(Renesmee szemszöge) 

Még csak egy éves múltam, de már lassan úgy nézek ki, mint egy hatéves kislány. Legalábbis anya, és apa folyton ezt mondja. Azon szoktak siránkozni, hogy milyen kevés ideig kellett engem dajkálniuk. Na nem, mintha most nem lennék babusgatva, de tény, hogy nem csak ők élvezik, hanem én is. Mindig van körülöttem valaki, aki lesi minden kívánságomat.

Észre sem vették, és én már pikk-pakk jártam is, aztán már beszéltem, mostanra pedig teljesen önálló lettem. Mármint már meg tudom oldani a legfőbb emberi teendőimet egyedül is, és könnyedén elkapok bármilyen állatot is, hogyha szomjas vagyok. Jasper pedig nagyszerű harcászati oktató. Bár anya, és apa nem díjazza, de mindig addig könyörgök a bácsikámnak, amíg nem hajlandó mutatni nekem néhány fogást. Emmett pedig boldogan segédkezik a gyakorlatoknál. Az én kelekótya nagybácsim. Mindenki azt mondja, hogy soha nem fog felnőni. Kétségtelenül én vagyok a világ legszerencsésebb és legboldogabb gyermeke, hisz mindenem megvan. Szerető család, az anyukám, az apukám, és mindenki más is rajong értem, aki csak ismer. Ráadásul van egy saját vérfarkasom. Na ezt nem sokan mondhatják el rajtam kívül, hogy egy igazi alakváltó vigyázza minden egyes mozdulatukat.

Ma pedig életemben először La Push partjainál fogom tölteni a napomat. Már izgatottan vártam, hogy eljöjjön ez a nap is. Apa eddig nem volt hajlandó elengedni, de tegnap anyának valahogy csak sikerült meggyőznie róla, hogy elmehessek Jacobbal a tengerhez. Mondjuk, amikor megkérdeztem, hogy hogyan vette rá apád csak annyit mondott, hogy személyre szabott módszerekkel. Mivel úgy láttam, hogy többet nem akar beszélni róla, ezért inkább nem is firtattam a dolgot.

Ami pedig még fokozza az örömömet az az, hogy Alice mára napos időt jósolt, úgyhogy semmi akadálya annak, hogy strandoljunk. Még soha életemben nem napoztam, pedig állítólag nagyszerű móka. Majd viszek magammal strandtörölközőt, meg fürdőruhákat, hogy legyen majd egy száraz is, hogyha át akarok öltözni. Meg estére meleg holmit, mert tábortűznél fogunk vacsorázni, már alig várom. Még be is kell pakolnom a sporttáskámba mindent. Mit is kéne vinnem? Gondolkodtam el.

Alice és Rosalie úgyis vettek nekem vagy tíz fürdőrucit, és mindegyik másmilyen, úgyhogy csak választanom kell kettőt. Aztán anya vett nekem naptejet, mert nem tudjuk, hogy le tudok-e égni, ezért inkább szeretné, hogy bekenjem magam, mert azt mondta, hogy a napégés nagyon kellemetlen tud lenni. Apa pedig vett nekem fejkendőket napszúrás, vagy mi ellen. Nagyapától és nagymamitól kaptam még hűtőtáskát is, amibe Esme pakol nekem süteményt, üdítőt, és szendvicseket. Oh, és Emmett meg Jasper vett nekem egy saját napernyőt is. Úgyhogy azt hiszem, kellőképpen fel vagyok készülve egy nap strandolásra Jacobbal. Kár, hogy anyuék nem tudnak átjönni velem, de így is biztosan nagyon jól fogjuk magunkat érezni. Aztán majd este levetítem mindenkinek a napomat, hogy ők is lássák, hogy nyugodtan elengedhetnek Jake társaságában bárhová. Legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz.

