/ Alice szemszöge /
 
Boldogan ugrottam föl az ágyról, Jasper karjai közül. Látomásom volt. Mégpedig a legjobb.
Minek örülsz annyira? – kérdezte, pedig előre tudta a választ.
Jön Rose!
Felkaptam a táskám és kimentem a folyosóra. Rosalie a lépcső alján várt rám.
Mehetünk? – kérdezte kissé mosolyogva.
Bólintottam, és nagyon örültem, hogy Rose mosolyog. Mostanában nem igen szokott. Beültünk az én sárga Porschémba, és elindultunk Seattle felé. Pár perc alatt oda is értünk és igyekeztünk az összes butikba bemenni. A boltokból, mindig halomnyi ruhát vettünk. Az utolsó üzlet, ahova bementünk, volt az én kedvencem. Egy nem túl nagy, de hangulatos hely volt. A kedvenc olasz tervezőmtől volt ott tengernyi pompás ruha. Épp egy próbafülkében próbáéltam fel egy csinos, kis piros nyári ruhát, mikor minden elhomályosult előttem. Lerogytam az ott álló kis székre.
„A volturi a Cullen ház felé vette az irányt. Oda ahol Bella is van.”
 Rose megrázta a függönyt
Alice! Alice, jól vagy? – elrántotta a vörös fátyolt, és amint meglátott letérdelt elém. – Mit látsz?
Nem bírtam megszólalni. Csak egy szót tudtam kinyögni. – Volturi.
Rosalie felrántott a székről és mindent otthagyva kifutottunk a boltból. Miután láttuk, hogy senkise néz minket, vámpír sebességgel rohantunk. Gyorsan beszálltunk a kocsiba – ezúttal nővérem vezetett – és siettünk haza. Otthon, befutottam a nappaliba, hátha ott van Edward és Bella. Csak Esme volt ott, aki olvasott.
Szia drágám! – mosolyodott el, mikor meglátott. – Milyen volt a vásárlás?
Hol van Edward és Bella? – kérdeztem idegesen.
Fent. Alice mi a baj?
Felrohantam az emeletre ahol kedvesembe ütköztem.
Kicsim miért vagy olyan ideges? – mosolyogni próbált, pedig arca kínzott volt. Nem válaszoltam, csak próbáltam kijutni a keze közül.
És azért ilyen ideges Alice. – fejezte be Rose.
Jasper nyomban elengedett, én pedig berontottam Edward szobájába. Békésen ültek a kanapén és csókolóztak. Úgy látszott bátyám nem igen törődik vele ki, mit gondol. Bella felnézet, és azon nyomban az egész arca vörös lett.
Kopoghattál volna. – morgott Edward
Edward! – kiáltottam kétségbeesetten
Rám nézett, és arca először ijedséget, utána félelmet, majd pedig haragot tükrözött.
Mi történt? – kérdezte idegesen Bella
Volturi. – Csak ennyit mondtam de mindent megértett.
Mindenki a nappaliba! – hallatszott Carlise hangja.
Edward felkapta Bellát, és lerohant vele a lépcsőn. Én szorosan a nyomukban voltam. A nappaliba érve Jasperhez bújtam.
Mindenki tudja, hogy jön a Volturi. – fogott bele apám – És Bellát jönnek megnézni, vajon átváltozott-e már?
El kell vinnem innen! – fakadt ki Edward.
Ekkor kissé megremegtem és minden elködösült. De csak egy rövid képet láttam.
Aro becsenget hozzánk.
Már késő. – suttogtam, és az ajtóra néztem. Mindenki követte a példám.
Aztán csöngettek.