(Edward szemszöge)

Csak futottam és futottam, mintha azzal, hogy minél messzebb kerülök, mindenkitől megoldanám a problémámat. Hallottam Emmett gondolatait, hogy ne menjek el, mert nem az én hibám. Pedig az enyém. Nem kellett volna elengednem Bellát, amikor tudtam, hogy baja fog esni. Bella! Képtelen voltam felfogni, hogy meghalt. Összeroskadtam a földön, ami nagy hiba volt, mert Emmett utolért és haza ráncigált.

(Bella szemszöge)

A fájdalom szinte teljesen felemésztett és egyre kevésbé voltam magamnál. Éreztem, hogy közeledik a halál fekete mélysége, amely végre megment a fájdalomtól. Olyan volt mintha az ereimbe égne a tűz. Éreztem, hogy már nem sok van vissza, mert a fájdalom enyhülni kezdett.

(Alec szemszög)

Lassan már két és fél napja, hogy rátaláltam arra a lányra, aki most itt fekszik az ágyamon és szörnyű fájdalmakat él át. A legfurcsább mégis az volt, hogy egyetlen hang sem hagyta el a száját. Emlékszem, amikor én változtam át be nem állt a szám annyit ordítottam. 
- Alec! – rontott be nővérem az ajtón. – Ez meg ki? – mutatott a lányra. 
- Nem tudom – jelentettem ki egyszerűen. 
- Mi az, hogy nem tudod? – fakadt ki. 
- Hát, amikor megtaláltam eszméletlen volt és… 
- És? Ha Aro megtudja, hogy az engedélye nélkül átváltoztattad akkor mindkettőnket megöl!! – ordított olyan hangosan, hogy Volterrában biztos, hogy mindenki meghallotta. 
- Aro változtatta át nem én! – ugrottam fel arról a székről, amin lassan már három napja ültem! – Egyébként meg miért is jöttél? – kiabáltam én is. 
- Aro hívat téged… - vetette oda nekem aztán sietősen távozott. 
Elindultam a trónterem felé. Vajon mit akarhat tőlem Aro? Amint beléptem meglepődtem, mert, hogy ha kell, meg tudják védeni. 
- Mit akarsz mondani? – kérdeztem kicsit mogorván, mert még mindig mérges voltam Jane-re. 
- Szeretnék lefektetni néhány szabályt az új lánnyal kapcsolatban. 
- Hallgatom. 
- Először is, ha magához tér és azt mondja, nem akar vámpír lenni. Meg kell ölnünk, mert veszélyt jelenthet a titok megőrzésére. Másodszor pedig akkor is meg kell ölnünk, ha megszegi a szabályokat, vagy ha semmi hasznát sem vesszük, de nyugodj meg ez a lehetőség nem igazán áll fent, mert szerintem különleges lesz. És harmadszor, ha elszökik az engedélyünk nélkül, akkor is meg kell halnia – ezeket a szabályokat már ismertem, de így ahogy most elmondta azt hittem, hogy behúzok neki egyet. Hogy lehet ezt mosolyogva mondani? – Megértetted? – kérdezte még mindig mosolyogva. 
- Igen – szűrtem ki a szavakat a fogaim között, majd távoztam. 
Elgondolkodtam, hogy esetleg megszökök azzal a lánnyal, de aztán továbbgondolkodtam és tudtam, hogy ezzel mindkettőnk élét kockáztatnám. Beléptem a szobámba. 
- Szia! – köszönt a lány. – Megmondanád, hogy hol vagyok, mert semmire sem emlékszem. 
- Szia – dadogtam. – Hogy, hogy nem őrjöngesz? 
- Ezt, hogy érted? – kérdezett most ő. 
Még sosem láttam olyat, aki az átváltozása után ilyen nyugodtan beszélt volna. 
- Nem vagy szomjas? Nem fáj a torkod? – hitetlenkedtem. 
- Nem igazán csak egy kicsit.  
- Semmire sem emlékszel?  
- Csak arra, hogy Bellának hívnak. 
Bella! Milyen szép név. 
- Én Alec vagyok és most Volterrában vagy Olaszországban – válaszoltam a legelső kérdésére. 
- Tudod arra is emlékszem, hogy amikor szenvedtem a fájdalomtól te fogtad a kezemet – nyúlt a kezemért. 
Idegesen vakargattam a karomat. Ezek szerint ő is szerelmes belém? 
- Tudod, hogy mi történt veled? – néztem rá. 
- Igen. Vámpírrá változtam. 
- Mi? Honnan tudod? – kerekedtek ki a szemeim. 
- Nem tudom, hogy honnan tudom, csak tudom és kész – vonta meg a vállát. 
- Akarsz vadászni? – kérdeztem. 
- Emberre? Nem, de állatra igen. 
- Ezt meg honnan… 
- Nem tudom már mondtam, de tudom, hogy nem kell feltétlenül embert ölnünk ahhoz, hogy táplálkozzunk. 
- Tudod, Bella most lenyűgöztél! – mosolyogtam rá. 
Visszamosolygott. 
- Köszi!  
Most már biztos voltam benn, hogy ő is érez valamit irántam. Elindultunk Volterra utcáin zsákmányt keresve, vagyis csak én, mert Bella nem volt hajlandó ember ölni. Olyan közel volt az áldozataimhoz, mint én és mégsem bántotta őket annak ellenére, hogy még csak újszülött. Miután én „jóllaktam” végignézhettem, ahogy megissza az állatok vérét. Csodáltam a kitartásáért és azért, mert képes ellen állni az emberi vérnek. Nem csak, hogy csodáltam, de még szerettem is.

(Bella szemszöge)

Az amnéziám ellenére egy dologban biztos voltam, mégpedig abban, hogy szerelmes vagyok Alec-be.