Főleg apának szeretnék bizonyítani, meg Rose néninek, mert ők a legmorcosabbak, amikor kettesben megyek valahová Jacobbal. Nem igazán értem néha, hogy miről pusmognak, de majd megkérdezem Jake-t. Ha elég ártatlanul pislogok rá, akkor úgyis mindent elmond nekem. Egyszerűen nem tud ellenállni az ártatlan szemeimnek. Főleg, amikor még az ajkamat is megremegtetem, mintha éppen sírva fakadnék. Azonnal elmond mindent, amit csak akarok. Lehet, hogy nem szép dolog hisztizni, de néha muszáj. Persze ezt a megoldást csak a legvégső esetben használom ki.

• Izgatott vagy, kicsim? – lépett be anya a szobámba. Apa pedig szorosan a nyomában volt.
• Igen, már alig várom, hogy Jake ideérjen már. Azt hiszem, hogy mindent bepakoltam. Legalábbis nagyon remélem – gondolkodtam el. Majd végigpörgettem a memóriámban, hogy tényleg minden a táskában van-e. – Igen, mindent bepakoltam, amit mondtatok – bólintottam határozottan.
• Nagyon ügyes vagy, kincsem – kapott fel anya. Majd megpörgetett és megpuszilta az arcomat.
• Ugyan, csak bepakoltam egy táskát, ez nem olyan nagy dolog – bújtam el a haja alá szégyenlősen. Azért néha már túlzásba viszik a dicsérgetést, hiszen csak egy táska.
• Dehogynem, hiszen még olyan pici vagy, és mégis nagyon okos – mondta anya és apa komolyan.
• Köszi – mosolyodtam el. – Mi a reggeli? – kérdeztem hirtelen. Most jöttem csak rá, hogy éhes vagyok. Juharszirupos palacsintát. Légyszí. Nagyon-nagyon, émelyítően édeset. Meg forró csokit. Könyörögtem gondolatban. Már egy hete nem volt palacsinta reggelire, mert nagyapa mindig azt mondja, hogy ennem kell zöldségeket is, pedig azt utálom. Akkor már inkább tojás. Na jó, a gyümölcs salátában még kiegyezhetünk, ha már valami egészségest is kell ennem.
• Hát az az igazság, hogy mivel ez egy különleges nap, ezért a reggeli is az lesz – mondta anya sejtelmesen. Apa pedig elvigyorodott. Akkor ez bizony palacsinta. Már a gondolattól is összefutott a nyál a számban. A gyomrom pedig hangosan felmordult, hogy induljunk már.
• Ezek szerint már eléggé éhes vagy – kuncogott fel apa. – Már tálaltuk neked a reggelit, úgyhogy mehetünk is – fűzte még hozzá. Mire anya elindult velem a konyha felé, apa pedig követett minket.

Amikor odaértünk azonnal az asztal felé fordítottam a pillantásom, és még a lélegzetem is elállt. Nem akármilyen palacsinta, és pirítós fogadott, hanem Mickey egeres. Nemrégen elsétáltunk egy boltban egy Mickey egeres palacsintasütő, és kenyérpirító mellett, de igyekeztem nem nagyon rákoncentrálni, bár nagyon tetszett, de már így is annyi mindent kaptam, hogy nem akartam, hogy még ezt is megvegyék nekem. Apa ezek szerint kiszúrta, hogy sumákolok, különben ezek nem lennének itt.

• Ez annyira szuper – öleltem át anya nyakát.

Miután pedig elengedtem apa nyakába vetettem magam. Mindketten alaposan megölelgettek, majd apa letett az asztalhoz és tálalt nekem egy palacsintát, ami egy Mickey egér fej volt, és tökéletesen meg is volt festve az arca juharsziruppal, lekvárral és csokis szósszal. Azonnal felkaptam a villámat, és levágtam egy nagy falatot, hogy minél előbb a számba tuszkolhassam. Ahogy az édes juharszirupos tészta a nyelvemhez ért, hangos sóhajtás jelezte az elégedettségemet, mire a szüleim szélesen elmosolyodtak. Nem tehetek róla, de imádtam ezt. Az édes emberi ételekre soha nem tudtam nemet mondani.

