Boldogabb voltam, mint valaha. Néztem, ahogy Edward a karjában tartja Renesmeet, és összekócolja a haját. Renesmee felnevetett, és Edward haját húzogatta, én is elmosolyodtam. Gyönyörűek voltak, életem, vagy inkább már létezésem, értelmei.

- Bella! Ki tudnál jönni egy pillanatra? – kukkantott be a szobaajtón Alice.

- Persze! – talpra ugrottam és integettem Renesmeenek, ő pedig rám mosolygott. Tündéri kislány volt!

- Bella, vettem Nessienek egy csomó ruhát, és először muszáj megmutatnom neked! Olyan kis gyönyörűek! – lelkendezett Alice.

- Jajj, Alice már tele van a szekrénye, ruhákkal! Mind nagyon édes, de nem gondolod, hogy ez már egy kicsit túlzás? – kérdeztem

- Ugyan, Bella! Attól még, hogy neked nincs érzéked a divathoz Nessiebe még bele nevelhetem. – húzta fel az orrát.

- Tégy, amit akarsz! –  legyintettem, és visszatértem a szobába. De Edward és Nessie már nem voltak ott. Benéztem a szoba összes zugába, de sehol nem voltak.

- Hahó, Edward merre vagytok? – kiáltottam a földszinten, mert azt hittem, amíg Aliceszel voltam lejöttek. De sehol nem voltak. Kezdtem aggódni. Bementem a konyhába.

-Esme, nem láttad Edwardékat? – kérdeztem idegesen. Furcsa, baljós érzésem volt.

- Nem láttam, drágám, azt hittem veled vannak – mondta csodálkozva.

- Én is – motyogtam, és visszarohantam a szobámba. Ekkor vettem észre, amit eddig nem. Az ablakban egy boríték volt. Felnyitottam, és elolvastam, életem legborzalmasabb levele volt.

Kedves Bella!

Nálunk vannak. Vámpír gyermeket nem szabadott volna a világra hoznod. Ezzel megszegted a törvényt. El kell, hogy pusztítsuk. Edward rosszkor, volt rossz helyen, őt nem áll szándékunkban megölni. Pazarlás lenne. El kell jönnöd Volterrába. Ezzel talán megmentheted őt. Egyedül gyere, ha valakit hozol mindketten meghalnak.

                                                                                       Volturi 

Ez nem lehet igaz! Az a gyönyörű  buborék, amiben ebben a pár hónapban éltünk eltűnt. Ez a borzalom, eltűntette, egy percig csak ültem, és engedtem, hogy átjárjon a borzalom, de aztán összeszedtem magam. Muszáj megmentenem őket. Mindekettejüket! De ha csak eszembe jutott, hogy Jane, hogyan kínozza őket, a kétségbeeséstől meg sem tudtam moccanni. De felkeltem, felkeltem mert nem hagyhattam, hogy tönkretegyék az életemet. Ki kellett jutnom, a házból úgy,  hogy ne vegyék észre. A pajzsomat már addig tudtam fejleszteni, hogy Alice ne tudja figyelni a jövőmet ezért most azt alkalmaztam, és kiugrottam az ablakom. Repülőre szálltam, és meg sem álltam Olaszországig.

Hajnal lett mire Volterrába értem. Végighaladtam abban a csatornában, amiben emberként a haláltól rettegtem. Most inkább reméltem. Ha nem sikerül megmentenem őket, én nem tudok tovább élni. Hamarosan beértem abba a köralakú torony féleségbe, ahol egy éve rettegtem, hogy elveszíthetem Edwardot, és most megint. A történelem ismétli önmagát. Egyszer csak Aro jelent meg előttem.

- Nohát, Bella! Gyors voltál! És nicsak már vámpír vagy! Milyen kellemes meglepetés!

- Hol vannak? – kérdeztem rekedten. – Hátraszólt testőreinek.

- Hozzátok ide őket! –  Két testőr elment. Pár perc múlva elővezették Edwardot és Nessiet. Edward megvolt láncolva, Nessiet, pedig Jane fogta.

- Azonnal tedd le! –  sziszegtem neki. Jane pedig felkacagott,

- Szeretnéd mi? – kérdezte.

- Szóval Bella! Gondolkodtam és arra jutottam, hogy nem muszáj megölnünk a kislányodat, ha te így akarod. – Reménykedni kezdtem. Talán van annak esélye, hogy mindhárman ép bőrrel megússzuk.

- Persze, hogy így akarom! – mondatm, szinte kiáltottam.

- Jó, akkor megöljük helyette Edwardot.

- MI? Nem, ezt nem tehetik, nem. – ráztam a fejem. – Ezt nem csinálhatják velem.

- De mégis megcsináljuk, Bella. Választanod kell közülük.Vagy a lányod, vagy a szerelmed.

- Nessiet válaszd, Bella! – szólalt meg Edward. Rábámultam, és hagyjam őt meghalni? Ránéztem Renesmeere apró arcán, könnyek csillogtak.

- Mama! – nyújtogatta felém a karját. Nem ezt nem csinálhatják velem, képtelen vagyok választani kettejük közül.

- Nem választok. Erre nem vagyok képes!

- Felfogtad Bella, hogy akkor mindketten meghalnak?

- Nem ölhetitek meg őket! Inkább engem! Őket engedjétek el! – könyörögtem kétségbeesetten.

- Válassz, vagy ha nem meghal mind a kettő! – követelte Aro. Nessie még mindig sírt és kis kezét felém nyújtogatta. Edward szemébe néztem.

- Kérlek, Bella! Ha szeretsz őt választod, ne hagyd a kisányunkat meghalni! – Edward tekintete égette az enyémet. Igaza volt, szinte képtelen voltam belátni, de igaza volt. Nessie, nem halhat meg.

- A lányomat! – suttogtam. Kinyújtottam, a karom és behunytam a szemem. – Nessiet választom!

- Rendben! – szólt Aro – Öljétek meg Edwardot!

- Ne! – sikítottam – Kérlek ne! Inkább engem! Kérlek! – Nessie a kezemben zokogott értette mi történik. De Felix odalépett Edwardhoz, és megfogta a fejét.

- Szeretlek! – suttogtam

- Helyesen döntöttél! Szeretlek! – mondta. Elfordítottam Nessie arcát. Neki ezt nem szabad látnia. Felix egy gyors mozdulattal letépte a fejét, belőlem pedig kitört a zokogás, igazi könnyekkel sírtam. Olyan fájdalmat éreztem, amit egy ember nem tudott volna elviselni, ez borzalmasabb volt a fizikai fájdalomnál, majdnem belehaltam. De erősnek kellett lennem Nessie miatt. Elfordultam, és elindultam.

- Ez legyen intő jel mindenki számára! – mondta Aro – Ha valaki megszegi a törvényt arra halál vár.

- Dögölj meg! – mondtam, és elindultam keserves jövőm felé…