondoltál, hogy baja történhet? Bella, édesem, te tudsz erről? – mondta kifakadva apu. 

- Edward! Nyugalom! Alice látta, hogy ügyes lesz Nessie, és hogy semmi baj sem történik. Szerinted engedtem volna, ha nem vagyok benne biztos, hogy minden rendben lesz? – Anyu annyira megnyugtató hangon beszélt, hogy nem lehetett tovább senkinek sem ideges maradnia, bár ehhez Jasper hatása is hozzájárult. 

- Igazad van, drágám! – mondta Apu immár teljesen higgadtan – Nessie, Tényleg szeretnél egy autót? 

- Igen apu! Nagyon szeretnék egy kocsit. – mondtam. 

- Hmm.. Ha jól viselkedsz, márpedig úgy szoktál, akkor veszek neked egyet – úgy tűnt, Apu nagyon elgondolkozott valamin. 

- Köszi, köszi, köszi! De aztán legalább olyan gyors legyen, mint Alice-é – mondtam vigyorogva. 

El sem hiszem! Kapok aputól egy autót. És nem kell ezentúl a többieknek fuvaroznia mindenhová. 

- Mikor megyünk kocsit nézni? – kérdeztem türelmetlenül. 

- Ejnye! Hát ennyire sürgős? – kérdezte Anyu, miközben odajött mellém, és átölelt. 

- Nessie, tudod már, hogy milyen autót szeretnél? – kérdezte Rose. 

- Naná! Biztos valami extra gyors verdát szeretne, ami gyorsabb mint a szél – nevetett fel Emmett. 

- Igen! Nekem az a lényeg, hogy gyors legyen, azonkívül nincsenek különösebb elvárásaim. 

- Ha akarod, én segítek választani – ajánlotta Rosalie. 

- Háát, a segítség az rám fér, mert az autókhoz annyira nem értek. De mikor indulunk már? 

- Rendben kicsim, megyünk. Bella, te jössz? – kérdezte Apu vidáman, úgy látszik feldobta a gondolat, hogy a következő pár órát menő sportkocsik között fogjuk tölteni. 

- Nem, én inkább elmegyek Alice-szel vásárolni, úgyis régóta könyörög, hogy menjek vele.

Így aztán Apu, Rose meg én mentünk Seattle-be kocsit venni. 
 
 
 

Imádtam az új kocsimat vezetni! Ahogy a hófehér BMW siklott a Forks felé vezető úton, hát az egyszerűen csodálatos volt. Eszembe jutott, hogy Rose meg Apu mennyit vitáztak, mire megtaláltuk a megfelelőt, ami mindnyájunknak tetszett. Ahogy a városba értem lelassítottam, és büszkén néztem, ahogy az emberek tátott szájjal bámulják az autómat, és találgatják, hogy ki ül benne. Alig vártam, hogy La Push-ba érjek, és megmutassam Jake-nek is. Biztos dob egy hátast! Aztán elmehetünk együtt autózni. Vagy valami mást is csinálhatnánk. Nekem mindegy volt. Végre megláttam Billy-ék házát. Már a parkolás is egész jól ment, kezdek beletanulni. Jacob már jött is ki elém, amint meghallotta a motorzajt.  

- Nessie! Hát te mivel jöttél? – kérdezte csodálkozva, én pedig nem bírtam, ki, hogy ne nevessek. 

- Neked is szia Jake! - mondtam gúnyosan – Amúgy szuper, mi? Aputól kaptam, de Rosalie is segített választani. 

- Én is Cullen kölyök leszek, hogyha Edward ilyen kocsikat vesz a gyerekeinek. Viszont a szőke egyvalamihez tagadhatatlanul ért: a kocsikhoz. Őszintén szólva nem néztem ki belőle.

Odarohantam Jake-hez, és megmutattam neki azt, ahogy Apu és Rose az autó mellett, és ellene szóló  érveket sorolták, és ahogy Rose felsorolta  elejétől a végéig a kocsi belső alkatrészeinek típusát. 

- Hát, tény, hogy meglehetősen alábecsültem a szőkeséget! De benned csalódtam. 

- Miért? – hirtelen annyira szomorú lettem. Minden örömöm, amit a kocsi okozott, egyszer csak elpárolgott, és már csak a bánat volt a helyén. Fájt, hogy Jake-nek bármiben is csalódnia kellett bennem. 

- Jajj Nessie! Csak nem gondoltad komolyan! Én csak arra céloztam, csalódtam, hogy még nem kérdezted meg, hogy nem akarom-e vezetni. De tényleg. Ne legyél ilyen elkeseredett, mert akkor én is az leszek. 

- Természetesen vezetheted. És most már nem vagyok szomorú! – válaszoltam boldogan és megkönnyebbülten. Jólesett, ahogy Jacob vigasztalt, és ahogy attól félt, hogy megbántott engem, és én majd haragszom rá. 

- Akkor? Megyünk autókázni? – kérdezte mosolyogva. 

- Hát persze! – most, hogy itt volt Jake, hihetetlenül jókedvű voltam. Szétáradt bennem a boldogság, és ilyenkor jutott eszembe, hogy mennyire szeretem őt.