• Ízlik? – kérdezte anya kíváncsian. Mire én hevesen bólogatni kezdtem. A világért sem hagytam volna abba az evést. Éppen, hogy kivégeztem a palacsintáimat megérkezett Jacob is. Miután megöleltük egymást, és nyomtam egy puszit az arcára, gyorsan elszaladtam fogat mosni, aztán felvettem a kedvenc farmeromat meg egy cipzáras pulóvert, és már szaladtam is vissza a többiekhez. Jacobnak már apa odaadta a táskámat, és a napernyőmet. Úgyhogy indulásra készen álltunk.
• Sziasztok – mondtam boldogan. Majd megpusziltam a szüleimet, és az időközben ideért családtagjaimat. Ezután végre beszálltunk a rabbitba, és elindultunk La Push felé. Már nagyon izgultam, úgyhogy alig bírtam magammal. Minél gyorsabban szerettem volna odaérni a tengerhez, amiről már annyit hallottam anyától.
• Nyugi, prücsök – nevetett fel Jake, amikor már nagyon látszott rajtam, hogy alig bírok nyugton maradni. – Az egész nap a miénk, ráérünk. Hidd el, hogy mindent megmutatok neked.
• Tudom, de már nagyon kíváncsi vagyok – mocorogtam továbbra is az ülésben.
• Attól, hogy hevesen fészkelődsz, még nem fogunk előbb odaérni. Inkább mesélj, hogy mi az a félháznyi holmi, amit bepakoltattak veled – kuncogott fel.
• Fürdőruhák, váltásruha, estére meleg holmi, strandtörölköző, fejkendők napszúrás ellen, papucs, fésű, tartalék törölköző, napernyő, naptej – soroltam engedelmesen.
• Minek a naptej? – kerekedtek el a szemei.
• Hát azért, mert fehér a bőröm, és anya szerint, mivel félig ember vagyok előfordulhat, hogy leégjek, ezért inkább szeretné, ha be lennék kenve, mert szerinte nagyon rossz érzés, ha az ember bőre sistereg – magyaráztam. Jacobnak ez miért nem egyértelmű? Hiszen ő is ember. Bár neki eleve bronz bőre van, és anya csak fehér bőrről beszélt, amikor a kötelező naptejet magyarázta. Akkor biztos az eleve barna bőr nem ég le olyan könnyen. Na ennek majd utána nézek nagyapa könyveiben.
• Értem – bólintott Jake. – Végül is van benne logika. Sajnálom, hogy én nem gondoltam erre.
• Ugyan, nem érdekes. Szerinted van rá esély, hogy ekkora táskával jöttem, és valami fontos nincs nálam? – nevettem fel.
• Fele ennyi cuccot sem hoztál volna magadtól, igaz? – kacsintott rám.
• Hát nem igazán, mert néhány holmit feleslegesnek tartok, de nem akarom megbántani őket. Annyira örülnek, amikor körülöttem süröghetnek. Nézd meg például ezt a legalább hat személyes hűtőtáskát. Biztos vagyok benne, hogy nálatok is akadt volna étel, ha szükségünk van rá. Ennek ellenére Esme egész éjjel a kedvünkért képes volt sütni-főzni, hogy biztosan jól érezzük magunkat.
• Nos, ez igaz, de nem izgulok amiatt, hogy Esme főztje nem fog elfogyni, hiszen mindenki imádja. Vámpír létére fantasztikusan főz.
• Na, ezt majd megmondom neki – mosolyodtam el. Mindig majd szétveti a boldogság a nagyit, hogyha valaki megdicséri a főztjét.
• Csak nyugodtan – vágta rá Jacob. – Nézz előre, ott van – mondta Jake komolyan. Én pedig azonnal visszafordítottam a fejem a szélvédő felé, és végre megláttam azt, amire már olyan régóta kíváncsi voltam. A tenger, végtelen kékség, ameddig csak a szem ellát. Még soha nem láttam ehhez foghatót. Gyönyörű, és félelmetes egyszerre, mint amilyenek mi vámpírok is vagyunk. – Na, hogy tetszik? – kérdezte, és megfogta a kezem.
• Ez elképesztő – mondtam megbabonázva.
• Tudtam, hogy imádni fogod – mondta elégedetten. Majd kisimított egy hajtincset az arcomból.

