Közeledtünk, már csak néhány percnyire voltunk a hegytetőtől. Az ég fekete volt és villámlott. Lassan eleredt az eső. Ez rossz jel. Szerintem nem lesz könnyű. A hegytetőn volt egy tisztás. Itt volt a tanács helye. A kőasztal is stimmelt az álmomból és a vihar is. A nagy kőasztalnál már ott álltak a tagok.

• Isten hozott Marie! A nevem John. –mondta egy fiatal férfi
• Üdv neked is –teljesen zavarodottan álltam ott
• Bemutatom a tagokat. –a kőasztalhoz vitt- Ők Daniel és Liv a vérfarkasokat képviselik, ők itt Kitti és Mex a boszorkányokat és varázslókat képviselik, Ők itt pedig Gabriella és Joe az embereket képviselik és végül David ő a vámpírokat képviseli mostantól veled. Végül itt a tanács három elnöke Ben, Alex és jómagam töltjük be ezt a pozíciót, amíg te át nem veszed tőlünk.

Vártam, amíg elmondja. Dühös lettem, mert apám a tanács tagja.

• Apa?! –kérdeztem
• Lehetőleg Ben. De igen én vagyok –felállt és odalépett hozzám
• Mit keresel itt? Átvertél. Direkt csináltad, tudtad, hogy Daniel úgyis idehoz. Szemétség volt tőled, hogy megölted anyát. –majdnem kiabáltam vele
• Jó értem, nyugodj már le. Anyád már nemkívánatos személy volt és végeztem vele. Ami meg téged illet, nekem nem fog egy 19 éves dirigálni! –mondta szemrehányóan.
• Azt csak hiszed. Nemsokára itt hagyhatod az elnöki posztodat, mert te leszel az első, akit kinyírok. –közelítettem egy lépést
• Nem hiszem. Először is, te csak egy kis gyenge ember vagy, akár most is megehetnélek, a véred bizonyára nagyon finom lehet. Másodjára a ládád nálam van. –mondta örömittasan
• Hát nem egészen. Elsőször is nem vagyok ember másodjára az a láda egy ékszeresládika ott nálad. –mosolyogtam
• Ez nem lehet igaz! –kiáltott fel
• Marie most! –kiáltott Daniel- Nyisd ki a ládát!

Kinyitottam a ládámat. Abban a pillanatban egy villám csapott le a jelembe. Borzasztó érzés volt, még rosszabb, mint az átváltozásnál. Nem tartott sokáig, de ez idő alatt mintha álmot láttam volna. Anyámat láttam, felém közelített, megállt előttem méltóságteljesen és csak nézett. Majd egy másik nő is előbukkant. Ő volt az igazi anyám. Csak egy rövid mondatot mondtak: „Jól gondold meg, hogy mit teszel!” Azzal el is tűntek. Vége volt. A földön feküdtem, mert összeestem. Felálltam, mindenki engem nézett. John lépett oda hozzám.

• A tanács elnöke megkapta erejét. –mondta

Nyújtotta a kezét és a székemhez vezetett. A székem mellett volt egy üres hely. Meghajolt előttem, ahogy mindenki más. Leültem

• Választanod kell egy segédet vagy úgy is mondhatjuk tanácsost magad mellé. –mondta apám
• Értem. –még fel sem tudtam fogni, hogy mit mondott
• Na, és ki lesz az? Bárki lehet. –kérdően nézett rám
• Azt mondod, hogy bárkit választhatok magam mellé? –meglepett a dolog
• Igen. –mondta ravaszul
• Anyámat választom. –jelentettem ki határozottan
• Rendben, ahogyan akarod. Ez esetben… Fiam! –kiáltott apám

Fiam? Ki lehet az? Itt nem stimmel valami. David és apám Danielt fogják és elém vezették. Tehát mégis igaz a jóslat, ha anyámat akarom, akkor végeznem kell Daniellel.

• Ez meg mit jelentsen? –próbáltam nem elhinni a történteket
• Ha anyádat akarod, akkor meg kell ölnöd Danielt. –körözött Daniel körül –ő már nemkívánatos személy és el kell távolítanunk.
• Ha szabad kérdeznem miért nemkívánatos személy Daniel? –nem fogok vele végezni
• Kihallgatott egy nagyon fontos beszélgetést és információkat adott át egy bizonyos személynek. –mondta eltökélten

Eltöprengtem. Vajon milyen információkat adott át? És kinek? Szerintem rólam van szó. Nekem adott át a tanács döntésiről értesítéseket. Tehát nem is bűnös

• Mit kell tennem? –Danielnek kimeredt a szeme
• Egyszerű –mosolygott –Itt van ez az ezüstkard –ahogy elővette az összes vérfarkas összeesett –szíven kell szúrnod!
• Tedd el azt a kardot és nem fogom megölni. Nem érdemel halált, azokkal az információkkal engem akart megvédeni. Csak el akarod tűntetni a bizonyítékot magad ellen. –parancsoltam rá
• Sajnálom, de nem lehet.

Hírtelen felemelték Danielt és… és apám leszúrta. Olyan gyorsan történt minden. Fel sem tudtam fogni… Danielt leszúrta… egyetlen egy döféssel. Nem is tétovázott! Daniel ismét összeesett, de már nem mozdult. Nem mondott semmit sem. Megint el fogok veszíteni egy olyan embert, akit szerettem. Odaszaladtam hozzá. Kihúztam belőle a kardot és eldobtam jó messzire. A többiek magukhoz tértek.

John odajött gyorsan hozzám

• John lemondok az erőmről, hogy megmentsem Danielt. –mondtam neki határozottan
• Kitti gyere gyorsan! –kiáltott egyet
• Igen, - már rohant is
• Marie lemond az erejéről, de sietnünk kell.
• Menjünk a kőasztalhoz!

Felfektették Danielt a kőasztalra és én is felfeküdtem. A ládát közénk rakták. Tudtam, hogy fájni fog. Egy cél vezérelt, meg kell mentem őt, bármibe is kerül. Segített nekem és most itt az idő, hogy viszonozzam. Kitti felemelte a kezét és mondott valamit az orra alá. Beborult rögtön az ég és abban a pillanatban egy nagy villám csapott le. Ismét bele a nyakamba. Nagyon fájt, sokkal jobban, mint az előző. Olyan érzésem támadt, mintha égetnének, egy nagy tűzben égnék… szinte kiszívta az összes életértőmet. Azt tudtam, hogy fájni fog, de hogy ennyire? A végén dobbant egy nagyot a szívem. Fuldokoltam és levegő után kapkodtam… meg fogok halni! Aztán elöntött a melegség, még vetettem egy utolsó pillantást Danielre és elájultam…