-  Hol van a fiam?
Lassan elengedtük egymást és torkát köszörülve nézett rám.
- Jól van, egészséges és gyönyörű. A lányok vigyáznak rá.
Szemét lehunyva bólintott.
- Szomjas vagy- jegyezte meg Jasper, mire Emily újra megköszörülte a torkát.
- Nem, csak kapar egy kicsit…
- Vadásznod kell- azzal az ablakhoz léptem és szélesre kitártam.
 
Igaza volt Alicenek, a vadászat simán ment. Elkísértük, de nem nagyon volt szükség irányításra. Lelkesen próbálgatta a képességeit, amit több fa is bánt.
Mikor jóllakott, visszamentünk a házba. Felérve a teraszra Edward szembefordult vele.
- Most megnézheted a kicsit, de jobb lenne, ha nem vennél levegőt – magyarázott Emilynek, aki értetlenül nézte – Az ő szíve ver, és a vére csábíthat téged.
Húgom ilyedten nézett rám.
- Nem lesz baj, vigyázunk rád- fogtam meg a kezét- de jobb lenne, ha egyenlőre nem mennél a közelébe.
Bólintott, mire Carlisle és Alice besuhantak a házba, nyitva hagyva nekünk az ajtót.
Emily sóhajtott egy utolsót, majd leállította a légcseréjét.
Besorakoztunk a nappaliba, ahol Rosalie kezében tartotta a kicsit, míg a többiek körülállták. Emmett tekintete éberen cikázott, mindenre készen.
Emily kezét meghatottan a mellkasához szorította és igézve bámulta a kis csomagot. Nem mozdult tovább, csak bámult előre.
A pici hirtelen nyafogni kezdett és küzdött Rose szorítása ellen. Kis kezét az anyja felé nyújtogatta, közben nagyokat nyögött.
Azonnal odasiettem és magyarázni kezdtem neki.
- Kicsikém, a mama most nem jöhet a közeledbe, mert…- úgy döntöttem, őszinte leszek- mert nehezen kontrolálja magát. Ő vámpír és a véred csábítja. Nem szeretne kárt tenni benned.
Hülyén éreztem magam, mert egy csecsemőnek olyasmit próbálok elmagyarázni, amit nem érthet.
Mégis, ahogy a pici arcocskát és az összeráncolt szemöldököt figyeltem, úgy éreztem nagyon is felfogta.
Abbahagyta a kapálózást és mintha gondolkodna, majd szusszant egyet és szemét lecsukva koncentrálni kezdett.
A következő pillanatban azt hittem, menten szörnyet halok az ijedségtől. Az apró szívverés egyre ritkulni kezdett, majd elhalt. Már épp mozdultam, ahogy Carlisle és Esme is, mikor a pöttöm kinyitotta a szemét és újra az anyja felé nyújtózkodott, mintha mi sem történt volna.
A dobogás nem tért vissza, kis arcán és karján a bőr egyre sápadtabb lett, míg már egyáltalán nem ütött el Rosalietől.
Döbbenettől kikerekedett szemmel bámultuk a kis vámpírt, ahogy egyre mérgesebben kapálózott. Mintha megunta volna a tétlenségünket, Edwardra nézett, akinek még jobban kikerekedtek a szemei és lassan felém fordult.
- Követeli, hogy adjuk oda az anyjának- mondta olyan hangon, mint aki a szellemekkel beszélt éppen.
- Igen, kezdi elveszteni a türelmét- fűzte hozzá a döbbent Jasper, aki meredten bámulta a babát és csak a szája mozgott.
Emily nem várt tovább és lassan közelebb jött, miközben kezét előrenyújtotta. Rose megbabonázva indult felé, nekünk pedig eszünkbe sem jutott tiltakozni.
Mikor kellő távolságra értek, a gyermek szinte átugrott a kinyújtott karokba.
Anya és gyermek úgy simult össze, mint homokos part a tengerrel. Emily lágyan puszilgatni kezdte az apróság homlokát, aki széles mosollyal jutalmazta érte.
Hallottam Esme meghatott zokogását, ahogy férje mellkasára borul. Lassan mindenki felocsúdott, de továbbra is figyeltük a kis triót. Edward hozzám lépve átölelt és még mindig döbbenten motyogta.