Néhány perccel később pedig elértük a partot, és én azonnal a többiekhez szaladtam a homokban. Míg Jacob kipakolta a holmimat a csomagtartóból, majd követve a példámat lesétált utánam a partra.

Emily, mint mindig most is boldogan ölelt magához. Sam rám mosolygott. Seth pedig felkapott és megpörgetett. A többiek pedig csak diszkréten köszöntöttek. Számomra a falkából Jacob, Seth és Sam volt a legkedvesebb, hiszen ők voltak velem a legközvetlenebbek, meg persze Emily, aki mindig ájulásig tömte belém a finomabbnál finomabb muffinokat.

• Tessék, Nessie – tette le a táskámat Jake.
• Már át is költözöl hozzánk? – kérdezte Seth kikerekedett szemekkel. – Ez még nem korai?
• Nem, ez csak egy napi strandcucc, és estére meleg ruha, mert Jacob azt ígérte, hogy lesz tábortűz – mondtam lelkesen. Ez életem első rezervátumi bulija, de biztosan nem az utolsó.
• Hát jó, biztos olyan női dolgok vannak még benne – rántotta meg a vállát Seth. Általában nem csinált problémát az ilyen kérdésekből, éppen ezért is imádtam.
• Khm… át kéne öltöznöm – néztem körbe. Viszont házat sehol sem láttam a környéken. Sem semmi egyebet.
• Gyere, a kocsiban át tudod venni a ruhádat – kapott fel Jake.
• Várj, még nem vettem elő a fürdőruhámat – nyújtózkodtam a táskám felé.
• Oké, akkor vedd ki a táskából a fürdőruhát, és utána visszamegyünk a kocsihoz. Vagy kicsit arrébb megyünk, és köréd tartok egy strandtörölközőt, amíg elkészülsz –ajánlotta Jacob.
• Azt hiszem, hogy az is jó lesz, ha elém tartod ezt a törölközőt – adtam a kezébe.

Majd egy gyors mozdulattal kivettem a fürdőruhámat. Rózsaszín volt, és mindenfele papagájok díszítették, nekem nagyon tetszett. Anya azt mondta, hogy pontosan ilyen papagájokat látott Esme szigetén is. Ahol engem is neki ajándékoztak az égiek.

Jacob azonnal felkapott és néhány méterrel odébb ment velem. Majd letett egy pokrócra, és elém tartotta a törölközőt, azután pedig illedelmesen elfordította a tekintetét. Én pedig néhány másodperc alatt lekapkodtam a ruháimat, majd gyorsan belebújtam a fürdőruhába, és felkötöttem a hozzá illő kendőt. Gyorsan visszaléptem a papucsomba is, és végigmértem magam, és meg kellett állapítanom, hogy nagyon is tetszett ez a rózsaszín, vidám mintás kollekció. Miután meggyőződtem róla, hogy tökéletes festek megrángattam a törölközőt, mire Jake azonnal rám kapta a tekintetét.

