Gyönyörű reggel virradt a Cullen család hófehér kriptájára. Pardon, villájára. Az egész família a nagy ház nappalijában izgett-mozgott. Renesmee éppen most nyitotta ki gyönyörű, csokoládébarna szemeit, amit bosszús nyöszörgés követett, ugyanis nem önszántából hagyta el az álmok mezejét, ó de nem ám.

Drága nagynénjének –  nevezetesen Alice-nek – sikoltására ébredt fel. Aztán pedig üvegrepedés hallatszott. Alice erőteljes szopránja nem kímélte az ablakokat. Nessie kipattant az ágyból és aprócska lábain szélsebesen eliramodott a konyha felé, ahonnan Alice szélhárfa hangja csendült.

- Jasper! – visította, mire az emeleti ablakok is remegni kezdtek. – Jézusom, Jasper! Üsd le, üsd le! – Mutogatott a hófehér falon mászó nagyjából tizenöt centis formátlan pacára. Miközben fel-le ugrált és sikoltozott, de az meg sem fordult a fejében, hogy esetleg elhagyja a bogár sújtotta területet. Eközben Jasper villámgyorsan a konyhába termett harcra készen, kivicsorított, vakítóan fehér, Signal mosta fogakkal. Melléből félelmetes morgás tört fel, ujjai pedig karmokká görbültek. Végigfuttatta tekintetét a konyhán és az ős szeme is megakadt a nagy szarvasbogáron, mire férfiasan felsikoltott.

- Ó, te jó ég! Ó, te jó ég! – visította hangosan és immár két vámpír ugrált a konyhában, sikoltozva és a falra mutogatva.

- Emmett, Emmett! Üsd le, üsd le! – Üvöltötte, mire odakint az erdőben ijedten röppentek fel a madarak a fákról. Emmett pillanatok alatt a konyhában ért, pózba vágta magát és mintha a semmiből ott termett volna egy ventilátor, haja lobogni kezdett, majd megszólalt mély, dörgő hangon.

- Miben lehetek segítségetekre, drága rokonok? – Majd, mint előtte Alice és Jasper, ő  is végighordozta a tekintetét a konyhában és természetesen az ő  szeme is megakadt a rovaron, mire követte az előtte lévők példáját, és felvisított.

- Rosalie! Csapd agyon! – mély dörgő hangja eltűnt, helyét átvette a kislányos sikítás. De mivel Rosalie már hallotta az előtte lévőket és szőke nő létének ellenére volt egy csöpp esze, nem szándékozta, gyönyörű, gyanta reklámba illő lábait a konyhába tenni. De a válasza sajnos csak egy szőke nőé lehetett.

- Ne haragudj drágám, de a TV-ben a hölgy felszólított. hogy csak és kizárólag most beszélhetek a hüvelygombáról, tehát nem érek rá. 

Ekkor Nessie megelégelte a zűrzavart. Nem bírta tovább nézni három visítozó kuzinját  és nem bírta, hogy Rose néni a TV-nek sorolja az előbb említett betegség tüneteit. Hát odatrappolt a falhoz, kicsi kezével megfogta a rettegett lényt és leszedte róla. A sikítozás eddig sosem hallott méreteket öltött.

- Jesszus, vigyázz! –  visította Alice.

- Megcsíp! – ordította Jasper.

- Vidd ki! Vidd már ki! –  sikongatta Emmett. Nessie égnek emelte a szemét.

- Felnőttek! – motyogta maga elé. Ám ekkor rátévedt a pillantása a bogárra és felkiáltott.

- Hogy te milyen édes vagy! Te cukor bogár, te! – gügyögte neki. A három visítozó vámpír szabályosan hanyatt esett, mire Nessie átlépve rajtuk a mamájához szaladt.

- Mama nézd mim van! Olyan szép igaz? Megtarthatom?

- Hát persze kicsim! Csinálunk neki egy kis házikót, amit berakunk a szobádba és ott majd eléldegélhet – mondta mosolyogva Bella, mire Alice, Jasper és Emmett kórusba kiáltott fel.

- Istenem, neeeee…