- Elképesztő.
- Ja, és az illata is más lett- jegyezte meg Emmett hasonlóan elvarázsolt állapotban.
Alice-szel egymásra néztünk és egyszerre kezdtünk el nevetni. Most mindenki minket bámult, majd mikor a gurgulázó nevetést is meghallották, lassan ők is csatlakoztak hozzánk.
A megkönnyebbültség végighullámzott rajtunk, hiszen ez a küzdelem véget ért. Olyan boldognak éreztem magam, mint még soha. Szerelmemhez fordultam és csillogó szemmel fontam nyaka köré a kezem. Ő hozzám hajolt és lágy csókunk egyre szenvedélyesebbé vált.
- Hé, hé, gyerek van a szobában- kurjantott ránk Emmett vigyorgó arccal, mire szétváltunk. Egy cseppet sem voltam zavarban, hiszen ők voltak a családom és úgyis tudják, mit érzek.
Emily egy pillanatra sem engedte el a fiát, helyet foglaltak a kanapén és mi mindannyian körülvettük őket. Az Esme által elkészített tápszert lassan itatni kezdte vele, mi pedig csodálva figyeltük, miközben halkan beszélgettünk.
Carlislet nagyon izgatta a baba szomatikus változása, mindenképpen meg akarta vizsgálni. Edwardot és Jaspert inkábba mentális dolog érdekelte, kíváncsiak voltak a pajzs működésére. Persze, ebben az én együttműködésemre is számítottak.
- Mi még nem tudjuk a nevét- jegyezte meg kedvesen Rosalie Emilyre nézve.
- Én tudom, én tudom, én tudom- pattogott Alice törökülésben ülve, majd Edwardra kacsintott, aki mindent tudóan elmosolyodott.
- Na, persze, a boszorka meg a csatlósa- incselkedtem, mire a barátnőm nyelvet öltött rám.
Kíváncsian fordultunk Emily felé, aki elgondolkodva nézegette a fiát.
- Mit szólnál az Adamhez?- kérdezte a gyerektől- Adam White.
A White családnevet még az átváltozás előtt találták ki Jasperrel, aki elkezdte intézni a papírokat is.
A baba mosolyogva rúgkapált, elégedettségét jelezve.
- Nos, akkor engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Adam Withe-ot- mosolygott körbe a büszke anyuka.
Mindenki boldogan gratulált.
- Azt hittem szavazásra bocsájtjuk a dolgot- jegyezte meg kicsit sértődötten Emmett, mintha legalábbis előjoga lenne a névadás. Rose csúnyán nézett rá, mire lesütötte a szemét.
- Te milyen névre gondoltál, Emmett? – kérdezte kedvesen Emily, mintha egy tízéveshez beszélne.
- Noah- jött azonnal a válasz. Ettől mosolyognom kellett, mert nem gondoltam volna a nagy mackó sógoromról, hogy ilyesmin töri a fejét- Ugyan, gyerekek, nézzétek meg, egy az egyben Noah feje van!
Mindenki a kicsire pillantott, aki a nyálát buborékként fújkálva hunyorított Emmettre.
- Nem is tudom- bizonytalanodott el Emily, és úgy nézegette a gyerekét, mintha tőle várna megerősítést- Adam Noah Withe?- kérdezte minden szótagot külön megnyomva, mire élénk ficánkolás volt a válasz.
- Oké. Akkor bemutatom Adam Noaht- fordult felénk mosolyogva.
Emmett büszkén kihúzta magát, mire Rosalie-től kapott egy puszit az állára.
Mindenki lefoglalta magát én pedig kihasználtam, hogy Edwardon kívül más nem hallhatja és megkérdeztem Emmettől.
- Áruld el, lány nevet is kerestél?
- Hát persze- bólogatott.
- És mi lett volna az?- tényleg kíváncsi voltam, bár a nevetést alig tudtam elfojtani.
- Nem mondom meg- suttogta vissza, mintha államtitokról lenne szó – még szükség lehet rá- azzal elindult, hogy Jasperrel elintézhessék a hamis papírokat.