• Nagyon csinos vagy, Nessie – mosolygott rám kedvesen.
• Köszönöm – hajtottam le a fejem. Még nem is látott Jacob fürdőruhában. Én nem vagyok olyan csinos, mint Emily, vagy Leah. Még csak bikinim sincsen, hiszen még nincs mit beletennem egy melltartóba.
• Tényleg az vagy – erősítette meg az előbbi kijelentését. – Hidd el – fűzte még hozzá. Majd körém tekerte a törölközőt, és felkapott a vállára, mint egy zsákot, majd a víz felé kezdett szaladni velem.
• Sós zsákot vegyenek – kiabálta, mire Seth üldözőbe vett minket.
• Hé, állj, várjatok. Most kellene bekenni engem, még a víz előtt – jutott eszembe. Anya azt mondta, hogy mielőtt vízbe megyek, azelőtt tíz perccel kenjem be magam.
• Mivel kéne bekenni? – állt meg Seth a mozdulat közben.
• Hát naptejjel, hogy ne égjen le a bőröm – válaszoltam magától értetődően.
• Oh, erre nem is gondoltam – gondolkodott el. Ezen pedig muszáj volt elmosolyodnom. – Áh, majd később bekenünk – legyintettek mindketten. Majd Jacob újra futni kezdett velem a víz felé, Seth pedig tovább üldözött, én pedig hangosan sikoltani kezdtem, mert nagyon élveztem a játékot. Amint a többiek meglátták, hogy milyen jól érezzük magunkat, ők is beszálltak, és így már majdnem az összes farkas Jacobot üldözte, hogy megszerezzenek engem. Emily pedig csak hangosan kacagott a parton, és a plédeket egymás mellé helyezte, majd elkezdte kitálalni a nassolni valókat.
• Jake, vigyázz! – kiáltottam el magam, mert Sam és Seth két oldalról bekerítettek minket, és ránk vetették magukat.

A következő  pillanatban már a víz alatt voltam, majd egy pillanattal később valaki elkapott, felhúzott a felszínre, és már rohant is velem tovább. Megtöröltem a szemeimet, és meglepetten vettem észre, hogy Seth szerzett meg engem. Akkor vajon hol van Jake? Gyorsan körbepillantottam, majd meg is találtam. Minket üldözött, de Seth fürgébbnek ígérkezett, mert a távolság egyre csak nőtt közöttünk.

• Enyém a zsákmány – ugrált velem boldogan Seth. Miután felszaladt velem egy sziklára.
• A fenébe – rúgott bele a homokba Jake. – Tényleg te nyertél.
• Avassatok be engem is – néztem körbe kérdőn. Miért lenne Seth-é a zsákmány, azért mert felfutott erre a sziklára?
• A kincs már nem a homokban van, hanem a „várban” – kocogtatta meg Jacob a sziklát.
• Ezen segíthetünk – vigyorodtam el. Majd egy gyors mozdulattal kiszabadítottam magam, és Jacob nyakába ugrottam.
• Hé, a kincs nem menekülhet el – morgott Seth.
• Bocsi – pirultam el. Sejtettem, hogy ez csalás, de megérte, mert Seth nagyon vicces fintort vágott, amin mindenki jót nevetett.
• Na jó, ezért bosszúból elcsórok egy bónusz muffint a kincs helyett – fenyegette meg Jacobot.
• Nekem még akkor is megérte a csere, ha több muffinomat is ellopod – legyintett Jake.

Majd kényelmesen elhelyezett a karjaiban, hogy a vállára tudjam hajtani a fejem. Szerettem, amikor így vitt. A lábaimmal és a karjaimmal kismajomként csimpaszkodtam rajta, és a fejemet a vállára hajtottam, míg óvatosan tartott a karjaiban. Így viszont nagyon közel volt az arcom a vénájához, amiből fantasztikus illat áradt. Gyorsan elfordítottam a fejem a nyakhajlatától és nagyot nyeltem. Nem akartam bántani Jacobot. Érdekes módon senki ember vére nem vonzott soha, de Jacob illata nagyon tetszett nekem. Viszont ő lenne az utolsó ember, akinek képes lennék fájdalmat okozni. Amikor a plédemhez értünk óvatosan leült velem, de a világ minden kincséért sem engedett volna el. Bár nem is bántam. Szerettem a karjaiban lenni, valahogy olyan természetes volt, hogy a közelemben van. Amint kényelmesen elhelyezkedett megfordított az ölében, én pedig megláttam a rengeteg finomságot, ami ránk várt. Az itteni kedvenc süteményem, almás pite volt előttem, és rengeteg muffin, amit a fiúk részesítettek nagy figyelemben. Jake mivel pontosan tudta, hogy mit imádok gondolkodás nélkül tett nekem néhány almás sütit a tányéromra és a kezembe adta. Én pedig azonnal majszolni kezdtem. Miután megtízóraiztunk eszembe jutott, hogy megígértem anyának, hogy bekenem magam, úgyhogy Jake felé fordultam.

• Ugye bekened a hátamat? – kérdeztem ártatlanul, és felé nyújtottam a flakont.
• Hát persze – vette el Jacob azonnal.

Én pedig a hasamra feküdtem, és felhúztam a hajamat a hátamról. A következő pillanatban már éreztem is Jake óvatos mozdulatait, amivel besimogatta a krémet a bőrömbe. A hátam utána a lábaimat is bekente, sőt még a talpamat is. Pedig arra nem is volt szükség, hiszen azt a nap nem sűrűn fogja sütni. Már éppen meg akartam kérdezni, hogy miért keni be a talpaimat is, amikor egy hirtelen mozdulattal elkapta a lábamat, és az ujja hegyével csiklandozni kezdte a talpam.

• Ne… Jake… segítség – sikoltoztam nevetve. Az egyetlen gyenge pontom a talpam volt, ami a csiklandósságot illette, és Jacob pontosan tudta ezt. Sikoltozva vonaglottam, és próbáltam szabadulni, de sehogy sem sikerült. Persze mindenki csak nevetve figyelt minket, de a világért sem segítettek volna rajtam. Végül Jake megkegyelmezett nekem, én pedig végre levegőhöz jutottam. – Ez gonosz volt – ziháltam, miután egy kicsit lenyugodott a légzésem.
• Bocsi, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Általában mindig véded a gyenge pontodat, de most szinte sikított, hogy itt a lehetőség – kuncogott fel.
• Na jó, ezt megjegyeztem – intettem meg tettetett komolysággal.
• Rendben. Hogyan vezekeljek a bűneimért? – kérdezte ártatlan arccal.
• Azt ígérted, hogy megtanítasz szörfözni – vigyorodtam el.
• Rendben, amíg bekened magad elölről, én addig hozom a deszkámat, és neked is előkészítettünk már egyet – mondta, majd már el is tűnt. Én pedig gyorsan bekentem a testem fürdőruhából kilátszó részeit.

Néhány perccel később Jacob már vissza is ért, egy hatalmas deszkával, és egy jóval kisebbel, ami fehérre volt lakkozva, és egy hatalmas bronz farkast ábrázolt, amilyen Jake is volt, amikor átváltozott.

• Ez gyönyörű – simítottam végig a deszkán.
• Én magam készítettem neked – mosolyodott el büszkén.
• Köszönöm – ugrottam fel a nyakába, majd puszit nyomtam az arcára.
• Nincs mit, Nessie – villantotta rám hófehér fogsorát. Szerettem a mosolyát. Mindig őszinte volt, és kápráztatóan csillogott hozzá a szeme is.

A következő  órákban végig szörfözni tanultam. Nagyon izgalmas volt az egész. Először a parton gyakoroltuk, hogy hogyan kell hajtani a deszkát a vízben, azután pedig, hogy hogyan kell felállni a hullám hátán, és süvíteni. Miután tanárom már úgy érezte, hogy kellőképpen jól megy nekem a dolog víz nélkül, úgy határoztunk, hogy megpróbáljuk vízben is. Először még csak a sekély vízben próbálgattam a tudásom, de azután, ahogy egyre inkább belejöttem egy kicsit beljebb is merészkedtünk, és el kellett ismernem, hogy imádok szörfözni. Jacobbal és a többiekkel együtt hasítottam a vizet, és elképesztően imádtam a sebességet, és a szél simogatását az arcomon. Na meg persze a sós tengeri levegőt. Elképesztő volt. Szinte egész nap csak szörföztünk. Amikor pedig pihenőt tartottunk, akkor kényelmesen elhelyezkedtem a pléden, és hol napoztam, hol pedig a napernyőm árnyékában figyeltem a vizet. Jacob pedig mindig mellettem volt. Egész nap szinte csak velem foglakozott, amit nagyon élveztem. Ennyi időt egyhuzamban még soha nem töltöttünk el együtt. Legnagyobb sajnálatomra hamar eljött az alkonyat. Nem akartam még, hogy vége legyen a napnak, bár már alig vártam, hogy lobogjanak a tábortüzek. A szemeim legnagyobb felháborodásomra egyre inkább le-lecsukódtak, de én makacsul megpróbáltam őket nyitva tartani. Sajnos azonban lebuktam, mert Jake rajtakapott, hogy harcolok az álmosságom ellen. Finoman az ölébe húzott, és előre-hátra kezdett ringatni engem, amit nagyon szerettem. Apa is gyakran altatott el így, hogyha makacsul ébren próbáltam maradni.

• Jake, nem akarok elaludni, még nem láttam a tábortüzet – motyogtam a mellkasába félálomban.
• Nem fogod átaludni az estét, még soká gyújtjuk meg a máglyákat, addig pihenj nyugodtan – suttogta a fülembe.
• De… - kezdtem volna bele.
• Nincs semmi, de – vágott a szavamba. Majd finoman simogatni kezdte a hátamat, én pedig nem ellenálltam tovább az öntudatlanságnak, és elszenderedtem.

Amikor legközelebb feleszméltem már egy ágyban feküdtem. Körbenéztem, és egy apró, de nagyon barátságos szobában voltam, aminek feltűnően Jacob illata volt. Már nem a fürdőruhám volt rajtam, hanem a pulóverem, és a farmerom, ami a táskámban volt. Te jó ég! Jake átöltöztetett? Ez olyan kínos, ezt még apának sem hagyom. Lassan kimásztam az ágyból, és az ajtóhoz siettem, majd kinyitottam. Mélyen a levegőbe szippantottam, és azonnal megéreztem Jacob kellemes fenyőillatát. Elindultam az illat irányába, és a konyhában rá is találtam az a farkasomra.

• Szia – mosolygott rám azonnal.
• Szia – haraptam be az alsó ajkam. – Te öltöztettél át? – kérdeztem kissé zavarban.
• Dehogy, Emily volt, én csak hazahoztalak – mosolygott rám kedvesen.
• Akkor jó – sóhajtottam fel. – Átaludtam a tábortüzet, igaz? – kérdeztem kicsit csalódottan.
• Igazság szerint nem – mosolyodott el Jake. – Mindenki csak ránk vár. Vedd fel a cipődet, és már indulhatunk is – mondta komolyan.
• Máris – sikkantottam fel boldogan. Majd beszaladtam a szobába, és felkaptam a cipőimet, meg a dzsekimet. – Mehetünk – rohantam vissza a konyhába. Majd ahogy megláttam Jake-t felugrottam a hátára.
• Rendben – nevetett fel. – Már indulunk is – fűzte még hozzá.

Majd kisietett az ajtón, és a tenger felé vette az irányt. Csupán néhány perc volt az egész, és már oda is értünk. Azonnal leugrottam a hátáról, és kíváncsian néztem körbe. Három hatalmas máglya égett, és körülöttük hatalmas uszadék fák voltak, amelyek padként szolgáltak. Két hatalmas asztalon pedig nyársak sorakoztak fel, mindenféle finomságokkal. Az egyik tele volt almával, és valami fehér nem tudom mivel, és tányérokon kekszek sorakoztak. A másik pedig húsoktól, virsliktől, és kenyérféléktől roskadozott, na meg persze salátáktól. A tűz körül már mindenki sütötte a vacsoráját.

• Mit szeretnél enni? – kérdezte Jake kedvesen.
• Nem tudom, még sosem nyársaltam. Te mit szeretsz? – kérdeztem kíváncsian.
• Hát, én azt hiszem, hogy hotdogot sütök, és utána mályvacukrot – gondolkodott el.
• Akkor az nekem is jó lesz – mosolyogtam rá.

Ezek szerint az azonosítatlan fehér izé, az a mályvacukor. Még soha nem ettem olyat, de biztosan finom, ha annyira szeretik, hogy legalább az asztal háromnegyede azzal van tele.

• Tessék – nyújtott felém Jacob egy nyársat.

Én pedig boldogan elfogadtam, majd mindketten leültünk, és én kíváncsian figyeltem, hogy mit csinál Jake. Mivel még nem csináltam ilyesmit így úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb, hogyha megfigyelem a technikát, és követem a mozdulatokat. Nem is volt olyan nehéz. Sőt kifejezetten élveztem. Bár a nagy lelkesedésemben olyan sokáig sütöttem a virslimet, hogy egyszer csak kipukkant, de az íze ettől még fergeteges volt. Pontosan úgy ettem, ahogy a többiek. A sült virslit belecsúsztattam egy kiflibe, azután pedig tettem rá ketchupot, és mustárt. Fantasztikus étel volt. Majd megkérem Esmét, hogy ő is készítsen nekem ilyet otthon néha. Miután kivégeztem két hotdogot, úgy döntöttem, hogy kéne egy kis helyet hagynom a mályvacukornak is. Úgyhogy kicsit ejtőztem, amíg Jake kivégzett további három kiflit. Szerettem volna vele sütni az édességet is, úgyhogy az asztalhoz szaladtam, és két adat mályvacukorral tértem vissza. Mosolyogva nyújtottam Jacob felé, és ő vette a célzást. Azonnal megmutatta, hogy hogyan csináljam, aztán pedig elszaladt, és két tányérral tért vissza, amin kekszek voltak. Néhány percig sütöttük a cukrot, azután kiemeltük a tűz fölül, és a két keksz közé csúsztattuk. Egy kicsit megfújtam, aztán kíváncsian beleharaptam, elképesztően finom volt. Az olvadt cukor, és a keksz tökéletesen illet egymáshoz. A hotdog sem volt rossz, de cukorért én is ötször fordultam, azután pedig jóllakottan kuporodtam Jake ölébe, és onnan hallgattam a történeteket, amelyeket Billy mesélt a tűz mellett ülve. Rengeteg ősi legendával kápráztatott el bennünket, amiket kíváncsian hallgattam. Hihetetlenül csodálatos nap volt. Már éjfél felé járhatott az idő, amikor kezdtem nagyon elálmosodni. Jacob, amikor ezt meglátta belecsavart egy hatalmas plédbe. Még eldünnyögtem egy köszönést a többieknek. Majd Jake betett a kocsiba, és már el is indultunk hazafelé. Csodálatos nap volt, és nagyon reméltem, hogy még megismételhetjük. Még homályosan érzékeltem, ahogy hűvös kezek kiemelnek az autóból.

• Apu? – suttogtam, amikor megéreztem a jellegzetes illatát.
• Aludj csak, kicsim – nyomott egy puszit a homlokomra.
• Jake? – kérdeztem. Mire lepkeszárny finom érintést éreztem az arcomon.
• Holnap találkozunk, most pihenj, Nessie – mondta. Majd még egyszer végigsimított az arcomon. Engem pedig végérvényesen elnyomott az álom.